Második rész

„Zelgadis! Minek teszel fel olyan kérdézdt ami nem is az?” – A férfi elmosolyodott, és a lány után ment. A farmon Zelgadis szinte mindenben segített barátnőjének, és Antonia csak kuncogott, ahányszor barátjára nézett. „Milyen helyes Zelgi abban a ruhában. Mint aki mindig is farmon élt volna.” – Gondolta, és egyre csak kuncogott. Antonia teendői kőddé foszlottak, és a lány barátjával együtt pihenhetett a verandán. A férfi gitáron játszott barátnőjének, és a farkas lány csodálattal hallgatta Zel játékát. A szél lebegtette Antonia haját, és a nap fénye nehezen sűrődött át a fák ágainak levelein. Este a tisztáson a lány Zelgadis vállára dőlt, és megfogták egymás kezét. A leheletszerű érintés örömteli szorítássá szenvedélyesült. A férfi arcon, majd szájon csókolta a lányt. Antonia teljesen belepirult, és megborzongott mikor Zel a lány hajába túrt. A lány hagyta, hogy barátja átölelje őt, és mélyen egymás szemébe néztek. A férfinak tetszet a lány ezüstös haja, szeme kéksége szemébe hulló hajtincsei. A farkas lány reménykedve siklatta ujjait barátja kézfejéhez. Elmosolyodtak. Összefonták ujjaikat, és sietve az erdőbe mentek. Egy tó feletti kis vízeséshez értek, és egymásra néztek. Antonia elvörösödött, és elfordította fejét. A férfi megfogta barátnője kezét, és tekintetük ismét találkozott. A tó lágy csillogása megbabonázta őket. Fenn a hold előtt néha - néha elsiklott lustán egy - egy felhő. A tó hátterében hatalmas hegyek voltak, csúcsuk hóval meghintve. A két szerelmes levették ruháikat, és a vízesés alámentek. Zelgadis szorosan magához ölelte Antonia hófehér meztelen testét, majd megcsókolta a lány nyakát, érintése kiváltotta, amit annyira szeret: a másik édes borzongását. A lány fülébe súgta: „Szeretlek szépségem!” – A farkas lány kuncogásban tört ki, és ellökte magától barátját, majd elúszott. Zel meg utána, és nevetve kergetőztek a tóban. Meg - meg álltak, szembefordultak. Majd összefonták, egymásba kulcsolták ujjaikat, nem tudván eltelni mámorukkal. Sosem éreztek még ehhez foghatott. Zelgadis gyengéden beletúrt barátnője vizes hajába, és megcsókolták egymást. Tágra nyílt, derűs szemmel nézték, csodálták egymást, míg csak el nem merültek. A víz alatt folytatták a kergetőzést. Vágyakozóan összesimultak, szétváltak, majd újra összesimultak. A felszínre jöttek, és a lány tündöklő tekintettel nevetett, miután a férfi megcsókolta mosolygós ajkát. Már azon gondolgodtak, hogy hányféleképpen mondhatnák el egymásnak azt az érzést ami mindkettőjükből áradt: hogy „szeretlek!” Elsúgják szájból szájba, elsóhajtsák a másik fülébe. Zelgadis két tenyere közé vette a lány arcát, és megcsókolta barátnőjét. „Antonia imádom az illatod. Teljesen megőrítess.” - „Egy szót se többet Zelgi, még elpirulok.” - „Éppen ez volt a célom.” - „Óh, te ravasz róka!” – Kuncogott a lány. A férfi átölelte a farkas lány derekát, és magához vonta. Forrt, zúgott, áradt a vérük. Másnap a nap elsősugarai ébresztették föl Zelgadist, aki egy fa alatt aludt az éjjel Antoniával. A férfi észre vette a mellkasán alvó lányt, és szelíden arcon csókolta, majd gyengéden magához szorította, azzal betakarta köpenyével. Zel csak a farkas lányt nézte a napfelkelte fényében, majd visszaaludt. Mikor ismét fölébredt Antonia helyett egy kis dobozt látott meg, amiben a meleg reggelije volt. Ezalatt a farmon Antonia csak kuncogott magában, mikor éget keze alatt a munka. A lány kertjében szüretelt, amikor házőrzői ugatásban törtek ki. A farkas lány rögtön tudta, hogy Black Jack már megint a tyúkól közelében bujkál. Antonia elengedte kutyáit, és hagyta, hogy a róka embert megkergesse, majd a lány visszatért teendőihez. Az istállóban megetette lovait, és elengedte őket a karánban, elkerítve, a bikától, és tehenektől. A lány az erdőbe ment vízért, de nem is sejtette, hogy Zelgadissal elkerülték egymást. Mire odaért már nem találta barátját, majd miután megtöltötte a kannát sietett vissza otthonához. Ott kuncogni kezdett, ahogy meglátta barátját a karán mellett. A férfi megfordult, és elmosolyodtak egymás látványától. Közelebb kerültek egymáshoz, és már majdnem megcsókolták a másikat, mikor hirtelen Dilger, Ronno, Roger meg Black Jack jelent meg. Zel előrántotta kardját, és halkan barátnője felé szólt: „Antonia te menekülj el!...” - „Nem! Jobb ötletem van.” – Szólt majd, sietve kiengedte a karánból a bikát, és piros festéket öntött