Stars Girls

1 rész: Találkozás a Stars Girls sztárokkal.

Mikor Lináék elváltak Filiától Seyruun felé vették az irányt. Napok múlva este értek oda. A város kihalt volt, de valahonnan fények szűrődtek elő. A kis csapat a fények irányába ment. Hirtelen egy hatalmas sátort pillantottak meg és bementek... De ekkor trapézon ugráló lányokat vettek észre, és a fényeket egy tündérnek látszó lány idézte elő. Nem sok időbe telt rájönniük, hogy egy akrobata társulat tagjait látják, és hogy éppen előadást tartanak. Mivel az előadás miatt a fogadok is mind zárva voltak, a kis csapat egy közeli erdőben töltötte az éjszakát. A nap felkeltekor a hajnal fényei sem tudták felébreszteni Lináékat. Zelgadis arra nyitotta föl szemeit, hogy egy fiatal nő simogatja az arcát. Zel teljesen elpirult, és mielőtt megszólalhatott volna a nő elment, de egy kosarat hagyott a kiméra mellett. Zelgadis orrát érdekes illat csapta meg, és a kosárba nézett. A kosárban egy frissen sütött ennivaló volt, és Zel sejtette, hogy a nő neki szánta. A férfi gyorsan végzet reggelijével mielőtt barátai felébrednek. Mikor végzett Seyruunba ment egyedül, hogy megkeresse a nőt. Meg is találta a nagysátor mellett. Zelgadis minden bátorságát összeszedve odament hozzá, és megszólította: „Ezt mellettem hagytad.” – Nyögte ki pirultan, mert a nő szépsége teljesen megbabonázta, és le nem tudta venni tekintetét a megtestesült kedvességről. „Köszönöm, és ízlett a reggeli?” – Zel most veszítette el bátorságát, szíve hevesen lüktetni kezdett, kezei remegni kezdtek, az arca a paradicsom színét vette fel, és melege lett hirtelen. „Pe, persze. ” – „Ennek örülök. Mi neved?” – „Zel, a nevem Zel – ga – dis.” - „Ibolya vagyok.” – Szólt kuncogva a nő, és Zel észre sem vette, hogy a szél lefújja fejéről a csuklyát. „Érdekes az arcod.” – Szólt Ibolya, és elment. Zelgadis percekig mozdulatlanul állt, mire észhez tért, és visszament barátaihoz.  „Milyen gyönyörű Ibolya, nem csoda, miért arról a virágról kapta a nevét. És még a főztje is jó. De vajon mit kereshetett a sátornál? Talán ő is a társulat tagja?” – Gondolta Zel, és hasonló kérdések kavarogtak fejében. Mikor barátaihoz ért Lináék már ébren voltak, és sietve a legközelebbi fogadóba mentek, hogy Lina meg Gaurry feneketlen gyomrát megtöltse. Zel csak teáját szürcsölgette, mikor meglátta Ibolyát. A férfi ámulatában elejtette a csészét, és az asztalon szétömlött a tea maradék folyadéka. Amélia csodálkozott barátja viselkedésén, de Lina meg Gaurry semmit se vettek észre, mert villapárbajban marakodtak a húsokon. Amélia észre vette Ibolyát, majd Zelre nézett. „Biztosan tetszik neki az a nő. De vajon miért néz így?” – Gondolta, és a kislány elszomorodott kissé. Améliának támadt, egy ötlete, és hangosan megkérdezte: „ZELGADIS elkisérsz a kastélyomba reggeli után?!” – A név hallatán Ibolya megfordult, és elmosolyodott, ahogy meglátott egy ismerős arcot.

2 rész: Ismerkedés a társulattal.

