A kis tünde II/7-8-9
VII. fejezet
A kérő
A szobában csend volt. Még mindenki Evra után nézett, aki nemrég rohant ki a szobából. Lina végül Xellosra emelte tekintetét. Nem nagyon tudta, hogy mit mondjon, de Lilly ezt hamar megoldotta;
- Na, Xellos, Evra választott. Gondolom, elfogadod- Xellos nem felelet, arckifejezése semmit nem árult el. Lilly még egy darabig bizalmatlanul nézte, aztán sóhajtott egyet;- Vacsoravendégünk lesz. Remélem ez a kettő hamarosan megjön.
- A vőlegényed jön?- tette fel az ésszerű kérdést Amelia.
- Nem- válaszolta fáradtan Lilly- valaki más, de Evra nem hiszem, hogy fog neki örülni.- ennél többet nem volt hajlandó elmondani a titokzatos vendégről.
Evra védekezésen kívül nem nagyon tudott mást csinálni. Ahhoz nem volt elég erős, hogy hosszabb időre kiüsse ellenfelét, így csak ide-oda ugrált az ütések elől. Eddig sikerült sebesülés nélkül megúsznia, de mivel támadói öten voltak ez nem tarthatott örökké. Mikor az egyik ütés elöl hajolt el, Nibelys valamelyik alárendeltje orvul hátba rúgta. Evra felordított a fájdalomtól mikor teljes erőből egy fához csapódott. A kiáltás bezengte az egész erdőt. Két fogdmeg felemelték Evrát karjánál fogva. A lánynak vérzett az orra és a szája. Nibelys komótosan elésétált aztán kárörvendően nézett rá.
- Most megtapasztalod, mien fájdalom volt, amikor mindenki szeme láttára elutasítottál!- mennydörögte. Már lendítette is a karját, hogy megüsse Evrát de ekkor valaki megállította. Egy tűzgolyó repítette el pár méterre.
- Ha bántani mered, nagyon megbánod!- szól valaki a fák közül. Evra erőtlenül arra fordította fejét és fel is ismerte az alakot.
- Ki vagy te, hogy beleavatkozol?
- Elég egyenlőtlen, hogy öt férfi egy lány ellen.
- Akkor először téged intézünk el aztán a lányt!- üvöltötte magából kikelve Nibelys. A két fogdmeg elengedte Evrát , aki a földre rogyott. Az egyiknek varázsereje volt, amit eddig nem mutatott meg, de most, egy ugyanolyan tűzgolyót küldött abba az irányba, ahol a védelmezőt sejtette. Zelgadis kirontott a fák közül, hogy leszámoljon a támadókkal. Mikor valamennyire sikerült visszaverni őket valamennyire, Evra mellé lépett.
- Jól vagy?- kérdezte, miközben a lány feltápászkodott. Még egy kicsit szédelgett az ütés miatt, de nagyobb baja nem volt.
- Vigyázz!- kiáltotta Zel, és Evrát félre lökte, hogy el ne találja egy tűzgolyó. Evra elvesztette az egyensúlyát, aminek következtében lefejelt egy alacsonyabban lévő ágat, és elájult. Zelnek csak ennyi kellett, hogy bedurvuljon. Villámgyorsan üldözte el Nibelyst meg a bandáját, akik farkukat behúzva, vonítva menekültek. Mikor eltűntek, letérdelt Evra mellé. Egy kicsit megemelte a fejét, amitől kezdett magához térni. Felült, és lekevert egy nyaklevest Zelnek. A fiú megütközve nézett rá. Nem erre számított, azok után, hogy megmentette az életét.
- Ezt azért kaptad, mert a faágnak löktél!- adta meg a választ, de után egyből elmosolyodott. Zel is visszamosolygott, de utána észbekapott és elkomorodott. Felállt és elindult vissza a ház felé. Evra még vetett rá egy szemrehányó pillantást, utána követte. Mikor kiértek az erdő szélére, a fiú mellé szegődött;
- Köszönöm szépen, hogy megmentettél. Ha te nem jössz, akkor…- nem fejezte be mert mindketten tudták, hogy mire gondol- De még mindig tartozol!