ellenségeire. A bika vérvörös szemekkel rontott neki a farkas/róka embereknek. Zelgadis egyenesen csodálta barátnője gyors, trükkös észjárását, és nagy nehezen tudták vissza a karánba terelni az állatot. ”Hónapok” teltek el, és Zelgadis annyira megszokta Antonia életmódját, hogy már nem is akarta őt elhagyni. De egyszer egy városba ment vele, és ott elvettette barátnőjét. Egy nap Gaurry, Lina, meg Amélia tűnt fel, és Zelgadis szeretette Antonia iránt szégyenérzettel párosult, és mindig letagadta szerelmüket. Antonia rögtön tudta, férje furcsa viselkedésének, okát, de szomorúsággal töltötte el szívét a tettetés miatt. Gaurry meglátta a nő farkas füleit, farkát, majd felhajtotta Antonia szoknyáját. A nő ijedtében föl síkoltott, és olyan erős pofont adott a fiúnak, hogy a karánba esett a sikolytól megrémült lovak közé. Antonia házába rohant, és bezárkózott szobájába. A nőt nagyon megbántotta Zelgadis régi barátai társasága, (különösen Gaurry viselkedése, és a farkas lány csak sírt. A farmon Lina, Amélia és Zelgadis leszidták Gaurryt, és a dühöt Lina fejen csapta a fiút ez faággal, majd fojtogatni kezdte. Antonia még este is a szobájában szomorkodott, és még Zelgadist se tudott bejutni hozzá, hogy megvigasztalja. „Antonia nem akarsz kijönni? Van egy kis meglepetésem a számodra.” - „Hagyj békén! Nem akarom látni a barátaidat!” - „Nem akarsz egy kicsit sétálni az erdőbe velem?” - „Menj el!” - „Antonia én csak segíteni szeretnék neked. De ha ennyire szeretsz elmenekülni a problémák elől, akkor nem is maradok tovább a farmon.” - Szólt Zelgadis, és megfordult. „Várj!” – Szólt Antonia, és kinyitotta az ajtót. Szemei még mindig könnyesek voltak, és kezdett megnyugodni, ahogy a férfi magához ölelte őt. „Nem akarom, hogy elmenj Zelgi.” - „Ne fél nem hagylak magadra.” – Szólt, és az erdőbe siettek, hogy megnézzék a nap lementét. A nap elvörösülten bujt el a hegyek mögött. Antonia férje vállára dőlt, és örült, hogy minden a régi kerékvágásba került vissza. Amikor visszamentek a farmra Antonia még mindig neheztelt Gaurryra, amiért leskelődni próbált, és megtartotta tőle a kétméretes távolságot. Zelgadis csak Antoniára tudott gondolt, és tudta, hogy barátnője milyen érzékeny, ha új emberekkel kell találkoznia. A férfi mindent megpróbált, hogy elküldje régi barátait, de Lina folytonosan orra alá dörgölte, hogy barátja mennyire szereti a farkas lányt. Éjjel hóvihar tombolt, és Antonia az erdőben egy barlangban aludt, a félelme miatt. „Nem tudnék most otthon aludni. Mi van ha Gaurry rám veti magát az éjszaka közepén. Ha egyszer próbálkozik, akkor többször is megpróbálkozni fog. Nem tudok Zelgin kívül más férfiban megbízni. Ugyan ezért kellett elhagynom a családomat, a perverz fiú miatt. Csoda, hogy vannak még olyan rendes férfiak mint Zel. Nagyon félek. Most, hogy gyermekem lesz Zelgadistól nem akarok más férfival találkozni. Jobb is, ha csak Zel tud a kicsiről, biztosan titokban tartja.” – Gondolta a farkas lány, és álomorrságba utazott moha ágyán. A nap sugarai áthatoltak a fák ágain, és megvilágították a fagyos földet. Antonia fölnyitotta szemeit, és ki ment a barlangból. Csodálattal nézet körül a hóval beterített erdőben. „Azt hiszem most könnyebben eltudom kerülni Gaurryt.” – Gondolta, majd visszament a farmra. Házában még a csend uralkodott, és a lány barátja mellé feküdt, ahogy meglátta az alvó Zelt. Zelgadis felébredt, és gyengéden magához ölelte párját. De feltűnt neki, hogy Antonia gyereket vár, és halkan megszólalt. „Látom, már gömbölyödik a hasad kedvesem.” – „Ahogy mondott Zelgi.” - Szólt halkan a farkas lány, és vissza aludt. Később nekiláttak együtt a teendőiknek. A férfi párjához szólt: „Antonia kedves kérlek hagyd a lovakat, majd én kiengedem őket.” - „Egyedül is meg tudom csinálni.” - „Légy szíves bízd rám, neked különben sem kellene megerőltetned magad.” - „Nem fáradtság ez nekem...” - „Antonia kérlek! Nagyon féltelek téged meg a kicsit, és nem akarom, hogy bármilyen baj érjen titeket.” - „Óh Zelgi...” – Hatódott meg a nő. „Úgyhogy légy szíves inkább csak pihenj, és bízd rám a munkát.” – Antonia engedelmeskedett férje utasításának, és visszament a házba. Zelgadis nagy ”fába vágta a fejszéjét” mikor Antonia teendőit is igyekezett elvégezni. Ráadásul Lina gunnyolódását, is el kellett viselnie. A házban Antonia végezte kisseb dolgait, és készítette az ennivalót Zelgadisnak és barátainak.