Azzal odament, és leült Zelgadis mellé. A férfi teljesen elpirult, és kissé ideges lett. Később Lina meg Gaurry is észrevette Zel hogyan nézi Ibolyát, és a nő milyen kedvesen viselkedik (különösen Zelgadissal. Reggeli után a kiscsapat a nagysátor felé ment, és megismerkedtek a Stars Girs társulattal. Zelgadis kissé meglepődött mikor meglátta, hogy Ibolya 3 húga kissé hasonlítanak egymásra (a lilás hajuk miatt. Ott volt még Orina a vízi tündér, Erika (Orina nővére, aki egy kissé külömbözik húgától), Rita a róka lány, (aki jól ért a rókákhoz) Zoey a kiméra lány. Még Mici a társulat kabala cicája is szem előtt volt. „Susi a legkisebb, Ilona a második, Olivia a legnagyobb húga Ibolyának.” – Mondta Zoey, akinek szimpatikus volt Zelgadis, mert hogy ő is kiméra. És sokszor kuncogott a közelében, hogy észre vegye, de eredménytelenül. Zel egy szobába ment Ibolyával, és beszélgetni kezdtek: „Zel miért jöttünk ide?...” - „Csak szeretnék kérdezni valamit?” - „Hallgatlak.” - „Reggel miért hoztál reggelit nekem? És miért simogattad az arcom?” – A nő kissé elpirult. „Azért hoztam neked reggelit, nehogy éhen halj, és azért értem az arcodhoz, mert, mert szimpatikusnak tartottalak. És most is.” - „Ibolya!” – Zel közelebb ült a nőhöz, de ő kissé remegni kezdett a közelségtől, és jobban elpirult. „Szeretném valahogyan...” - „Miért nem megyünk vissza a többiekhez? Megismerhetnéd jobban a húgaimat.” - „Én csak téged akarlak jobban ismerni.” – Az arcuk egyre közelebb ért egymáshoz. Ibolya gyorsan arcon csókolta a férfit, és sietett ki a szobából. „A fenébe!” – bosszankodott magában Zel, és a nő után ment. Később a társulat gyakorolni kezdett, kivéve Ibolyát, aki már rég maga mögött hagyta az ”ugrabugrálást”. Zel odament, hozzá, és megkérdezte: „Ibolya te nem gyakorolsz?” - „Nem.” - „De miért?” - „Már eleget csillogtam a trapézon, most a húgaimon és más lányokon a sor. És különben sem szeretek már a középpontban lenni. Kinőttem már ebből. Túl feltűnő.” - „És mi ez a sérülés a karodon?” - „Hát ez utolsó fellépésemen történt, hogy párbajoztam Erikával és véletlenül megvágtam magam. Azóta nem lépek fel.” - „És nem akarsz?” - „Nem. De ha lenne valaki aki jól tud párbajozni, talán egy utolsó fellépésem lehet.” - „És a húgaid milyen számmal lépnek föl?” - „Susi inkább még diaboloval, túl kicsi még a trapéz vagy a kardforgatásra. Ilona diaboloval és a trapézon, de Olivia mind hárommal, a többiek eldöntik, és sokszor más – más ügyességgel állnak elő. Vagy fényvarázslat vagy más.” - „Egyszer szívesen megnézném milyen vagy a trapézon.” – „Rendben, de csak az esti előadás után.” – Szólt, és Zel már alig várta, hogy este legyen. Nagy nehezen eljött a várva várt pillanat. Ibolya felugrott a trapézra, és elengedte, és egy pörgéssel kezdte a mutatványt. De karán a seb fájdalma miatt elvesztette az egyensúlyt, és zuhanni kezdett. Zel felugrott, és elkapta a nőt. „Én megmondtam, hogy nem fog menni!” - „Csak a sérülésed miatt nem tudtad folytatni, de a kezdés tetszett.”

3 rész: Több a barátságnál?