Zel sóhajtott egyet és halványan elmosolyodott. Nem szóltak többet egymáshoz az út hátralévő részében. Mikor beértek a villába, Evra még elszaladt, hogy letörölje a vért az arcáról, addig Zel felment az étkezőbe. Mikor Evra is felment elámult: az asztal rogyásig meg volt pakolva különféle ételekkel, Lina és Gourry legnagyobb örömére. Mikor belépett, valaki megszólította;
- Evra drágám, hát végre megjöttél?- kérdezte egy magas, férfihang.
- Á, Denem!- mosolyt erőltetett az arcára és helyet foglalt egy szőke hajú, kék szemű, szeplős fiú mellett, szemben Zelgadisszal. A vacsora nagy részében Denem mesélt, aztán arra terelődött a szól, hogy pár falunyira mesélték neki, hogy látták Evrát erre jönni.
- Tudod, amikor megtudtam, egyből cselekedtem.- mondta- Emlékszel, az utolsó estére? Valami fontosat akartam kérdezni, de…
- De Tomas felkért táncolni, aztán én elmentem, így nem tudtad elmondani.- fejezte be helyette Evra.
- Igen…, hát, akkor…, most megkérdezem;- mondta és vett egy nagy levegőt és letérdelt Evra elé- Hozzám jönnél feleségül?
Erre a bejelentésre mindenki másképp reagált; Lilly ép a poharából ivott, de az asztalra köpte az italt, Ameliának kiesett az evőeszköz a kezéből, Gourry felnézett a tányérjából, Lina befejezte a zabálást, Xellos érdeklődve kapta fel a fejét, Zelgadis meghökkenve meredt Evrára, a lány pedig olyan megsemmisülten meredt maga elé, mintha most mondták volna ki a halálos ítéletét. Lilly kapcsol, karon ragadtam barátnőjét és kihúzta a szobából, át abba, ahol Linával beszélték meg a kulcslyukon át látottakat.
- Most mi lesz, hozzá mész?- kérdezte Lilly aggodalmasan. Evra csak a fejét ingatta és maga elé meredt. Sejtelme sem volt, hogy most mi legyen. Nem mehet hozzá de ha nemet mond, akkor teljesen összetöri a fiút, de akkor mit tegyen?
Folyt. köv.
VIII. fejezet
Az esküvő
Mivel jobb ötlete nem volt, Evra visszament a vacsoraasztalhoz Lillyvel a nyomában. Mikor újra leültek Denem átszellemült arccal nézett a lányra.
- Már mindent elkészítettem,- kezdte-, Megvan a ruha, a templom, és ha igent mondasz, akkor holnap délután lesz az esküvő.
Mindenkinek leesett az álla. Most Evra pattant fel és rántotta ki Lillyt.
- Most mit tegyek?- kérdezte, miközben fel-alá járkált a szobában. Lily nézte egy darabig, aztán megszólalt;
- Figyelj, lehet, hogy nem szereted, de mellette biztos jövőd lenne. Zelgadis lehet, hogy szeret, de ennek a kapcsolatnak bármikor vége lehet. Szerintem az ésszerű megoldás, ha hozzámész. Ha Zelgadist ez zavarja, szólni fog, és ha úgy látod, bármikor visszaléphetsz, még.
Evra nem tudta erre mit feleljen. Ez nagyon jó megoldásnak tűnt, ha Zelnek ellenvetése van, de ha nem, akkor hozzámegy Denemhez, ez pedig nem volt ínyére.
- Figyelj, Denem egy kedves, aranyos fiú, aki szeret! Zelgadis pedig…
- Zel is szeret.- mondta halkan Evra, de maga sem tudta, hogy ez igaz e. Végül visszamentek.
- Na, mit mondasz kedvesem?- kérdezte Denem, amint leültek- Lennél a feleségem?
Evra még egy pillanatig Zelt nézte, aki nem nézett vissza rá.
- Igen- Mondta még mindig Zelre nézve, aki még mindig kerülte a pillantását- Igen, hozzád megyek.
Erre döbbent csend volt a válasz. Mindenki biztosra vette, hogy nemet fog mondani, Zelgadis miatt. Denem teljesen el volt ragadtatva. Minden áron azt akarta, hogy Evra menjen vele az ő házába, de Evra kikötötte, hogy ez az utolsó éjszakája, és ezt a barátaival szeretné tölteni. Miután Denem elment, némaság ült a társaságra. Senki nem tudta, hogy mit mondjon. Evra hamar megelégelte ezt, és elment aludni. Hamarosan a többiek is követték Mindenkinek az emeleten volt a hálószobája.
