3. Maya bajban

Egyszercsak azt hallottam, hogy valaki suttog a hátam mögött.

- Tűz...- rögtön felismertem ezt a hangot.

- FÖLDRE! -káltottam, de mindenki csak leguggolt. Én tudtam milyen támadás ez, így én rögtön hasrafeküttem. Tűz gömb cikázott végig fölöttünk, majd fölrobbant. Mikor már a füst elszállt, kecsesen fölálltam és a támadó felé fordultam. Barbas volt az, de Mayával együtt. Barbas nem volt éppen fiatal, még a démonok képest is. 42600 éves volt! A démonoknál ez annyi, mint nálunk, az 50 év. Régies ruhákban szokott járni... Illett hozzá, a haja már kezdett őszülni... Biztos tőlem ^^ Szegény Maya meg volt rémülve. Barbas legnagyobb örömére!

- Barbas! Hogy kerülsz te ide? -kérdeztem dühösen.

- Hát... Tudod ez titok! -mondta idegesítően.

- Mintha Xellost hallanám... -mondta Zelgadis.- Ő Barbas?

- Igen... Barbas! Azonnal engedd el Mayát!

- Majd bolond leszek!

- Yolei! Telep.... -Maya azt akarta mondani, hogy teleportáljak el... De Barbas befogta a száját.

- Yolei, majd mi segítünk! -mondta Lina.

- Nem! Ez csak rám tartozik! -mondtam. Csend lett. Lehetett érezni a feszültséget a levegőben. De Zelgadis nem bírta tovább. Fellebeget és így szólt:

- Fagyos...

- Á-á-á! -és hirtelen Barbas mögém került. Miközben Zelgadis a levegőben volt, Barbas valamit csinált a kezével. Így nézte meg mások félelmét. - Ááá... neked a legnagyobb félelmed az, hogy nem leszel újra em...

- Elég! -ütöttem vállba Barbast. Zelgadis furán nézett, nem hitte, hogy Barbas tényleg látja mások félelmét.- Zelt és a többieket hagyd békén! Én kellek neked nem? -kérdeztem, de láttam, hogy Maya egyedül van. Meg akartam menteni, de nem tudtam mozogni, ahogy Maya sem.

- Mit csináltál velem?

- Ó ez csak a félelmed! Így eluralkodik rajtatok! -mondta, miközben körülöttem mászkált. Lináék már nagyon akartak segíteni de én továbbra is elleneztem.

- Ne avatkozzatok bele! -majd próbáltam elteleportálni. Sikerült.

- Mi?! Yolei tud teleportálni? -kérdezte Zel, mikor már nem a levegőben volt.

- Ez nekem magas! -mondta Amelia.

- Igen tudok teleportálni, mivel félig fényőr vagyok! De ezt nem most kéne megtárgyalni.

- Végre! Hiányzott már a teleportálás!

- Barbas! Sosem lesz az erőm a tiéd! Mint jég a tűzben....-mormoltam egy sajátkészítésű varázsigét, ami egyébként egy dal is.- Úgy olvad szívem... A kezembe sújtott erővel... Ne hagyd, hogy elvesszek! A gonoszt égesd el, a jót mentsd meg! Eme varázslattal... Küld le a lángokat nekem! -majd a kezembe egyhatalmas tűz-sugár jelent meg.

- Ezt nem hiszem el...

- Yolei varázsigéje hatott! -vágott Lina szavába Sylpheel.

- Pusztulj el Barbas! -és megtámadtam. Mikor a füst elszállt, Barbas sehol, viszont hallottam, hogy beszél.

- Még visszatérek! Hisz a félelem mindig visszatér!!!! -majd Maya végre tudott mozogni.

- Jaj Yolei jól vagy? -kérdezte és megölelt.

- Én? Persze! És te?

- Én is! De... Hol vagyunk? És kik ezek?

- Egy másik világban! Ők itt Lina, Amelia egy itteni város hercegnője, Sylpheel, Gourry, Xellos és Zelgadis.

- Örvendek! Én Maya Myako vagyok!

- Hello! Te hogy jutottál ide? Yolei azt mondta te ember vagy.- kérdezte Amelia.

- A robbanásnál Yolei mellett egy vörös köpenyű, kékes-lila hajú és vak varázsló, vagy pap állt. Barbas meg oda vonszolt...