„Egy biztos, soha nem megyek föl megint.” - „Várj csak segítek.” – Szólt Zel, és fehér mágia tudásával a nő sebe gyorsan eltűnt. Ibolya kissé elpirult, és arcon csókolta a férfit, de ettől Zelgadis percegik meg se tudott mozdulni. Csak akkor mikor Susi megbökte őt egy játék karddal. Zelgadis egy szobában aludt barátaival, de nem tudott aludni. Éjfél volt Ibolya ment be a szobába, és látta, hogy barátja az ágyból nézi a holdat magányában. „Zel te nem alszol?” - „Nem tudok. Valami fura dolgot érzek, és nem hagy nyugodni.” – A nő az ágy szélére ült, és megértően nézett barátja szemébe. „Most aludj, majd holnap gondolkozol.” - „Nem megy.” - „De menni fog. Csak meg kell nyugodnod.” - „Ibolya.” - „Hallgatlak.” - „Te elpirultál?” – A nő átölelte barátját, és Zel is őt. „Zelgadis én...” – Ibolya már nem tudta befejezni mondanivalóját, mert Zel gyengéden szájon csókolta. „Bocsáss meg, nem tudom miért tettem.” – Mentegetőzött a férfi, és pirultan elfordult. „Semmi baj.” – Kuncog Ibolya, és visszacsókolta barátját. Zelgadis fülig elpirult, és zavarba jött. „Most mennem kell.” – Szólt, és majdnem elhagyta a szobát. „Ne menj még!” – Szólt halkan Zel, és a nő visszafordul, majd barátja mellé ült. A férfi simogatni kezdte a nő haját, és mélyen egymás szemébe néztek. Hirtelen fellángolt bennük valami, és boldogság töltötte el szívüket. Zel szorosan magához ölelte Ibolyát, és a nő örült, hogy végre nem kell egy férfi perverzkedéseitől tartania. Később elhagyta a szobát, és már biztosan tudták sorsuk örökre összefonódott. A hajnal fényei ébresztették fel Ibolyát, és a nő sietve indult, hogy meglepetést okozzon barátjának. Percekkel később Zelgadis arra ébredt, hogy egy kellemes érzés keríti hatalmába, felnyitotta szemeit, és azon veszi észre magát, hogy Ibolya masszírozza a hátát. Elfordítja fejét, és meglátja az asztalon tálcán készen a reggelijét. „Ibolya nem kértelek rá, hogy be hozd...” - „Tudom, de szerettelek volna meglepni ezzel, és különben is meg akartam hálálni, hogy tegnap elkaptál, mielőtt végem lesz.” - „Szívesen.” – Zelgadis úgy érezte, nem lehetne ennél boldogabb, szinte látta magát a Stars Girls tagjai közt, és így szólt: „Ibolya mit szólnál, ha te velem és a barátaimmal tartanál holnap.” - „Úgy érted, hogy világot látni?” - „Igen.” - „Zel én nem... De szeretnék... Nem tehetem!” – Kiáltott a nő, és sírva rohant ki a szobából. Ekkor jött Erika, és megkérdezte: „Zelgadis ugye nem bántottad meg Ibolyát?” - „Csak azt kérdeztem tőle, hogy akar-e velem jönni, hogy világot lásson. De sírni kezdett.” - „Még szép, hiszen, 3 húga van, és ha szeretné sem hagyhatja el a Stars Girls társulatot, mert akkor a húgait is magával kellene vinnie, és ők itt akarnak maradni.” - „Ezt nem tudtam.” - „Szerintem kérj bocsánatot tőle, minél hamarabb annál jobb.” – Szólt, és Zel kereste barátnőjét, és beszélt vele. Ibolya már nem sírt, és átölelte barátját. Ekkor lépett a szobába Amélia, és így szólt: „Ibolya apám szeretné látni a Stars Girls előadását a kastélyban, és még ma este. Lehetséges?”

4 rész: Előadás a kastélyban.

„Ugy érted maga Seyruun hercege Philionel király?!” - „Igen, és az apám semmi kifogást nem fogad el.” - „Ezt nem hiszem el! Mindenre készülni kell. Amélia mondd meg apádnak, hogy a Stars Girls elfogadja az ajánlatot.” – Amélia szó nélkül elment. Ibolya olyan izgatott lett, hogy úgy dőntött ő is fellép a kastélyban. A hír, hogy előadás lesz a palotában gyorsan terjedt. Zoey elmondott mindent Lináéknak, és a nagy csodálkozástól még Lina is lassított a reggelizésben. Améliának az a jó ötlete támadt, hogy segítsenek a társulatnak felkészülni. Linának tetszett az ötlet, Gaurry nevetett, az előkerült Xellos is örült neki, Zel elmosolyodott. Ibolya végtelenül hálás volt barátainak, hogy segítenek neki. Zelgadis Ibolyát segítette mindenben, a többiek meg a társulat többi tagját. A trapézon Ibolya ismét lezuhant, és barátja elkapta. „Ibolya ugye nem egy földre szállt angyalt akarsz eljátszani.” - „Zelgadis!” – Kuncogott a nő, és kissé elpirult. Eljött az este, és mindenki izgatottan várta az előadást. A kastélyban a Stars Girls elkezdte a mutatványokat, és Lináék a függöny mögül nézték őket. Zelgadis nagy ámulattal nézte Ibolyát, ahogy a levegőben pörög a sokszínű fényben. A nő 2 fiatalabb húga párbajozott a kötélen anélkül, hogy alattuk háló lett volna. A kis Susi diabolozott, Erika és Rita a trapézon ugráltak, Zoey meg a fényeket idézte elő a 2 erdei tündér segítségével. Philionel herceget annyira elragadta az ámulat, hogy majdnem leesett trónjáról. Az előadás végén a társulat már nagyon kimerült, és Phil olyan hangosan tapsolt a Stars Girls-nek, hogy a palota zengett tőle. Még Lináék sem álltak a függöny mögött taps nélkül. A kis társulat mélyen meghajolt Philionel herceg előtt, majd eltűntek egy füstfelhőben. Lináék kimentek a kastélyból, majd a nagy sátorba mentek, ahol a társulat pihent. Később Lináék koncintottak a Stars Girls sikerére a kastélyban, és az ünnepség sokáig tartott. Éjjel Zel arra ébredt, hogy nincs mellette Ibolya, és az ablak felé nézett. A nő csendben állt az ablaknál, és nézte a holdat a csillagok társaságában. „Ibolya te miért nem alszol?” - „Valamiért nem tudok.” – A nő barátja mellé ült az ágyon, és Zel elővette gitárját, majd így szólt: „Remélem tetszeni fog, mert ez a dal neked szól.” – A férfi átkarolta a nő vállát, és magához húzta, majd egy gyönyörű dalt játszott a gitáron. Ibolya teljesen elvörösödött, és barátja vállára dőlt. „Nem is tudtam, hogy Zel ilyen jól tud gitározni. Csak észre ne vegye, hogy elpirultam. Egy biztos, hogy Zel egy kimérába bújt Adonisz. Milyen helyes a hold fényében.” – Zel fejében is hasonló gondolatok járkáltak: „Bárcsak lenne annyi bátorságom, hogy elmondjam, mennyire szeretem. Biztos, hogy elutasít, miért is reménykedtem. A társulat tagja sem lehetek a külsőm miatt. Még Ibolya húgai is megijednek tőlem.” – Zel abbahagyta a gitározást, és elszomorodott. A férfi annyira elbambult a csüggedéstől, hogy észre sem vette Ibolya milyen közel hajolt arcához. A nő arcon csókolta barátját, és egymás szemébe néztek.