Evra egy percet sem aludt. Folyton azon gondolkozott, hogy jól tette e amit tett. Többször át akart menni Zelhez hogy beszéljen vele, de mindig arra jutott, hogy a fiúnak kellene kezdeményeznie, mivel ha őt érdekli, akkor ő jöjjön át. Zelgadis is ugyanúgy hezitált, mint ő. Nem értett, miért csinálta ezt Evra. Egyikük sem aludt egész éjszaka.
Másnap reggel, Evra kivételével mindenki lement a szalonba. Hamarosan megérkezett a lány ruhája, ezért le kellett mennie felpróbálni. Mikor belépett a szalonba, mindenki tátott szájjal bámulta. Egyszerűen gyönyörű volt. A ruha ugy állt rajta, mintha ráöntötték volna; a szoknya hosszú és egy csomó alsószoknya sorakozott alatta, a fátyol hosszan maga után húzta, a vállpánt miatt kilátszott a válla, nyakában csodálatos gyémántmedál volt.
- Gyönyörű vagyok!- ujjongott Lilly. Háromszor körbeszaladta, hogy minden szögből láthassa barátnőjét. Evra egy pillantást sem vette a tükörképére. Mindenki dicsérte a ruháját, a nyakláncát, kivéve Zelgadist, aki a székéről sem állt fel. Nem sokkal később megérkezett a fodrász, aki gyönyörű kontyba fogta Evra fekete haját, aztán rátette a fátylat.
Mikor megérkezett a hintó, Evra egyedül gubbasztott a szobájában, gondolataiba merülve. Miután Lilly ötödször is felkiáltott neki, észrevette, hogy ha nem megy le, lekési a saját esküvőjét. Mindannyian beültek a hintóba, és elindultak. Hamarosan meg is érkeztek a templomhoz. Mindenki kiszállt, és Evra kivételével mind helyet foglaltak a leghátsó padsorban.
Elkezdődött a ceremónia. Mindenki bevonult, utoljára Evra. Leszegett fejjel lassan lépkedett be, de mikor az oltárhoz ért volna, a szőnyeg egy kis gyűrődésében megbotlott és elesett. A termen moraj futott át, többen nevettek, Evra zavartan felállt, leporolta magát és a pap elé lépett, aki unalmas beszédbe kezdett. Evra a gondolataiba merült, de mikor meghallotta a pap hangját, amint felteszi a kérdést;
- Aki ellenzi ezt a házasságot, most szóljon, vagy hallgasson örökre!
Egy percig némaság volt, aztán…
- Én!- mondta Lina. Mindenki meglepődötten nézett rá.
- Van egy ötletem!- súgta oda Zelgadisnak- Evrának már, van vőlegénye!
Evra olyan hirtelen fordult hátra, hogy majdnem elesett saját szoknyájában. Elkerekedett szemmel bámult Linára, aki folytatta;
- Zelgadis már eljegyezte!
Erre az említett pirulva felállt, és olyan erővel vágta fejbe a boszorkányt, hogy az fejét fogva visszaroskadt a padra. Ezek után maga is leült. Erva újra előrefordult, a pap pedig folytatta monoton beszédét. Mikor újra feleszmélt, saját nevét hallotta;
- Evra Fairy, elfogadod e férjedül Denem Eneirt? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
Evra erre nem felelt. Nem tudta mit feleljen, hiszen maga sem tudta, hogy mit akar…
Folyt. köv.
IX. fejezet
Derden és Andoria
Még mindig nem tudta, mit tegyen, de valamit mondania kellett.
- Ig… nem.
- Tessék?- kérdezett vissza a pap.
Most már tudta a választ. Nem szerette Denemt, nem miatta áldozta fel magát, nem miatta jött vissza, és miatta nem halna meg, de Zelgadisért igen!
