2 rész: A rókák erdejében.

A férfi megvigasztalta Angelt, és egymás mellett aludtak el. Reggel tovább mentek, és Susi meg Molly már megértették mitől fél Angel, de már nem tudtak segíteni a problémáján. Mikor a rókák erdejébe értek Lináék, hamar észrevettek egy hatalmas kastélyt, és Susi meg Molly örültek, hogy Lina kis csapatát sikerült eljuttatni szülőhelyükre. Angel szemében végtelen riadtság látszott, és minden egyes porcikája remegett a félelemtől, ahogy a kastélyt meglátta. Susi meg Molly bemutatta Lináéknek csapat társaikat, és a kis csapat nem is hitte volna el, hogy 15 lányból áll a rókákat védelmező csapat. Vulpina, Ekler, Rita, Ebigél, Melody, Clarissa, Ilona, Terra, Molly,Vanda, Punky, Máry, Lumier mind megismerték Lináékat, és még Antonia a farkas lány is ott volt. Az egyik szobában Angel meg Zelgadis egyedül volt, és a férfi kimutathatta érzelmeit a lány iránt. Zel kis érintésekkel kényszerítette barátnőjét kuncogásra, és szorosan magához ölelte Angelt. Zelgadis teljesen elpirult mikor a lány mosolygós arcára pillantott, és hosszan megcsókolta a pirult lányt. Este titokban az erdőbe mentek, és Angel csak kuncogott az örömtől, hogy Zelgadissal lehet végre. A 2 szerelmes a tó felé ment, és ott egymásra néztek. Zel a lány felé fordult, és Angel teljesen elpirult, ahogy kiolvasta barátja szeméből mit akar. Mindketten levették ruháikat, és a vízbe mentek. A 2 szerelmes egész este pancsolt a tóban, és Angel végre igazi lánynak érezhette magát a férfi mellett. Zelgadis szorosan magához ölelte barátnőjét, és megcsókolta mosolygós ajkait. Hamarosan kijöttek a vízből, és Zel felsőjét a lányra teritette. Angel felsóhajtott, és barátjára dőlt. Mindkettőjük körül szinte már forrt a levegő a szerelemtől, miközben az ég felöltötte fekete alakját. Éjjel Angel egy gitár szóra ébredt fel, és észrevette, hogy barátja nincs mellette. A lány a tisztás felé ment, hogy megtudja ki játszik a gitáron. A hold fényesen világított a sötét égen, és a szellő suhogásán kívül mást nem lehetett hallani. A tisztás szélén Angel megpillantotta Zelt, aki a holdat nézte, s közben gitározott. A lány halkan közelebb lépett, és kuncogva letakarta barátja szemét. „Angel tudom, hogy te vagy az. Felismerem a kezed!” - „Én meg azt tudtam, hogy fel fogsz ismerni.” - „Örülök, hogy itt vagy.” - „Zelgi nem is tudtam, hogy szoktál gitározni.” - „Néha szoktam, amikor kedvem van hozzá. Akarod, hogy játszam?” - „Nagyon boldoggá tennél vele.” - Szólt Angel, és barátja mellé ült, hallgatva játékát. Zelgadis tűzes örömöt érzett barátnője iránt, és le nem tudta venni tekintetét Angel mosolygós arcáról. Angel pirultan nézett a férfi szemébe, és legbelül biztosan érezte, hogy sorsuk örökre összefonódott. A 2 szerelmes egész éjjel együtt volt, és vagy a gitár hallatszott nekik, vagy a csillagokban meg a holdban gyönyörködtek. Hajnalban Zelgadis arra ébredt, hogy barátnője nincs mellette, és aggódva sietett megkeresni Angelt. A tónál megpillantotta barátnőjét, miközben a lány Dilgerrel harcolt.