5 rész: A változások kezdete 1 rész.

Zel gyengéden megcsókolta Ibolya ajkát. „Talán mégis kedvel engem.” – Gondolta, majd szelíden átölelte a nőt, és hosszasan ölelgették egymást. Zel gyengéden barátnője hajába túrt, és elmosolyodtak. Mikor észre vették érzelmeiket, eltávolodtak. „Jó éjt.” – Nyögte ki Zelgadis, és kiment Ibolya szobájából, de sokáig érezték a boldogságot. Reggel Lináék a kis társulattal reggeliztek, de Zel csak egyre gondolt: Hogyan mondja ki amit szeretne? Nagy nehezen fel emelte fejét, és így szólt: „Ibolya csatlakozhatok a társulathoz?!” – A kérdésre még Amélia is felfigyelt, és csodálkozott, miért kérdezett barátja ilyet? „Nem hiszem Zel, mert a Stars Girls névből is tudni lehet, hogy csak lányok a társulat tagjai.” - „Igen tudom, de én mégis maradni szeretnék a, a társulattal, és, és veled.” – Dadogott kissé zavartan Zelgadis, és lehajtotta fejét zavarában. „Őszintén szólva örülnék, ha maradnál, de nem akarlak megfosztani a kalandozástól és a barátaidtól.” – Zel nem tudott mit mondani, és kiment a konyhából. Később Lina idegesítette barátját azzal, hogy szereti Ibolyát, de Zelgadis letagadta érzelmeit, és dühösen nézett a lányra. „Szerencséd, hogy a barátom vagy Lina, mert akkor most végeznék veled.” - „Óh de félek! Most nagyon meg ijedtem tőled! Ugyan már Zel ismerd el, hogy csakis Ibolya miatt akarsz itt maradni.” - „Nem igaz!” – Szólt Zel, és készült el hagyni a szobát, mikor egy másik ajtón jött be Susi, és így szólt: „Zelgadis Ibolya hív, mert beszélni szeretne veled.” – A férfi hátra pillantott, és követte a kislányt Ibolya szobájáig. Zel bement a szobába. „Zel gondolkodtam azon amit reggel mondtál, és csatlakozhatsz a társulathoz, ha akarsz.” – A férfi elmosolyodott. „Még szép. De ugye nem kell?...” - „Zel neked nem kell fellépned egyszer sem, csak segítened kell a edzéseknél.” - „Az jó.” – Szólt Zel, és kiment a szobából, hogy elmondja barátainak a hírt. De ahogy az ajtót becsukta: „Igen!!!” – Kiáltotta örömében, és Lináék is tudomást szereztek, hogy Zelgadis a társulat tagja lett. Lináék örültek is, meg nem is ennek. De barátjukat, már nem beszélhették le róla, így elmentek. Amélia csalódottan nézte sokáig a sátort, mikor kastélya felé ment vissza. De ahányszor próbálta meglátogatni barátját, Zel sosem ért rá beszélgetni. Minden egyes percet Ibolyára igyekezett fordítani. „Zelgadis miért nem figyelsz, ha szólok hozzád?” - „Mi? Bocs nem figyeltem Amélia. Mit is mondtál?” - „Olyan undok vagy! Sosem figyelsz rám.” - „Amélia ne haragudj, de nekem sok dolgom van, és most Zoeynak kell segítenem a párbajban.” - „Mindig velük vagy, szakíthatnál időt rám is, nem csak a társulat tagjaira.” - „Nem viszed egy kicsit túlzásba, és ugye kitalálsz egyedül is?” - „De...” - „Amélia kérlek!” – Szólt kissé ingerülten Zel, és a kislány nem mert barátjának ellent mondani látván, hogy kezd dhübe gurulni. Este Zel holt fáradtan ment Ibolya szobájába, amit összetévesztett a sajátjával, és elterült az ágyon. Ekkor jött be Ibolya, és kissé csodálkozott, hogy Zel az ágyon fekszik.

