II. fejezet
A mérgezett kés
A kis csapat kiegészülve Evrával reggel útnak indult. Evra egész úton ásítozott. Amelia meg is kérdezte tőle;
- Evra, miért vagy ilyen fáradt? Nem aludtál éjszaka?
- Nem. Tudod, figyelnem kell azt az…- elharapta a mondatot. Magában szitkozódott, amiért mindig eljár a szája-, nem tudtam aludni. – javította ki magát- az átállás miatt…
- Mit kellet figyelned és miért?- kérdezte Zel.
- Semmit és különben sem tartozik rátok!- kelt ki magából. Elege volt már, hogy minden éjjel azt figyelje, aki azzal az ostoba késsel próbálta odaszögezni az ágyához. Mindenki megütközve nézett a lányra, aki most előre robogott. Olyan iramot kezdett el diktálni, amit a többiek alig bírtak tartani. Így is Evra vagy 50 méterrel előttük haladt. Mikor a lány előrement, Zel Lina mellé szegődött.
- Valami rosszat mondtam?- kérdezte úgy, hogy csak a lány hallja. Lina megrázta fejét;
- Nem hiszem. Szerintem csak érzékeny pontra tapintottál. Lehet, hogy van egy titkos hódolója, aki követi…- mivel látta Zel fájdalmas tekintetét, zavartan elkezdett nevetgélni-, csak vicceltem! Szerintem most még olyan helyzetben van, amit nehezen tud kezelni.
- Milyen helyzetről beszélsz?
Lina erre egy megvető pillantással válaszolt.
- Menj előre, és beszéld meg vele!
- De hát én nem…!
Ez igazán mókás lett volna, ha nem Evra és Zel csinálta volna. A kiméra a többiektől messze elmaradt, kezét karba fonva lassan követte a őket, közben azon morfondírozott, hogy milyen helyzetről beszélt Lina. Evra ugyanolyan távolságban volt a társaságtól, csak ő elöl ment, és aki szembe jött vele, megpróbálta megölni a tekintetével. Nagyon elege volt az egész éjjeli virrasztásból.
Amilyen gyorsan mentek, olyan hamar beértek egy faluba. Ott megcélozták a legközelebbi fogadót. Evra kivételével mindenki evett. A lány kávé kért magának, amit miután elfogyasztott, ami meglehetősen hamar volt, kiviharzott a fogadóból, senki nem tudta hova ment. Xellos és Lina egy párszor mondták Zelnek, hogy kérjen bocsánatot a lánytól, sőt, még Gourry is megjegyezte ezt. De ő olyankor csak sóhajtott egy nagyot és evett tovább. Miután megették, kimentek a vendéglőből, legnagyobb meglepetésükre Evra az ajtó előtt várt rájuk. Egyből elindultak. Egész délután lélekszakadva rohantak, mivel Evra még mindig veszett iramot diktált. Estére a déli vendéglőtől 5 falunyira találták magukat.
Bementek a fogadóba, és mindenki lerogyott, egy nagy asztal köré. Mindenki kifáradt Evra kivételével. Lina jóval több adagot rendelt, mint amennyit szokott, viszont Evra csak egy kávét kért. Valami nagyon nyugtalanította, idegesnek tűnt. Zel ezt észre is vette, de nem kérdezett rá. Nem is akart semmit mondani a lánynak. Mérges volt rá, amiatt, hogy így megfutatta őket. Miután kihozták az adagokat, nekiálltak enni.
Minden pillanatok alatt történt; Evra felugrott, és bal kezét Zelgadis arca elé kapta. Ahol pár másodperce még Zel homloka volt, most Evra tenyere takarta el, és benne egy ezüstpengéjű késsel! A kés olyan erővel repült, hogy teljesen átfúrta a lány kezét. A lány megtántorodott a hirtelen fájdalomtól, de tekintete a kés dobóját kereste. Az egyik sötét sarokban megpillantott egy alakot. Elrugaszkodott, és ugrott. Az ugrás közben kirántottat a kés a kezéből, és azzal szögezte oda a támadót a falhoz. Csak pár másodpercre utána nézte meg az arcát. Elvétette, az nem a támadó volt, hanem egy pincér.