Zel előrántotta kardját, és Angel elé állt, hogy megvédhesse a farkasembertől. „Angel menj el! Ez most veszélyes lesz.” - „Nem hagylak itt!” - „Ne vitatkozz! Menj már!” - Szólt Zel, és félre lökte a lányt. Angel egy fa mögé bújt, de nem bírta nézni, hogyan párbajozik érte barátja, azzal bevetette zöldmágia tudását, és Dilger félelemmel a szemében menekült vissza a sűrűbe. „Angel nagyon ügyes voltál!” - „Kösz Zelgi. Különben se bírtam volna nézni a párbajt.” - „Angel Nincs kedved sétálni velem?” - „Zelgi sose kérdezz olyasmit amire tudod a választ. Különben is az tesz boldoggá, ha veled lehetek. Te buta!” - Kuncogott Angel, és a férfi karjába karolt. Zel kissé elpirult, és zavarba jött. „Angel emlékszel mikor elöször akartalak megcsókolni?” - A lány elpirult, és így szólt: „Igen, de miért kérdezed?” - „Csak azt akarom tudni, hogy akkor miért hátráltál?” - „Mert nem akartam kapcsolatot tartani veled, a célom miatt.” - „Mi volt a célod?” - „Kérlek Zelgi, mondd hogy nem akarod tudni.” - „De igen. Tudni szeretném.” - Angel elszomorodott, és átölelte barátját. „Szilvia a rókák erdejében a legkegyetlenebb, legundokabb lány, és ha meglátna téged, biztos, hogy meg akarna ölni. Ezért nem akartam, hogy megismerd őt, és a csapat társaimat.” - „Szóval csak meg akartál óvni tőle. Biztosan ezért hosszabítottad meg az utat idáig.” - „Igen, pontosan.” - Szólt könnyes szemekkel Angel, és a férfi megcsókolta barátnőjét. Ekkor tűnt fel Terra, és így szólt: „Angel jobb lenne ha nem melegednétek össze!” - „Terra te mit keresel itt!!!” - „Szilvia mondta, hogy Linát, Gaurryt, meg Améliát már ismeri, csak Zelgadissal akar találkozni.” - „Terra azt üzenem Szilviának, hogy nem teljesítem a célom, és amíg rajtam múlig, nem látja Zelgadist.” - „Angel elfelejtetted, hogy Szilvia hozott ki minket az árvaházból!!! Ha ő nincs, akkor most nem lennénk ebben az erdőben!!! Ne merd meg tagadni őt!” - „Már nem vagyok kislány, és kiszállok a csapatból!!!” - „Ezt még megkeserülöd!!!” - Szólt mérgesen Terra, majd köddé vált. „Angel nem voltál kicsit durva?” - „Szilvia már nem parancsolgathat nekem, és nem fogom hagyni, hogy bántson.” - Szólt, és a tó felé mentek. Angel csak nevetett, és végre szabadjára engedhette érzelmeit, anélkül, hogy célja lenne. Este a tóparton nézték meg a vöröses naplementét, és pihengettek egy fa alatt. Angel Zelgadis mellkasára dőlt, és arcon csókolta barátját. A férfi gyengéden magához ölelte Angelt, és így szólt: „Angelkém imádom nézni ahogy a szél fújja a hajad, olyan gyönyörü vagy mindig.” - „Zelgi egy szót se többet, még elpirulok!” - „Éppen ez volt a célom.” - Kuncogott Zel, és a lány pirultan nézett barátja szemébe. „Zelgi te ravasz róka!” - „Már azt sem érdekel, hogy ha ilyen leszek örökre. Csak Angel mindig velem legyen.” - Gondolta a férfi, és mélyen a lány szemeibe tekintett. Zel meg Angel levették ruháikat, majd a tóba mentek. A 2 szerelmes egymáshoz simult, és Zel gyengéd érintésekkel fejezte ki érzelmeit. Angel teljesen elpirult, és arcon csókolta Zelt.