6 rész: A változások kezdete 2 rész.

„Zel te mit keresel itt?” - „Ibolya! Ez a te szobád? Már megyek is. Ne haragudj.” - Zel felállt az ágyból, és a saját szobájába sietett, mielőtt elájult a fáradságtól. Éjjel Ibolya szobájában a nő forgolódott ágyán, és látszott rajta, hogy valami rosszat álmodik. Pár perccel később fölriadt, és sírásban tört ki. „Zelgadis! Még jó, hogy csak álom volt.” – Gondolta, és vissza fogva pigyergését kimászott ágyából, és egyenesen Zel szobájába ment. Az ajtóban megállt, és nézte az alvó férfit. „Milyen helyes ilyenkor.” – Gondolta a nő, és hangtalanul végig sétált a szobán, egyenes az ágyhoz. Majd az ágyba bújt barátja mellé, és mellkasára hajtotta fejét. Zel félálomban átölelte barátnőjét, és beszélt álmában: „Ibolya gyere csak szépségem... Szeretlek.” – A nő elmosolyodott, és szájon csókolta a néha - néha horkoló Zelt. A férfi felnyitotta szemeit, és elpirult, ahogy meglátta barátnőjét. Nem szóltak egymáshoz, csak kézen fogva kimentek a szobából, ki a sátorból egyenesen egy tó felé vették az irányt. A tó lágyan hullámzott, és a telihold fényei táncoltak a hullámzó vízen. A két szerelmes egymásra nézett, majd elmosolyodtak. Levették ruháikat, és a tóba mentek. A férfi átölelte a nő hófehér meztelen testét, és szelíden megcsókolta nyakát. Ibolya megborzongott, és kuncogni kezdett. Zel gyengéden megfogta barátnője karját, és a víz alá merültek. Ott kergetőzni kezdtek, vágyakozóan összesimultak, szétváltak, majd ismét összesimultak. Mindketten lebegtek a víz felszínén, és a holdat bámulták. Zelgadis megkérdezte: „Ibolya miért jöttél a szobámba?” - „Mert borzalmas álmom volt, és nem mertem egyedül maradni.” - „Miről pontosabban?” - „Azt, hogy te végeztél a húgaimmal, és a többiekkel. Végül velem is végeztél.” – A nő sírásban tört ki ismét. „Sosem tudnálak bántani, se téged, se a húgaidat vagy a társulat többi tagját.” – Zel szorosan átölelte barátnőjét, és kimentek a vízből, majd vissza a sátorhoz. Zelgadis szobájában a férfi átvette ruháját, és olvasgatni kezdte a Stars Girls naplóját foteljében. Egy kis papírra írt valamit, mikor az ajtó nyikorgására lett figyelmes, és sietve elrejtette a papírt, majd hátra nézett. Ibolya lépett a szobába kezében egy tálca amin 2 teáscsésze volt. „Gondoltam szomjas lehetsz.” - „Köszönöm Ibolya, épp erre volt szükségem.” – A nő elmosolyodott, és az asztalra tette a tálcát. Ibolya arcon csókolta barátját, és elhagyta a szobát. Zel iszogatta teáját, és elmosolyodott mikor készen volt írnivalójával. Azzal becsukta a könyvet, és a levelet barátnője szobája ajtaja előtt hagyta, majd a szobájába ment vissza aludni. A hajnali nap fénye ébresztette fel Ibolyát, aki ahogy kiment szobájából meglátta a levelet. Kinyitotta, és elpirult: „Drága Ibolya te vagy a legkedvesebb barátom, aki valaha élt, és remélem ez a barátság megmaradt köztünk. Mikor a nap mutatja reggel és este a szépségét, rád gondolok. Mikor a hold gyönyörűen fénylik egy nyári éjszakán, te jársz az eszembe. Ha sellő énekel a tenger egyik szikláján, érted dobog hevesen a szívem. Lovagherceg.”

