A Szent Angyal Kard Legendája - 5.
5. rész: A szörnyű igazság
Miközben mentek, Amelia ezt kérdezte Toromotól:
-Milyen bábáról beszéltél Zelgadiss úrfinak?- Toromo erre ezt mondta, vigyázva arra, hogy nehogy eljárjon valamiért a szája:
-Ainama nővéről, ő a legkedvesebb nővér és bába is egyben, ő nevelte fel Zelt, mert a szülei...ööö, hogy is volt?...megvan! Mert Zel szülei meghaltak, mikor hajótörést szenvedtek.- erre Drinosz és Monsztano megnyugodott, mert azt hitték, hogy Toromo egyből a titkot mondja el Ameliának. Mikor Lináék ezt halották, majdnem sírva fakadtak, Zel megpróbálta visszatartani a könnyeit a csuklya és a maszk alatt. Monsztano majdnem lekevert egy pofont Toromonak;
-Ezt miért csináltad?- kérdezte Toromo elképedve;
-Mert Zel lelkébe tiportál!!!- üvöltötte a félsárkány. Miután elrendezték a dolgot, tovább mentek, Zel közben a szüleire gondolt, Ainama nővér is így mesélte, mikor egyszer megkérdezte tőle, hogy hol vannak a szülei;
-Nézzétek, az már Avolinosz!- kiáltotta Toromo egy városra mutatva, mikor a kapuhoz értek, egy fekete hajú, barna szemű, satnyafás fiú volt ott;
-Zel???- csodálkozott a fiú, mikor meglátta a kimérát;
-Kvazil!- mondta Zel boldogan. Később meglátogatták Ainama nővért, aki olyan boldog volt, hogy átölelte Zelt, az egyik szobában Drinosz, Monsztano, Toromo és Kvazil beszélgetett, aztán Kvazil ezt kérdezte:
-Megmondátok neki?- Zel pont akkor nyitott ajtót;
-Tudjátok, azt, hogy a szüleit megölték.- mondta emlékeztetve őket Kvazil, de észrevette, hogy Toromo és Monsztano ijedten mutatott az ajtó felé;
-Mivan?- kérdezte Kvazil, ugyanis ő és Drinosz az ajtóval háttal ült. Egy idejig nem értették a két fiú hadonázását, aztán sejtették, hátra néztek és Zelt látták az ajtóban.
Folyt. köv.
|