- Nem.- mondta tisztán, és határozottan- Sajnálom, Denem, de én mást szeretek! A szívem re hallgatok, és az azt súgja, hogy menjek!- mondta, azzal megfordult és elindult a kapu felé. Denem megkövülten meredt utána Az utolsó sornál megállt. Kinyújtotta a kezét és elmosolyodott;
- Na mi van, nem jöttök?- kérdezte Lináéktól, de közbe Zelgadisra nézet, aki elmosolyodott, felállt és megfogta a kezét. A többiek is követték.
- Hát, köszi mindent!- intett búcsút Lina. Ekkor az egész termet betöltötte egy vérfagyasztó kacaj. Mindenki dermedten nézett fel.
- Megtaláltunk végre te lány!- hallatszott.
- Mire várnak? Kifelé!- kiáltott rá a döbbent nézőseregre Evra- Meneküljenek!
Mintha csak erre várt volna mindenki, elindult a kijárat felé, Lináék kivételével.
Ekkor megjelent két szörny az oltár előtt; az egyik egy kicsi, hosszú lábú és karú fekete lény volt, a másik egy erős, magas sötétvörös alak volt.
- Ti lennétek azok, akik az életemre törtök?- kérdezte Evra, hangja visszhangot vert a teremben.
- Igen, Krounus megbízásából vagyunk itt.- mondta a nagyobb szörny.
- Még hány ilyen szerencsétlent fog a nyakamba szabadítani?- tette fel a költői kérdést.
- Már egyet se- mondta az iménti szörny és elvigyorodott-, nem fog többet, mert egy másik megbízónk kérésére végeztünk vele.
- Akkor meg miért nem hagytok békén?
- Nem kockáztathatjuk a hírnevünket.
- Miért kik vagytok?
- Az én nevem Derden, ő meg Andoria. Neki hála, most nincs varázserőd. Könnyebb dolgunk lesz...
- Egyáltalán nem!- szállt be a beszélgetésbe Zel.
- Nem hagyjuk, hogy bárki bántsa a barátunkat!- fűzte tovább a szót Lina. Evra olyan hálásan nézett rá, amilyen hálásan csak szorult helyzetében tudott. De nagyon jól tudta, hogy Derdennek igaza van. Nincs varázsereje, úgyhogy bárki könnyedén elintézheti.
- Mi elintézzük őket, te menj hátrébb!- figyelmeztette Zel. Ő odahajolt hozzá és a fülébe súgta;- Próbáld meg az kicsit elintézni, Andoriat. Ha neki vége, talán visszatér az erőm...
Zel bólintott, és Lináékkal elindultak. Evra Xellos mellé hátrált, és onnan figyelte az eseményeket.
Amelia, Lina és Gourry Derdent támadták- nem sok eséllyel, mivel Gourry kardja nem nagyon fogott rajta, Lina és Amelia nem használhattak nagyobb, pusztítóbb varázslatokat, mivel félő volt, hogy összeomlik akkor a templom. Zelgadis egyedül esett neki Andorianak, de a kis szörnyeteg minden támadása elől kitért.
Egyre elkeserítőbb volt a harc. Zel ekkor egy ügyes csel segítségével felnyársalta Andoriat. Evra érezte, hogy varázsereje visszatér. Próba képen megidézett egy fénygömböt. Sikerült neki;
- Ez az!- suttogta. Felmutatta hüvelykujját Zelnek, jelezve, hogy sikerrel járt.
Ekkor átsüvített a termen Lina, Gourry és Amelia, hogy utána a templom falához csapódjanak. Derden dühtől vicsorogva meredt Evrára, mivel észrevette, hogy szövetségese végével újra régi erejében tündököl.
Evra lassan elindult felé, de Zelgadis még előtte, megtámadta a szörnyet. Úgy tűnt, hogy az már nem akarja visszafogni magát, így Zelt torkon ragadta, és több méter magasságba felemelkedett vele.
- Ereszd el!- kiáltott rá Evra.
- Ahogy parancsolod!- vigyorogta és Zelt a templom falához vágta. Lina és Amelia egyből odarohantak hozzá, de Evra nem mozdult.
- Még él!- kiáltotta Lina. Evra újra a szörny felé fordult, dühtől remegve. Tudta, hogy a sárkány-igát nem használhatja csak úgy, de ha talán valami lefedné, akkor nem omolna az egész épület a barátai fejére, akkor talán megúszhatnák, legalább ők...
folyt. köv.
|