- Elnézést…- mondta és elengedte a férfit. Az óvatosan elaraszolt mellőle, és beszaladt a konyhába. Az egész fogadó őt nézte. Mire észbekapott, Zelgadis már ott állt előtte. Hirtelen megszédült, de a fiú elkapta. Evra a kezére nézett és alig hallhatóan ezt suttogta;
- Mérgezett…- aztán elájult, mivel a sebből vörös vér helyett fekete folyt.
Mikor magához tért, érezte, hogy fekszik, és valaki tartja a bal kezét. Nem nyitott a szemét. Hallotta, hogy valakik beszélnek. Pár másodperc múlva tisztán hallotta maga mellől Zel hangját;
-Nem tudom. Be kéne gyógyítani, de ezzel a méreggel valamit kezdeni kéne,- mondta- Lina, el kéne menni, valami ellenszérum után nézni, de nem hagyhatjuk itt, mert a merénylő vissza is jöhet.
- Igen, igazad van. De ki maradjon? Én megyek, az biztos,- mondta Lina- és te is gondolom.
- Én is megyek- mondta Xellos.
- Akkor én itt maradok Ameliával.- hallotta Gourry hangját-, De siessetek!
Zel letette Evra kezét. Ajtónyitódás és csukódás hallatszott. Ekkor Evra kinyitotta a szemét. Az ágya lábánál Gourry és Amelia állt. Felült.
- Maragy fekve, pihenned kell!- utasította Gourry.
- Mi történt?- kérdezte.
- Elájultál és Zelgadis felhozott-, mondta Amelia. Evra körülnézett és meglátta a kést az asztalon. Felállt és köpenyéből egy ugyanolyat húzott elő.
- Ez kellett figyelnem. Pár napja, éjszaka próbált az ágyhoz szögezni ez az alak. Nagyon idegesít, hogy ellóg az orrom elől. Előbb vagy utóbb, biztosan elkapom!- fogatozott.
- De hát miért támadt meg és most miért Zelgadis volt a célpont?- kérdezte Gourry.
- Nem tudom. Szerintem egy fejvadász, de nem vagyok biztos benne.- mondta- minden esetre, nyisd ki az ajtót, most!
Gourry kirántotta az ajtót és félreugrott.
- Delej-gömb!- kiáltotta a támadást, de nem történt semmi. Szerencsére, az ajtó előtt nem állt senki. Evra ledöbbenve nézte a kezét.
- Lebegés!- semmi hatás- Fény-gömb!- ismét semmi- Ez nem lehet! A késen a méreg elapasztotta a varázserőmet!
Folyt. köv.
III. fejezet
Rémálom
Mire Lina, Xellos és Zelgadis visszajöttek, Amelia és Gourry az ajtó előtt vártak.
- Miért vagytok kint?- kérdezte Zel.
- Úgy tűnik, a méreg miatt Evra elvesztette a varázserejét, és odabent föl-alá járkál és egyre erősebb varázslatokat próbálgat… Szerintem nem tanácsos bemenni.- fejezte be Amelia. Lina benyitott. Evra tényleg ide-oda mászkált a szobába, és közbe hol varázs-igét próbált, hol átkozódott;
- Csak kapja a kezeim közé! Haha! Puszta kézzel fojtom meg! Mini-bomba! Hogy van mersze elvenni az erőmet! Ha! Kap, ha egyszer elkapom! Delej-gömb! Ha csak egyszer látom újra, akkor is kikészítem! Hogy kerülne a kezeim közé! Tüzes-pöröly!- satöbbi.
Nem vette észre, hogy az ajtó kinyílt, csak mikor Zelgadis belépett.
- Elvesztettem az erőmet - jelentette, mintha nem is lenne ez probléma-, úgyhogy, a sebet sem tudtam begyógyítani. Igazán érdekes, mivel meg tudom mondani, hogy merre tekeregtem a szobában.- végignézett a padlón, ami tele volt vércseppekkel.
