03. - Szerelmes pillanatok
3 rész: A szerelmes pillanatok.
Elérkezett a nagy esemény, de Zelgadis még mindig a szobájában volt, és egy régi képet nézegetett. Ekkor jött be Angel, és megkérdezte: „Zel miért nem jössz? Már mindenki csak rád vár, és...” - „Nem megyek.” - „De miért nem?” - „Mert utálom az estélyeket.” – Szólt Zel, és egy festményt nézegetett tovább. „Zelgadis akarod tudni ki az a lány?” - „Persze, felőlem.” - „Ő Rebeka Ilona és Olivia anyja. Ő volt az erdőben mindenben a legügyesebb, de mindenjian csak Bekinek neveztük. Amikor Olivia megszületett Rebeka meghalt, és nekünk erdei tündéreknek kellet vigyáznunk rájuk.” - „Ez nagyon szomorú.” - „Igen, ezért kellene, hogy el gyere az estélyre, legalább Ilona kedvemért.” - „Muszáj?” – „Ha szereted őket, igen.” – Mondta Angel, majd elment. „Utálom az estélyesek, és mind rám fognak figyelni. Rettenetes! De ha Ilona tényleg kedvel, akkor nem bánthatom meg. Nem tudtom mit tegyek.” – Gondolkozott egy darabig Zel, aztán átvette ruháját, és sietett a nagy terembe. Kissé ideges volt, de nagyon meg lepődött mikor nem látta sehol Ilonát. Zel elszomorodott, és most még Oliviának is örült volna, bármenyire is idegesítő kislány. Hirtelen egy ismerős hangra lett figyelmes: „Fekete smoking. Jól áll rajtad.” – Zel megfordult. „Ilona! Csodásan festesz a zöldes ruhádban.” - „Kösz Zelgi.” - „Nem akarsz táncolni?” - „Persze.” – Mosolyogta a lány, és táncolni kezdtek. Vulpina kuncogva nézte őket, és szívesebben lett volna Ilona helyében. A többi tündér is felfigyelt a szerelmes párra, és irigyelték Ilonát. Rita nézegette saját ruháját, majd Ilona ruhájára pillantott. „Rajtam is jól mutat a zöld ruha.” – Gondolta, és bosszankodott, hogy nem ő táncol Zelgadissal. Éjjel Zel szobájában a fiú meg Ilona titokban szórakozott tovább, és a lány elpirult valahányszor barátját nézte. Zel átölelte barátnőjét, és megcsókolta mosolygós ajkát. Zelgadis Ilonával kiosontak a kastélyból, és a forráshoz mentek. Ott Zel Ilona szemébe nézett, és a lány elpirult. Levették ruháikat, és a vízbe mentek. A forrás mint mindig meleg volt, és a 2 szerelmes jól érezte magát benne. A fiú felsóhajtott, és szorosan magához ölelte a lány hófehér meztelen testét. A srác megcsókolta barátnője nyakát, és mindketten elpirultak. Zelgadis epekedve, vágyakozóan nézett Ilonára. Zel gyengéden a lány hajába túrt, és felsóhajtott. „Imádom az illatod Ilona, teljesen megőrítess...” - „Zelgi egy szót se többet még elpirulok.” - „Ez volt a célom.” - „Óh, te ravasz róka.” - „Ilona a szemed olyan ment a tűz, még tüzesebb...” - „Zel elég azt se tudod mit beszélsz, és különben is zöld a szemem!” – Szólt a lány, és ellökte barátját, majd a partra ment. „De Ilona én csak azért mondok ilyeneket, mert SZERETLEK!!!” – Mondta gyorsan Zelgadis, és Ilona teljesen elpirult, majd Zelre nézett, azzal sírva elrohant. A fiú utána sietett, de már szem elől tévesztette barátnőjét. A srác hívogatta a lányt, de semmi választ nem hallott. Zel szomorúan visszament a kastélyba egyedül. A bokrok közt Ilona figyelte őt, de sosem hitte volna, hogy egy fiú szeretheti őt. A lány egész éjjel sírt a meghatottságtól, és akkor tért vissza a kastélyba, mikor befejezte a zokogást. Zelgadis szobájában a napfény első sugarai törtek át az ablakon, és felébresztették a fiút. Zel felnyitotta szemét, és Ilonát vette észre maga mellet. Szelíden magához ölelte őt, és gyengéden szájon csókolta őt... A lány szeme felnyílt, és átölelte barátja nyakát. A fiú meglepődött, és sokáig ölelgették egymást. Később szétváltak, és Ilona kiment a szobából. Zel egy levelet kezdett írni, majd a lány után ment. A reggeli után Zel elmondta Ilonának, hogy elmegy. A lány átölelte, és így szólt: „Zelgi ha te elmész, én belehalok.” - „Szeretnék maradni Ilona, de nem lehet.” - „Akkor hagy menjek veled.” - „Túl veszélyes az utam, nem akarlak bajba sodorni.” – A lány sír,és Zelgadis elment az erdőből. Este lett mire Seyruunba ért, és találkozott régi barátaival. - ”10 Nap múlva” Zelgadis egy különös dolgot vesz észre. Az egyik utca sarkánál rengeteg ember vesz észre, amint éppen körbe állnak valamit. A fiú kíváncsisága feltámadt, és odament, hogy megnézze mi olyan érdekes. Ahogy átmegy a tömegen, meglátja Ilonát, aki táncol Olivia furura játékára. A lány észre vette barátját, és egyre vidámabban kezdett táncolni. Ahogy vége a szórakozásnak Lina, Gaurry és Amélia is oda ér. Zel szorosan átölelte barátnőjét, és megcsókolta őt. „Ilona hogy kerülsz te ide?” - „Egyszerűen mentem a megérzéseim és persze a szívem után.” - „Csodásan táncoltál.” - „Nem csak a tánc, amihez értek.” – Szólt a lány, és máris egy akrobata hátra szaltót mutatott be barátjának. „Lenyűgöző.” – Álmélkodott Zel, és leeset az álla. De nem csak a fiút kényszeríttette ámulatba, hanem Lináékat is. „Tetszett?” – Kérdezte büszkén Ilona, és kuncogott, ahogy látta, hogy barátai szóhoz sem jutnak. Olivia felnevetett, és mindnyájan észhez tértek. Lina hátba veregette Zelt, de nem tudott a sebhelyről, és a fiú fájdalmában felkiáltott. „Csak óvatosan Lina! A sebem!” – Ordította, és kis ideig nyögött a fájdalomtól. A lány nem igazán értette az egészet, é visszamentek a kastélyba, Zel kivételével. Aki Ilonával maradt. A lány egy kisméretű házba ment húgával, de Zelgadis vele tartott. A ház Ilona otthona volt, amíg Seyruunban él. A fiúnak tetszet a helyzet, hogy Ilona masszírozza a vállát, és nevetgélnek kettesben. . . . . . . . . . . . . . . . . . .
|