3 r�sz: Diablo, a r�k�k d�monja.

Angel keze bar�tja k�zfej�hez s�klott, �s hosszasan �lelgett�k egym�st. A l�ny teljesen elpirult, mikor Zel megcs�kolta a nyak�t, �s egy tavi r�zs�t tett a haj�ba. A l�ny �gy �rezte, hogy enn�l m�r nem lehet boldogabb, mint hogy Zelgadissal lehet kettesben. A 2 szerelmes egym�sra n�zet, majd levet�k ruh�ikat, �s a t�ba mentek. Angel kiss� megborzongott, amikor bar�tja gyeng�d �rint�sekkel fejeszte ki �rzelmeit, �s egym�sba borultva szeretgett�k a m�sikat. A v�z al� mer�ltek, �s eg�sz �jjel egym�s �r�m�t keresve �lvezt�k a v�z l�gy hull�mz�s�t, ahogy hozz�juk csap�dik. A f�rfi let�r�lte bar�tn�je arc�r�l a v�z cseppeket, majd megcs�kolta a l�ny kuncogos ajk�t, �s szorosan �t�lelte h�feh�r meztelen test�t. Angel szemeiben v�gtelen boldogs�g l�ngolt, �s m�r az sem zavarta �t, hogy bar�tja harmad r�szt g�lem, szellem, �s ember. A l�ny sz�ve megtelt boldogs�ggal, �s szeretettel. A 2 szerelmes eg�sz �jjel egy�tt volt a t�ban, �s �rzelmeik hevesen mutatkoztak ki rajtuk. Hajnalban egy fa alatt pihengettek, �s Zelgadis gyeng�den mag�hoz �lelte a l�nyt. Angel bar�tja mellkas�ra d�lt, �s arcon cs�kolta a f�radt Zelt. A f�rfi elmosolyodott, majd bar�tn�je arc�hoz �rt, �s hosszan megcs�kolta a r�ka l�ny kuncog�s ajk�t. „Angelk�m mit sz�ln�l ha megsz�kn�nk Szilvia el�l. Hiszen k�nnyen meg tal�lhat minket ha az erd�ben vagyunk.” - A l�ny elgondolkodott, majd �gy sz�lt: „Tudok egy helyet ahol biztosan nem keresne.” - „�s pedig?” - Sz�lt Zel, �s szorosabban mag�hoz �lelte bar�tn�j�t. „Az erd� m�ly�be Szilvia sosem tenn� be a l�b�t, mert f�l a s�t�t helyekt�l.” - „J� �tlet. �s akkor megy�nk amikor akarod.” - „Most azonnal! De el�bb kapj el!!!” - „Menek�lj, ha kedves az �leted!” - Ki�ltott Zelgadis, �s a nevet� Angel ut�n viharzott az erd� m�ly�be. Az erd� s�t�tebb r�sz�ben Angel csak kuncogott, ah�nyszor Zelgadis szem�be n�zett. Hirtelen a leveg� felforr�sodott, �s mintha l�ngok bor�tott�k volna el a f�k lombjait. Angel szemeiben f�lelem �s riadalom l�tszott, de bar�tja nem �rtett semmit, �s megfogta a f�lelemt�l megdermedt l�ny kez�t. „Diablo.” - Sz�lt hallkan Angel, �s csak h�tr�lt a f�lelemt�l. A f�k k�z�tt egy �ri�s r�ka t�nt fel, �s test�t l�ngok alkott�k. Zelgadis m�r �rtette bar�tn�je f�lelm�t, azzal karon fogta a l�nyt, �s elrohantak a r�ka sz�rny el�l. De Diablo nem k�vette �ket, �s szem�ben a gy�l�let m�rgezte a r�k�k v�delmez�i ir�nti �rzelmeit. A t�n�l Angel mag�hoz t�rt a riads�gt�l, �s Zelgadis megk�rdezte: „Angel ki az a Diablo?” - „Egyszer amikor egy r�ka bele�r�lt az emberek �s m�s r�k�k gy�l�let�be d�monn� v�lt, �s...” - „�s bel�le lett Diablo. �gy van?” - „Igen ahogy mondod. Az�ta minden r�ka f�l t�le. �s m�g a r�k�k v�delmez�i is.” - „�gy m�r �rthet� mi�rt ijedt�l meg annyira.” - „Mi�rt szerinted nem kellet volna f�lnem att�l a d�mont�l?!”