- Add, begyógyítom.- mondta Zel, és már neki is látott a sérülésnek. Eközben a többiek bejöttek a szobába.
- Na, találtatok valamit?- kérdezte Evra, szavait linához és Xelloshoz intézve.
- Nem.- rázta meg a fejét Lina- Senki nem hallot még ilyen méregről.
- Hát, ez igazán dühítő- mondta szárazon az érintett. Jobb keze ökölbe szorult.
- Tudjátok mi jutott az eszembe?- kérdezte Xellos. Mindenki kérdőn nézett rá -, hogy ez a merénylő, éjjszaka is megtámadhat. Akkor pedig, senki nem tud majd nagyon védekezni, és szerintem senki nem akar egész éjjel virrasztani...
- A lényeget mond!- förmedt rá Lina.
- Szerintem párosával kéne aludnunk, hogy amíg az eggyik alszik, addig a másik örködik, aztán váltanak.
Ezt mindenki jó ötletnek tartotta.
- Csak egy pici hiba van- mondta Xellos-, valamelyik lánynak, fiúval kell párba lennie.
Lina végignézett a társaságon, pedig tudta, hogy Xellosnak igaza van.
- Rendben- eggyezett bele- én leszek Ameliával.
- Oké!- helyeselt a kislány. Mindenki Evrára nézett, hogy ő erre mit felel. A lány csak megrántotta a vállát, és mivel Zel begyógyította a sebét, szembefordult a társasággal.
- Nekem nem kell testőr.- mondta magabiztosan- Tudok vigyázni magamra.
- De nincs varázserőd- emlékeztette Zelgadis-, és ha jól tudom, más fegyvered nincs.
Mindketten egymás szemébe néztek. A többiek látni vélték a két szempár közti szikrát. Úgy tűnt, hogy Evra mindjárt visszavág, de nem így történt. Hangja halk volt, de érződött benne, hogy nagyon nincs ínyére a dolog;
- Mivel most nem tudok nyomatékot adni a szavaimnak és mivel igazad is van,- hátat fordított nekik és kinézett az ablakon az éjszakába- rendben.
- Akkor én leszek a párod, mivel tartozom neked.- jelentette ki Zel és valami mosoly-féle suhant át az arcán.
- De még mennyivel!- nevetett Evra. Ezek után mindenki elvonult a közös szobákba, csak Evra és Zel maradtak.
- Én kezdem az örséget- mondta a lány.
- Nem, neked pihenned kell. Én kezdem és nincs vita.
- De...!- megint felcsapott benne az indulat- Olyan vagy, mint az anyám!
- És ez jó, vagy rossz?
Evra nem válaszolt. Inkább befeküdt az ágyba és hátat fordított neki.
Mikor megfordult, nem látta sehol a fiút. Körülnézett a szobában, de mindent feketeség vett körül. Már nem a szobában volt, hanem a fekete semmiben lebegett.
- Zelgadis!- szólította a fiút, de egy hideg, vérfagyasztó kacaj volt a válasz -, Zelgadis!
- Meghalt. Mind meghaltak. Az egész világnak vége, mert használtad.- ez ugyanaz a hideg hang volt, ami az imént nevetett.
- Nem!- kezdett kétségbe esni.
- Ő is meghalt. Te ölted meg!
- Nem. Zelgadis!- sikoltotta. Egyszer csak a szobában találta magát és verejtében fürdött. Csak egy álom volt. A fiú ott állt előtte és aggodó tekintettel nézett rá.
- Jól vagy?
Ekkor betoppant Lina és Amelia meg Xellos és Gourry.
- Mi történt?- kérdezte Lina aki elsőnek lépett be.
- Semmi, csak rosszat álmodott.
Evra még mindig zihált. Tudta, hogy a kard volt, aki beszélt hozzá. Tudta, ha újra használja, akkor elpusztíthatja a világot, de ha megint összeakad Krounusszal, akkor használnia kell. Nem használhatja többet a kardot. Soha többé, de akkor mit csináljon vele?
folyt. köv