A világok közti átjáró

4. rész: Otthon, édes otthon!

Jön Raperres;

-Hellosztok, most, hogy hőseink kinyírták Dilgeart és az öccsét, akik elrabolták, sőt, meg is ölték Vasmancsot, és Zel felélesztette, haza mehetnek végre, és hogy hogyan fogadják őket és kik, az most megtudjátok, viszlát, majd találkozunk!- lemegy Rapperes a színpadról.

Már három napja mentünk, de semmi. Sehol az örvény. Nem tudtuk, hogy mennyi idő lesz, mire megtaláljuk az átjárót. Eddy és Ed az árbockosárból figyelt, hátha meglátják az örvényt. Engem még mindig zavart valami, volt egy olyan érzésem, mintha valami veszély fenyegetne minket, ami bármelyik pillanatban ránk ront. Fred ezt észrevette és odajött hozzám;

-Mi a baj?- kérdezte;

-Valamiért van egy olyan érzésem, hogy valami veszély bármelyik pillanatban ránk ront.- mondtam neki;

-Ne aggódj, ne lesz semmi baj!- nyugtatott le Fred, erre Eddy, aki ezt halotta ezt kiabálta le:

-Pontosan ezt mondtad nekem is, mikor elindultunk nappal, de este megérkezett a baj!- Fred ettől gondolkodni kezdett, végül is Eddynek igaza van;

-Akkor remélem nem lesz semmi baj.- javította ki a mondatát Fred. Aztán hirtelen valami nekünk ütközött;

-VÁÁÁÁÁÁÁ! Mi volt ez?- kiabált le Eddy, miután majdnem kiesett az árbockosárból, erre Vérfog ezzel jött fel a lépcsőn:

-Gyerekek! Gáz van! Valami vagy valaki kilyukasztotta a hajót, el fogunk süllyedni!- ettől Ed és Eddy üvöltött, majd lecsúszott az árbocról. Senki sem tudott elmenekülni, ugyanis valami gyorsan berántotta a hajót a tengerbe. Mindenki egy jó nagy csónakba szállt be. Még kész szerencse, hogy mindenki ráfért. Aztán Eddy ezt a kérdést tette fel, be pánikolva:

-Most mi lesz??? Itt vagyunk a tenger kellős közepén, és nagy az esélye, hogy valami tengeri szörny megegyen minket!!!- Lina mérgében adott is egy jó nagyot Eddy fejére. Nem volt más választásunk, csónakkal kellett megkeresni az átjárót. Újabb három nap telt el, de még mindig nincs meg az örvény. Este, mikor mindenki aludt, Eddy kivételével, mert ő volt az őr, Eddy azzal ébresztett fel minket, hogy hajót lát. Mindenki arra nézett. De mindenki arca hirtelen rémült lett: egy kísértethajót látott Eddy. A hajó hihetetlen módon odajött hozzánk, a csónak baloldalán megállt és valaki egy kötéllétrát dobott le;

-Hát… legalább ezek a szellemek kedvesek.- mondta Larry. Először a lányok másztak fel, aztán a fiúk. Mikor az utolsó fiú, Vérfog is felmászott, a kötéllétra hirtelen magától megmozdult és visszament magától a helyére. Ettől Eddy és Ed nyelt egy nagyot. Kicsit féltünk, mert nem tudtuk, hogy ezek a szellemek jók vagy rosszak. Ekkor valaki jött felénk. Mikor kijött elénk, egy matróz volt. Fekete haja és barna szeme volt, a ruhája matrózos volt, de tépett is;

-Jó estét, látom hajótöröttek.- mondta kedvesen a matróz;

-Igen kedves matróz úr, mert valami vagy valaki lyukat csinált a hajón.- magyarázta Eddy. A matróz bemutatkozott:

-Az én nevem Kvato, ha akarnak valamit, csak szóljanak, jöjjenek, megmutatom a szobájukat.- mondta Kvato, és elkísért minket a szobánkhoz. Mindenki külön szobát kapott. Nagyon szépek voltak. Én a saját szobámban épp könyvet olvastam, mikor valami zajt halottam. Kinéztem és Zel volt az. Biztosan csak levegőzni ment. Ki akartam menni, mert gondoltam, hogy Zellel beszélgetünk, de gyorsan elbújtam az ajtó mögé: egy szellem is járkált erre felé, nem csak Zelgadiss. Eddy is ki akart jönni, mert szomjas volt, és ő is meglátta a szellemet és ő is gyorsan az ajtó mögé bújt. Mikor a szellem eltűnt, addigra már Zel is. Eddy kinézett és látta, hogy kimentem a szobámból és elmentem. Eddy kíváncsi volt, hova mehetek, ezért titokban követett engem. Én csak járkáltam és megtaláltam Zelt. A kormány mellett ült és nézte a holdat. Nagyon szomorúnak látszott, ezért odamentem hozzá. Zel észrevett engem;