„Bolond lenn�l ha nem f�lsz, att�l a sz�rnyetegt�l.” - „Zelgadis!!!” - „Tudod hogy �rtem Angel!” - Sz�lt, �s a l�ny csak kuncogott. „Most hogy Diablo visszat�rt, mindenki nagy vesz�lyben van az erd�ben.” - Sz�lt a l�ny, �s elszomorodott. „Angel van valami gyenge pontja ennek a Diablonak?” - K�rdezte Zel, �s a l�ny gondolataiba m�lyedt. „A r�k�k amulettje. De az egy barlangban van, �s �n nem tudom az utat. Csakis Szilvia.” - „A fen�be!” - M�rgel�d�tt Zelgadis, �s bar�tn�je szomork�s arc�ra n�zett. A l�ny szemei k�nnyesek lettek, �s bar�tj�hoz b�jt. Zel �t�lelte a l�nyt, �s mindketten agg�dtak Diablo visszat�r�se miatt. V�ratlanul egy n�i hang sz�lalt meg: „�n tudom hol van az a barlang!” - A f�k k�z�l Antonia t�nt fel, �s seg�tett megtal�lni bar�tainak a r�k�k amuletj�nek rejtek hely�t. A barlangban r�tal�ltak a r�k�k amuletj�re, �s Angel elemelte a var�zs hatalommal b�r� t�rgyat. Visszat�rve az erd�ben az amulet v�r�sen izzani kezdett a l�ny kez�ben, �s Angel meg�rezte, hogy m�gikus ereje er�sebb lesz, mint valaha. A l�ny k�r�l feh�res l�ngok lobbantak fel, �s Zelgadis meg Antonia nem hittek szem�knek. „Angel m�gikus aur�ja olyan er�s, hogy m�r l�tni lehet!” - Gondolt�k, �s a l�ny szeme er�sen lil�san vil�g�tott, azzal az erd� s�t�tebb r�sze fel� siettek. Ott Diablo csak puszt�tott, de mikor megl�tta Angel kez�ben f�nyleni a var�zs amulettet, csak h�tr�lt a f�lelemt�l reszketve. Antonia megsz�lalt: „Angel gyer�nk, most mondd el a var�zsig�t!” - „Hol r�k�k gyilkosa van, ott biztos, hogy Diablo az. Hol r�k�k v�re folyik, biztos, hogy ott szenved�s m�lik. Hol gonoszs�g kezd�dik, �s nap f�ny elt�nik, biztos, hogy Diablo m�veli. De �n nem engedem, mert �n vagyok a r�k�k v�delmez�je! Pusztulj Diablo!!!” - Ki�ltott Angel, �s a sz�rnyeteg teste sz�tfoszlott, majd p�ra lett bel�le. (Angel minden ereje nem teljesen puszt�totta el Diablot, a r�k�k d�monj�nak lelke megmaradt.) „Angel nagyon �gyes volt�l!” - Ki�ltotta Zelgadis, �s szorosan �t�lelte az erej�t vesztett f�l al�lt l�nyt. „Zel, Zelgi siker�lt?” - „Igen, m�r v�ge.” - Angel h�ta m�g�tt egy f�st l�tszott, �s a l�ny h�tra fordult. Diablo lelke �tment a l�ny test�n, �s Angel �rezte, hogy bel�l nagyon megs�r�lt. A l�ny el�jult a f�jdalomt�l, �s Zelgadis karjaiba esett. Este Angel mag�hoz t�rt, de m�g mindig haldokolt a s�r�l�se miatt, �s Zelgadis meg Antonia �polt�k �t a kast�lyban. Angel �sszes bar�tja seg�tett neki, de Szilvia nem volt k�zt�k. A l�ny Lumiert�l megtudta, hogy Szilvia elhagyta az erd�t, �s hogy soha sem fog visszaj�nni miatta. Lina nagyott n�zett, mikor megtudta Zelgadist�l, mi t�rt�nt Diablo meg Angel k�zt. „H�ha! Angel t�nyleg nagyon er�s lehet akkor, ha siker�lt Diablot meg�lnie. Pont ugyan �gy, mint �n Sabranigdot.” - „Igen, de sajnos, Angel csak Diablo test�t pusztitotta el, a d�mon lelke megmaradt.” - „Ezzel azt akarod mondani, hogy Diablo visszat�rhet?” - „Nem tudom. Csak Angel tudhadja. De most nem lenne j� megemlitened neki. Angel rettenetesen legyeng�lt.” - „Akkor majd holnap.” - „Ha lehet Lina ne hajnalok hajnal�n. Angel most nagyon s�r�l�keny.”