A 2 szerelmes pár egész este a tóban játszadozott, és csak akkor jöttek ki a vízból mikor ezenyi csillag, látszott a sötét égbolton. A telihold fénye megvilágította a tavat, és mintha a fények táncoltak volna a hullámzó vizen. Zelgadis Angelre terítette köpenyét, és szorosan magához huzta. A lány elpirult, és Zel szemébe nézett. A férfi elmosolyodott, és Angel szívét forró öröm töltötte el barátja kedves mosolyától. A lány Zel mellkasára dőlt, és kezük összeért. Éjjel Antonia talált rá az alvó szerelmesekre, és kuncogni kezdett magában, majd ott hagyta őket. Hajnalban Zelgadis felébredt, és Angelre tekintett, majd magára hagyta. Mikor a lány felkelt, pirultan vette észre, hogy vörös rózsa szirom körben van, és ekkor tűnt fel Zelgadis. „Angelkém tetszik?” - „Nagyon! Ez igazán kedves tőled Zelgi!” - „Ennek örülök.” - Szólt, és arcon csókolta barátnőjét. Angel elpirult, és egymás szemébe néztek. Mielött belemerülhettek volna érzelmeikbe, megjelent Terra Szilviával, és Angel szívét félelem és aggódalom fogta el. Szilvia elszörnyet Zelgadis látványától, és így szólt: „Angel nem hiszem el, hogy te a rókák egyik védelmezője ilyenbe vagy szerelmes. És különben is utálom a gólem szerű lényeket.” - Szólt, azzal delejgömbökkel hajigálta Zelt. Angel sírva felkiáltott: „Szilvia kérlek ne bánsd Zelgadist! Ő nem tehet semmiről!” - „Igazán Angel?! A küldetésed az volt, hogy Zelgadis Greywordst el hozd a rókák erdejébe, anélkül, hogy kapcsolatott teremtenél vele.” - „Attól még nem kénne őt bántanod Szilvia!” - Kiáltott Angel, és barátja elé állt. „Tűnj onnan Angel! Vagy meghalsz vele együtt!” - „Ne merd Angel bántani!” - Kiáltott fel a fák közt Yellow a sárga róka, és megvédte régi megmentőjét. Szilvia eltűnt Terrával, és Angel örült, hogy kedvenc rókája ismét visszatért az erdőbe. Yellow meg Zelgadis hamar összebarátkoztak, de a férfinak nem tetszett, hogy Angel feltőnöen ölelgeti a rókát, és kissé féltékeny lett. „Angel mondd csak Yellow tényleg a legjobb barátod?” - „Igen, és ő a kedvencem az erdő összes rókája közül, mert olyan aranyos!” - „Gondoltam. Biztosan őt szereti jobban.” - Gondolta Zelgadis, és mikor Angel nem volt a közelben, így szólt Yellowhoz: „Yellow maradj távol a nőktől! Különösen Angeltől.” - „De miért? Angellel barátok vagyunk.” - Szólt a róka, és gyanakodva kerekedtek ki szemei. „Zelgadis ugye te szereted Angelt?” - „Dehogy is! Angel a barátnőm, de nem ugy ahogy gondolod.” - Pirult el Zelgadis, és egyre jobban féltékennyé vált. „Igen, persze, és azt várod, hogy ezt el is higyjem?” - „Higgy amit akarsz! Engem nem érdekel!” - „Na persze.” - Szólt Yellow, és már egészen biztos volt, hogy Zel oda van Angelért. Ekkor ért vissza a lány, de hamar észrevette Zelgadis problémáját, azzal magára hagyták Yellowt, és visszamentek a kastélyba. Este a 2 szerelmes a tónál megnézte ahogy a nap vörösülten eltűnik a hegyek mögött, aztán a hold meg jelent a sötét égbolton a csillagok társaságában. Zelgadis szorosan magához ölelte Angelt, és féltékenysége véglek eloszlott. A férfi gyengéden barátnője hajába túrt, és megcsókolta mosolygós ajkát.