-Panni, miért nem vagy a szobádba?- kérdezte Zel;

-Úgy döntöttem, hogy levegőzök.- mondtam neki, és melléje ültem. Pár percig néztem az arcát, majd ezt kérdeztem:

-Hogy lettél ilyen?- Zel pár pillanatig csöndben volt, majd ezt mondta:

-Valamikor régen ember voltam és erős akartam lenni. Ezért megkértem Rezot, aki nagyapám és egyben a dédnagyapám is, hogy tegyen erőssé. De szörnyeteggé változtatott.- mondta szomorú hanggal. Nagyon megsajnáltam őt, ezért megfogtam a kezét, és ezt mondtam neki:

-Nagyon sajnállak…- Zel egy halvány mosollyal az arcán szintén megfogta a kezemet. Egyikünk sem vette észre, hogy Eddy meg lesett egy hordóból. Eddy aztán jól meg volt lepve, mikor meglátta, hogy én meg Zel egymás kezét fogjuk. Én és Zel egy ideig csendben voltunk, aztán Zel ezt kérdezte:

-Hány éves vagy?- ez egy kicsit meglepett, de válaszoltam rá:

-Most leszek tizennégy.- Zel aztán ezt kérdezte:

-Mikor?- ez a kérdés is meglepett, de meg tudtam szólalni szerencsémre;

-Augusztus 22.-én.- Zel ezt kérdezte erre:

-Az nem 11 nap múlva lesz?- erre bólintottam. Közben valaki egy gitárt tett le a földre a hátunk mögött. De az a valaki marha nagy zajt csinált, mikor a hordóknak ment, és elhúzta a csíkot. Én meg Zel megfordultunk, de csak a gitárt láttuk. Zel erre rám mosolygott, felállt, fölvette a gitárt, és visszaült mellém, majd meglepetésemre ezt mondta:

-Remélem tetszeni fog, mert ez a dal neked szól.- átkarolta az egyik karjával a vállamat, magához húzott és valami gyönyörű dalt kezdett el játszani a gitáron. Nagyon elpirultam, mert nem tudtam, hogy miért húzott magához Zel. Eddy meg csak úgy lesett meglepetten a hordóból, mint borjú az új kapura. Mikor a dalnak vége lett, ezt mondtam neki:

-Milyen gyönyörű dal! Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.- Zel rám mosolygott, váratlanul átölelt és ezt mondta:

-Remélem szép szülinapod lesz…- ettől csak még jobban elpirultam, majd dadogva ezt mondtam:

-Ööö… köszönöm…- eztán elmosolyogtam, és átöleltem Zelt. Zel jól elpirult ettől. De ezt a szép hangulatot elrontotta az, hogy Eddy egy akkorát tüsszentett, hogy el is repíthette volna magát a hordóval együtt a Marsra. Ettől és én Zel még jobban elpirulva eltávolodtunk egymástól. Akkor vettük észre Eddyt, aki már futott is, a hordóval együtt. Átöleltem Zel és ezt mondtam neki:

-jó éjt…- aztán lementem a lépcsőn. Megálltam, megfordultam és ezt mondtam Zelnek:

-Köszi a dalt…- Aztán Zelre mosolyogtam. Zel visszamosolygott. Mikor elmentem, Zel elkezdett gitározni, miközben tovább nézte a holdat. Közben én a szobámban azon gondolkodtam, hogy vajon nem felejtik-e el a szülinapomat. Aztán aludni kezdtem. Éjfélkor azonban valaki jó hangosan sikoltott. Eddy a saját szobájában kiesett a sikolytól az ágyból. Mindenki a fedélzetre jött, de a sikoly tulajdonosa nem volt ott;

-Mi volt ez?- kérdezte ijedten Larry;

-Én nem tudom…- mondta Vérfog, eztán keresni kezdtük a hang tulajdonosát. Larry talált is egy csizmát;

-Itt egy csizma!- mondta Larry;

-És hol van a láb?- kérdezte viccesen nyugtatásból Eddy. Én az egyik szobába voltam, hátha ott van a hang tulajdonosa, ekkor megláttam Barbast. A démon felém jött egy karddal;

-készülj a halálra.- mondta hidegvérrel, miközben valahogy lebénított. Ijedtembe fölsikoltottam. Ezt Eddy halotta, mivel a szomszéd szobában volt. Zel odafutott az ajtóhoz, mert ő is halotta, és mikor látta, hogy Barbas meg akar ölni, neki rontott. Valahogy jól alaposan megsebesítette Barbast, aki ettől elmenekült. Zel odament hozzám, megszüntette a lebénító varázslatot, majd ezt kérdezte:

-jól vagy?- válaszul bólintottam. Zel felsegített. Eddy átnézett és ezt kérdezte:

