VII. fejezet
Egy esős nap
Reggel mindenki arra ébredt, hogy a sátrak átáztak. Éjszaka eleredhetett az eső, így kimaradt a reggeli, és a város felé siettünk.
Mikorra odaértünk, már mindenki bőrig ázott. Beültünk az első fogadóba, ami az utunkba akadt.
- Csurom vizek vagyunk!- zsörtölődött Filia.
- Ha akarod, egy varázslattal megszáríthatlak!- ajánlotta fel Xellos a segítségét, de senki sem kért belőle.
- Nem hiszem, hogy csak megszáradnánk!- fejtette ki Filia a véleményét.
Xellos ezen fölényesen elmosolyodott. Mindenki azzal foglalkozott, hogy kicsavarja a vizet a ruhájából, nekem viszont eszembe jutott egy régi móka. A többiekhez fordultam:
- Egyszer régen a barátaimmal ugyanígy jártunk, és a végén nagyon jól szórakoztunk!- nosztalgiáztam.
- Mi lehet az esőben szórakoztató?
- Az, hogy akkor bárkit le lehet fröcskölni, vagy bele lehet lökni egy pocsolyába!- magyaráztam, és elvigyorodtam-, és ezt lehet fokozni a csuszkapályámmal!
- Mi az a csuszkapálya?- kérdezte meg Lina.
Én erre ledobtam a köpenyem az egyik székre, letettem köré az összes cuccomat, és előhalásztam az összecsavart csuszkapályámat. Kimentem az utcára, a többiek pedig követtek. Beálltak egy erkély alá, és onnan figyelték az ügyködéseimet. Én a kihalt utca közepére kiterítettem a csuszkapályát. Megvártam, amíg az eső teljesen benedvesíti, aztán intettem a többieknek, hogy jöjjenek közelebb.
- Ki vállalja, hogy kipróbálja?- kérdeztem.
- Majd Xellos, érte nem kár- ajánlotta Filia a fiút.
- Kösz szépen!- felelte az említett.
Megragadtam Xellos karját, és a leterített pályához vonszoltam.
- Figyelj, csak annyit kell csinálni, hogy egy pár méterről nekiszaladsz, aztán ráugrasz a pályára!- vigyorogtam. Az igazat megvallva én is bemutathattam volna, de nem nagyon akartam kockáztatni, a macskakő kemény dolog…
Xellos egy kicsivel hátrébb ment a pályától, aztán nekifutott. Egy szörfös testtartásával végigszáguldott a pályán.
- Egy igazi őstehetség vagy!- kiabáltam neki.
- Nem látszik túl nehéznek…
- Én is megpróbálom- ajánlkozott Amelia.
Ő is nekifutott, és a félpályáig minden simán ment, csak aztán elesett és fenéken csúszva fejezte be a szakaszt. Odaszaladtunk hozzá, de ő csak nevetett, hogy milyen szuper volt.
- Na ugye, én mondtam, hogy király szórakozás!- mondtam, miközben véletlenül ráhátráltam a pályára. Megcsúsztam, és egy hatalmasat zuhantam. Lina fel akart segíteni, de inkább őt is felrántottam. Egymásba kapaszkodva egyensúlyoztunk, amíg Xellos nem lökött rajtunk egyet. Lina erre kapott egy dührohamot, és a fél város végigkergette szegény fiút.
Egész délután az esőben szórakoztunk. Egyik pocsolyából a másikba ugrálva fröcsköltük egymást, a csuszkapályán bolondoztunk. Egymásba kapaszkodva próbáltunk talpon maradni. Ez addig ment is, amíg el nem tüsszentettem magam. Akkor mindenki egyensúlyát vesztve elesett. Csak ültünk a hideg és vizes kövön, és nevettünk, néha lefröcsköltük egymást.
Miután letüsszentettem egy fél dalt, mindenki egyetértett abban, hogy ideje visszavonulót fújni.
A fogadóba visszatérve mindenkinek egy életre elegendő zsebkendő mennyiséget tudtam biztosítani. Szükség is volt rá.
Este is nagyon jól szórakoztunk, sok érdekes dologról beszéltünk, és jót játszottunk az Activitymmel. A legviccesebb talán az volt, mikor Zelnek a csimpánzt kellett elmutogatnia, vagy amikor szintén mutogatni kellett Linának, méghozzá a discot, vagy amikor Gourry rajzolta le az ördögöt, Lina képében, két szarvval, illetve, mikor Xellos beszélte körül a sárkány, és elég sokszor utalt Filiára benne. Ennek meg is lett az eredménye, mivel a lány egy széket vágott hozzá.
Nagyon sokáig fent voltunk, és én voltam a legboldogabb, mikor végre ágyakba feküdtünk! Szinte azonnal elaludt mindenki, mivel elég fárasztó volt a vízicsata, nem beszélve az elmúlt pár nap fáradalmairól.
folyt. köv.