„Ok�, ok�. Csak holnap. �rtem.” - Sz�lt Lina, �s t�relmetlen�l v�rta a holnapot. Zelgadis bar�tn�je mell� fek�dt, �s gyeng�den mag�hoz huzta a sebes�lt l�nyt. �jjel a l�ny arra �bredt, hogy bar�tja git�rozik mellette. Angel fel�lt, �s letakarta Zel szem�t. „Angel felismerem a kuncog�sod.” - Fogta meg a kez�t, �s bar�tn�je lil�s szemeibe n�zett. „Angelk�m jobban �rzed m�r magad?” - „Ha veled vagyok, mindig.” - „Ennek �r�l�k.” - Pirult el Zelgadis, �s gyeg�den �t�lelte bar�tn�j�t. Zelgadis a l�ny seb�re tette kez�t, �s feh�r m�gia tud�s�val a sebes�l�s hamar elt�nt. A l�ny visszanyerte erej�t, �s egym�sra n�ztek. Angel felkelt az �gyb�l, �s �t�lelte bar�tja nyak�t. Zel gyeng�den karon fogta bar�tn�j�t, �s kimentek a kast�lyb�l egyenesen a t� fel�. „V�rj itt k�rlek!” - Sz�lt halkan Zelgadis, �s mag�ra hagyta a l�nyt. Hirtelen egy k�z fogta be a l�ny sz�j�t, �s a f�k k�z� h�zta Angelt. „Egy sz�t se Angelke, m�g bajod esik.” - Sz�lt halkan egy idegen hang, �s levette kez�t a l�ny sz�j�r�l. „Ki vagy te?” - „Xellos, �s a seg�ts�gedet akarom k�rni.” - „Mir�l van sz� Xellos?” - „Bocs, de nem mondhatom el. Ez titok!” - „Akkor meg nem seg�tek neked!” - Angel h�tat forditott a fi�nak, �s elment volna ha Xellos nem ragadta volna meg a l�ny karj�t. „Rendben van, de a bar�taid fognak szenvedni a makacss�god miatt. Tal�n ezt akarod?” - Angel szeme f�lelemr�l �rulkodott, �s a l�ny �gy sz�lt: „Rendben, seg�tek! Mondd mit kell tennem?” - „Okos kisl�ny. El�sz�r elkell hoznod Gaurry f�nykardj�t, �s persze Zelgadis d�moni kardj�t is. Holnap �jjel itt foglak v�rni vel�k.” - „Rendben van.” - „Az ilyen l�nyokat szeretem-” - Xellos elvigyorodott, majd megcs�kolta a l�nyt... Miel�tt Angel pofont adhatott neki, a fi� k�dd� v�lt, �s a l�ny nagyon elszomorodott. „Angelk�m valami baj van?” - A l�ny megfordult, �s Zelgadisra n�zett. „Angel valami baj van?” - K�rdezte �jra a f�rfi, �s egy csokor vir�got adott bar�tn�j�nek. „K�sz Zelgi kedves t�led. ” - „Angel mondd csak kivel besz�lt�l az el�bb?” - A l�ny nem merte elmondani, hogy Xellossal sz�vetkezett, �s csak ennyit mondott: „Egy nagyon pimasz ismer�s�mmel.” - „�s tetszenek a vir�gok?” - „Nagyon. De honnan tudtad, hogy az orgona a kedvencem?” - „Onnan, hogy egyszer mondtad.” - „T�nyleg!” - Nevetett fel Angel, �s egy sz�t sem sz�lt Xellosr�l. Zelgadis eg�sz �jjel git�rozott bar�tn�j�nek, �s le nem tudta venni tekintet�t a l�ny vid�m arc�r�l. A 2 szerelmes a t�ban sz�rakozott, �s eg�sz �jjel kettesben f�r�dtek. A t� l�gy csillog�sa megbabon�zta �ket. Fenn a hold el�tt n�ha - n�ha elsiklott lust�n egy - egy felh�. A t� h�tter�ben hatalmas hegyek voltak, cs�csukon h�val meghintve. Angel a v�zbe al�mer�lt, majd a felsz�nre j�tt, �s hajtincsei arc�ba l�gtak. Zel 2 tenyere k�z� vette a l�ny arc�t, �s hosszasan cs�kolgatta mosolyg�s ajk�t. Angel teljesen el v�r�s�lt, �s csak s�hajtozott. Hajnalban a kast�lyban Lina kor�n kelt, azzal Angel szob�ja fel� sietett. „Angel Diablo visszat�rhet egy�ltal�n, vagy sem?!!!” - Rontott be a szob�ba, de sehol senki. „Ez meg hol lehet?” - Gondolta, �s m�rgel�dve ment reggelizni.