-Mi volt itt?- Elmeséltem, hogy Barbas meg akart valamiért ölni. A többiek is megjelentek. Aztán hirtelen Larry hangját halottuk, valamiért sikoltott. Odafutottunk hozzá és meg volt az oka, hogy miért üvöltött: megvan a sikoly tulajdonosa, egy nő, vérben fagyva. Majdnem elájultam a látványtól, de nem történt meg. Nem tudtuk, hogy mi vagy ki tette ezt vele. Ekkor egy másik sikolyt halottunk. Megfordultunk és a hang tulajdonosa egy férfié volt, akit szintén megöltek. Mindenki nagyon megijedt;

-VALAKI KINYÍR ITT MINDENKIT!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- üvöltözte Eddy, Vérfog erre leöntötte egy vödör vízzel;

-Kösz Vérfog, pont ez kellett…- mondta Eddy megnyugodva. Eztán szellemek jelentek meg és nekünk rontottak. Az összest leütöttük, ekkor megláttuk Kvatot, szellemként;

-VÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! TUDTAM, TUDTAM!!!- üvöltötte Eddy és Eddel gyorsan beleugrott egy hordóba. Nagyon meg voltunk lepve;

-Te is szellem vagy?- kérdezte Lina;

-Igen.- válaszolt Kvato;

-Hogyan?- kérdezte kíváncsian Vérfog;

-Valamikor régen éltem, ezen a hajón jártam a tengert, egy napon azonban bekövetkezett a vég. Egy tengeri szörny ránk támad. Megölt mindenki, beleértve engem is, és elsüllyesztette a hajót. Azóta itt járjuk szellemként a tengert, és közben emberek halála jelennek meg. Tudom, hogy az átjárót keresitek. Ott van.- mondta Kvato, miközben az örvényre mutatott. Mindenki meg volt lepve. Ekkor hirtelen az örvényből egy fényoszlop tört ki: az volt az átjáró. Kvato valahogy egy nagy csónakba teleportált minket és ezt mondta:

-Ég veletek…- aztán a kísértethajóval együtt eltűnt. Eddyék a hordóból kinéztek, de addigra már átmentünk az átjárón. Elvesztettük az eszméletünket. Később magunkhoz tértünk, és Fred hajójában találtuk magunkat. Vérfog erre meg ezt mondta:

-Remélem csak egy álom volt…- ekkor megláttuk Lináékat, akik most tértek magukhoz, Vérfog jól elképedt;

-Mégsem…- mondta, majd elájult. Lina ezt kérdezte:

-Vérfognak mi baja?- aztán elmagyaráztuk, hogy Vérfog azt hitte, hogy ez csak egy álom volt. Aztán megláttuk a kikötőt. Ott álldogált két ember, akik néztek valamit. Mindegyiken ugyanolyan ruha volt, de a sapkájuk más volt. Az egyiken kék Baseball  sapka, a másikon zöld színű volt. Egyből felismertem. Két ismerős volt, akik ikrek. A kék sapkás Cool, a zöld sapkás Coop volt. Mikor odaértünk a kikötőhöz, Coop azonnal elénk futott és ezt mondta:

-Skacok, mi a lótetű történt? Hogy kerültetek ki az örvényből? És kik ezek a fura ruhás emberkék?- kérdezte, mikor meglátta Lináékat. Eddy és Ed majd kiugrott a bőrükből, mikor kiszálltak a hajóból. Ők is megláttál Coolt;

-Hello Coop!- mondta Eddy, szokásosan összekeverve Coolt Cooppal. Erre Coop odajött és kijelentette, hogy ő Coop. Eddy erre megcsapta a fejét. Larry ezt mondta:

-Eddynek nem elég a sapka különbség, hogy ne keverje össze őket egymással…- később Cool és Coop megismerkedett Lináékkal, és mi meg megtudtuk, hogy honnan tudják, hogy örvénybe kerültünk: Doki, Yoku haverja, Doki meg egy másik feltaláló épp tesztelte a szonikus radart, amivel a láthatatlan dolgok is láthatóak, és ott látta, hogy beszippantott minket az örvény. Na, legalább haza értünk. Bemutatunk Lináéknak mindent, beillesztettük őket a világunkba, modern ruhával, és szállást is adtunk a házunkba (mivel együtt laktunk egy jó nagy házban). Aztán aludni kezdtünk. 11 nap még, és itt a szülinapom. Gondoltam, hogy jó lesz. De nem tudtam, hogy a szülinapom kicsit romantikus és vicces is lesz egyben. Egy ideig gondolkodtam valamin, majd elkezdtem aludni

Jön Rapperes;

-Halika gyerekek, most szóval, amint láttátok, illetve olvastátok, hőseink hazatértek, és barátjukkal Coollal, és Cooppal, akik ikrek összefutottak. Lináék beleilleszkedtek a világukba, és most hőseink kalandja a mi világunkba fog folytatódni, hogy hogyan, megtudjátok a kövi részben! Most megyek, mert a csirke a sütőbe maradt, pá!- elfut Rapperes a színpadról.