03. - Barátság vagy szerelem, és azok a "bizonyos" érzelmek
3 rész: Barátság vagy szerelem,
és azok a ”bizonyos” érzelmek.
„Nem is tudtam Zelgadis, hogy szereted Zoeyt.” - Szólalt meg Gaurry, és Zel teljesen elpirult. „Én nem is szeretem, csak barátok vagyunk. Semmi sincs köztünk.” - „Úgyan már Zelgadis, ne tagadd le, látszik rajtad, hogy oda vagy Zoeyért.” - Szólt Lina, és keményen hátba veregette Zelt. „Nekem most mennem kell.” - Szólt Zoey, és a sűrűbe viharzott. „Kösz szépen Lina és Gaurry, ezt jól megcsináltátok nekem.” - Szólt halkan Zel, és elszomorodott, majd csak bosszankodott, de nem mutatta ki barátai közelében. Később amikor Zel egyedül volt Zoey ismét feltűnt, és egy nagyon régi kopott könyv volt a kezében. „Zelgadis mondd csak most nincsenek itt a barátaid?” - „Nincsenek. De mi az a könyv a kezedben?” - „Amikor Sairaagban megtaláltam Rezo laborját, megkeresetem azt a könyvet amiben benne van a varázsige, hogyan változhass vissza emberré, azóta kereslek, hogy átadjam neked.” - „Köszönöm Zoey, ezt sose hittem volna rólad...” - „Mi van?! Talán elfelejtetted, hogy gyerek korban is segíteni probáltam neked. Te buta!” - „És mondd csak Zoey Sairaagon kívül még hol kerestél engem? ” - „Lássuk csak. Siaraag, Seyruun, Zefilia, Emekia, Zoana, és még a szülöhelyünkön is kerestelek, amióta csak elmentél.” - „És hiányoztam neked?” - „Zelgi minek kérdezel olyasmit amire tudod a választ, te ostoba.” - Mosolyodott el Zoey, és átölelte barátja nyakát. Zelgadis kissé elpirult, és magához szorította barátnőjét. „Még sosem becéztél így.” - Szólt Zel, de elszomorodott, majd arcon csókolta a lányt, és ott hagyta. Zoey utána nézett, és elmosolyodott, de kissé szomorkodott, ahogy látta, hogy barátja olvasgatni kezdi a könyvet. A macskalány Zel mellé ült, és vállára dőlt. A férfi elmosolyodott, majd megfogta Zoey kezét, és a lány vidám arcára nézett. Zelgadis eldobta a könyvet, és magához szorította a lányt, majd megcsókolta Zoeyt... A lány teljesen elpirult, majd ellökte magától barátját. „Zoey cicus mi baj van?...” - „Csak nézz hátra, és megtudot.” - Zel észre vette a közeledő Linát és Gaurryt, de mire visszafordult Zoey már eltűnt. „Vajon Zoey hová mehetett most?” - Gondolta Zelgadis, és elszomorodott. „Már megint. Lina meg Gaurry mindig beleköpnek a levesembe. A fenébe!” - Bosszankodott, és ismét szomorú lett. Lina meg Gaurry nem kérdeztek barátuktól semmit, és csak pihengettek egymás mellett. Este Zel a tisztás felé ment, ahol a legfényesebben világított a telihold. Ott meglátta Zoeyt, és így szólt: „Tudtam, hogy itt talállak.” - A lány megfordult, és elmosolyodott. „Zelgi honnan tudtad?...” - „Jól ismerlek, és tudom, hogy a teliholdas éjszakákon ott vagy ahol a legjobban látni a holdat.” - „Csak azért mert...” - „Fölösleges magyaráznod, hogy miért van ez. És most fojtathatjuk, ahol abba hagytuk?” - Zoey teljesen elpirult, és elmosolyodott. „Persze.” - A férfi magához ölelte a lányt, és hosszan megcsókolta őt... Zoey átkarolta barátja nyakát, és mindketten érezték valami fellángolt bennük, amit réges rég elfojtottak magukban. Az érzelmeik felszabadultak, és ki mutatkozott rajtuk. A 2 szerelmes egész éjjel együtt volt, és nem tudtak eltelni mámorukkal. Zoey szívén lévő ürességet megtöltötte a színtiszta szeretet, és féltek, hogy talán nem érik be kevesebb együttléttel. Egymáshoz simultak, majd ölelgették egymást. A szél meglebegtette a lány haját, és zöldes szemét aranysárgává változtatta a hold fénye. Zoey mélyen bele nézett Zel sötétkék szemébe, amely borostyánszín árnyalatot öltött a hold fényétől. Zel gyengéden beletúrt barátnője hosszú, barna hajába, és arcon csókolta a lányt. Szívüket elöntotta a boldogság. Hajnalban Zelgadis felkelt, csak azt vette észre, hogy barátnője macska alakban alszik mellette. A férfi elmosolyodott, majd szelíden simogatni kezdte a vadmacskát. Zoey kuncogós dorombolással ébredt föl, és farka Zel ujjai közé tekeredett. Zelgadis kissé meglepődött, mikor a macska kezéhez dörgölőzött. A férfi gyengén magához ölelte Zoeyt, és szelíden simogatta a macskát.
|