- Várj?

- Azt mondtad egy vörös köpenyű, kékes-lila hajú és vak varázsló, vagy pap? Hisz ez Rezo! -mondta Lina, közben meg mentünk szállodát, vagy mit keresni.

- Tehát miatta kerültünk ide? Akkor lehet, hogy a Remények könyve kell neki... -szomorodtam el. Végül találtunk egy szállodát és lefküdtünk. Mayával közös szobánk volt, de mindenki bejött.

- Hello! Azt mondtad, megnézhetjük a könyvedet!- mondta Amelia. Én már pizsiben voltam. Azt is ide teleportáltam.

- Persze itt van! -és odaadtam nekik. -mindenki csodálkozott, hogy milyen varázslatok vannak benne.

- Végzet villámai, Szörny béklyó, Gyilkos béklyó! Mégis honnan tudjátok ezeket, a varázslatokat? -kérdezte Lina.

- Még Pruedance (Prudensz) írta őket.

- Pruedance... Hallottam már róla...

- Igen... Ő arról híres, hogy egyetlen varázslattal, ami mellesleg fehérmágiai, győzött le 1 000 000 démont. Az emberek csak úgy tudják, hogy csak harcolt, és nem volt boszorkány. Pruedanceról még egy dombormű is készült a parkban. Oda szoktam mindig járni. -mondtam.

- És ez a rokonod volt? -kérdezte Sylpheel.

- Nem csak az! A példaképem is! -és lapoztak tovább a könyvben.

- Nem féltek, hogy egyszer balul üt ki egy saját varázslat és baj lesz? -kérdezte Xellos.

- Nem! Eddig még nem volt ilyen!

- Na mi most megyünk aludni! Majd még szeretnénk megnézni a könyvet! -mondta Zel.

- Rendben! De ha vigyáztok rá, bármikor elvihetitek! -és kimentek az ajtón.

- Megyek, letusolok!- mondta Maya és ő is kiment. Majd Xellos visszajött.

- Honnan tudtad, hogy Barbas itt van?- kérdezte.

- Valamiért megérzem a szagukat. Apropó! Te is az vagy! Démon vagy szörny!

- Eltaláltad! Én egy szörny vagyok, és pontosabban 1012 éves vagyok.

- Ne kérkedj! Barbas már 42600 évet töltött be.

- Én nem kérkedtem, csak mondtam.

- Miért jöttél vissza? Gondolom nem csak azért, hogy ezt elmond.

- Nem! Tényleg nem ezért. Hanem azért mert a többiek nem, de én észrevettem a könyv elején egy olyan varázslatot, ami a vakságot gyógyítja...

- Tudom! Pruedance első varázsigéje volt. De mégis a legnagyobb. Azt is meg tudta gyógyítani, aki születésétől kezdve vak....

- Épp ezért mondom, hogy szerintem Rezo, a Remények Könyvét akarja megszerezni, és ezért is hozott ide!

- A Remények Könyvét? Remélem tévedsz! Egyébként meg, a könyvre olyan védő varázslat van bocsátva, hogy a gonoszt nem engedi magához. Nem fogom engedni, hogy elvegyék tőlem!

- Rendben! Csak figyelmeztettelek, és... nemigen szoktam tévedni! -és végre kinyitotta a szemét, nem szeretem az olyanokat, akiknek a szemébe nem nézhetek bele. Épp már ki akart menni, de Maya jött be az ajtón, pizsamában, törölközőt a fejére tekerve.

- Várj! Te hol alszol?- kérdeztem.

- Én? Hát...

- Mért nem alszol velünk? Ahogy láttam nem nagyon kedvelnek a többiek. -mondta Maya, ahogy bebújt az ágyba.

- Hát, ha nem zavarok...

- Ugyan! Sokszor szoktunk otthon is Kennel együtt aludni! -majd én is bebújtam az ágyba, ami az ablak, és Maya ágya mellet volt.

- Akkor ezt megbeszéltük! -és rögtön lefeküdt, a velünk szembe lévő ágyba. Ránéztem a villanyra, hunyorítottam és a villany lekapcsolódott. Ez is amolyan varázslat. Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy tényleg Rezonak az én könyvem kell. De elnyomott az álom