10 rész: Kisrókák a bajban 1 rész.

„Nem.” - „Xellos átvert téged, mert képes utánozni Vulpina hangját. De egyszer én is bedölterm ennek a trükknek. Pont úgy mint te.” - „Bocs apu.” - „Ezúttal szerencséd volt. De megígéred hogy nem mész többé a tisztás közelébe?” - „Sí padre” - „Ennek örülök. És Vulpinak nem szólok erről.” - Szólt, és megölelte a csavargó kisrókát. A barlangban Vulpy örült, hogy látja a kicsit, és semmit se tudott meg a tisztáson való történtekből. Később Jillas így szólt: „Junior, Jonathen, Ebigél ti most egyedül fogtok lenni.” - „De én nem akarok!...” - „Ne aggódjatok Vulpino segíteni fog nektek, ha hívjátok.” - „De anyu velünk maradhat?” - „Nem, most velem kell lennie. De legyetek nagyon óvatosak, különösen te Junior.” - „Se padre. De anyu nélkül semmit se tudunk. Hívhatjuk amikor szükségünk van rá?” - „Nem! Ő rátok talál, akárhol legyetek is, de semmi esetre se menjetek a tisztásra, csak Vulpinoval.” - Szólt Jillas, és Vulpyval együtt magukra hagyták a kicsiket. Vulpy megszólalt: „Jillas nem gondolod, hogy túl korai még egyedül hagynunk a kicsiket?” - „Ne aggódj Vulpykám, Vulpino a közelükben van, és jót fog tenni a kölyköknek, ha egyedül maradnak az erdőben.” - „Hát én nem tudom, de olyan rossz elő érzetem van emiatt.” - „Lehet, hogy igazad van. De azért jó lenne már egy nyugodt, csendes délelött kettesben.” - Szólt Jillas, és mélyen Vulpy kéklő szemeibe nézett. A nőstény csak kuncogott, és a him hosszasan csókolgatta párja mosolygos ajkát. Az erdőben Jonathen így szólt: „Gyertek erre, itt lesz a folyó.” - „Honnan tudott bátyó?” - „Onnan, hogy apu megmutatta nekem Ebigél.” - „Te mázlista.” - Szólalt meg Junior, és bosszankodott. „Gyertek menjünk a tisztásra!” - „De hát az veszélyes Junior, azok a kutyák miatt.” - „Ugyan már azok az ebek akkorák mint egy - egy levél.” - „De hiszen apu meg anyu azt mondták...” - „Jajj apu azt mondta, jajj anyu ezt mondta. Most hogy nincsenek itt önállósodhatunk végre.” - „De ha baj lesz, te leszel a hibás érte.” - „Ne aggodalmaskodj már Jonathen. Nem lesz baj. Gyertek már!” - Szólt, és a tisztás irányába fordultak. Ott Jonathen megszólalt: „Én valahogy nem merek a tisztásra menni. Gyertek inkább játsszunk a folyónál.” - „Anyámasszony katonája vagy, tudod!” - „Junior ez nem volt vicces. Nézz már körül sehol egy üreg vagy bujó hely. A szüleink nem hiába figyelmeztettek a tisztás veszélyéről.” - „Bla, bla, bla. Tudod mi vagy te Jonathen? Egy nagyra nőtt mókusnyuszika!” - „Nevess csak. De én akkor is csak egy tapasztalt rókával megyek a tisztásra.” - „Mondjuk velem?!” - Szólalt meg a hátuk mögött Amarillo, és a kicsik a rókával tartottak a nagy pusztaságra. Jonathennek rossz előérzete volt a néma csend miatt, és furcsa fényt látott meg a tisztás végében. „Odanézzetek! Mi az ott?” - „Biztosan csak képzelődsz kiskölyök.” - „De látok ott valamit, biztosan van ott valami.” - Szólt Jonathen, de csak húga figyelt rá. Hirtelen Amarillo egy gödörbe lökte a kicsiket, kivéve az elmenekülő Jonathent, aki a szüleit keresve viharzott az erdőbe. A kutyák feltűntek, és félelemben tartották a 2 kicsit, de néhány eb a kis Jonathen után rohant. Az erdőben a kicsi Vulpino barlangjába sietett, és gyorsan elmondott neki mindent.