7 rész: A lovagherceg titka.

A nő szívét boldogság árasztotta el, és eltette a levélkét, azzal a konyhába ment. Szokása szerint Zelnek tálcán vitte be a reggelit. Mikor már mindenki ébren volt tovább indultak Sairaag felé. Zel megkérdezte: „Ibolya miért hagyjuk el Seyruunt?” - „Mert Sairragban is kell néhány előadást tartanunk.” - „És a sátor?” - „Túl nagy, hogy lebontsuk, és különben sem kell mindent hozni, csak a legfontosabbakat... és ha amiatt aggódsz, hogy valaki tönkre teszi a sátort mire visszaérünk, nem kell izgatnod magad ezért, mert a tündérek védő varázslata senkit sem enged a sátor belsejébe rajtunk kívül... És a varázslat évekig is kitart, ha tudni akarod... Tudom, hogy ilyenkor mindig aggódsz valamiért.” - „Már nincs is több kérdésem.” – Gondolta Zel, és elmosolyodott. Út közben sokféle városban álltak meg, és kiselőadásokat is tartottak. Minden reggel egy levélke hevert Ibolya szobájának ajtaja előtt. És a nő mindig elpirult, ahogy olvasgadta a ”lovegherceg” olthatatlan vallomásait és verseit. Egy éjjel a nő arra ébredt, hogy az ablak kinyítódik, és a szél lebegtetti a függönyt. Ibolya az ablakhoz lépett, hogy bezárja, de hirtelen egy sisakos férfi ugrott be az ablakból a szobába. Ibolya meglepődött, és megkérdezte: „Ki vagy?” - „Én vagyok a lovagherceg kedvesem.” – A férfi lovagiasan megcsókolta a nő kezét, amitől Ibolya fülig elvörösödik. „Komolyan?” - „Igen.” - „Alig hiszem el, hogy te vagy az! Úgy örülök, hogy itt vagy.” - „Én meg annak, hogy látlak.” – Ibolya átölelte a férfit, de valahogy olyan ismerősnek találta a hangját. „Elmenjünk valahová?” - „Persze.” - „Kérlek átöltöznél.” – Szólt a férfi, és elfordult. Ibolya gyorsan átöltözött, és a lovagherceg megfordult. „Gyönyörű vagy.” - „Köszönöm.” – A férfi ölébe vette a nőt, és kilebegett vele az ablakon. A lovagherceg egy erdőbe vitte, és a tisztáson szállt le vele. A férfi egy rózsát tűzött a nő hajába, amitől Ibolya elpirult. Sokáig beszélgettek egymásról, és Ibolya sejtette, hogy kirejtőzik a sisak alatt, de nem szólt egy szót sem. Órákkal később a férfi megkérdezte: „Visszamenjünk?” – A nő csak bólintott, és már a levegőben lebegtek. A szobában a férfi megfogta a nő kezét, és a leheletszerű érintés örömteli szorítássá szenvedélyesült. Ibolya megszólalt: „Ne haragudj, hogy megkérdezem, de levehetem a sisakodat, hogy lássam az arcod.” - „Inkább nem, mert kócos a hajam.” - „De én szeretném látni az arcodat.” - „Ahogy akarod.” - „Érdekes. A lovagherceg úgy viselkedik most mint Zel, biztosan ő az. Végül is miért takarná el az arcát.” – Gondolta Ibolya, és lassan lehúzta a férfi sisakját. Sejtése bebizonyosodott, és nem lepődött meg nagyon mikor Zel arcát látta. „Zel miért öltöztél be lovaghercegnek?” - „Mert te vagy a legkedvesebb barátom, te nem olyan vagy mint Lina és a többiek. Mert kedves vagy hozzám, még akkor is, hogy így nézek ki. Amikor először találkoztunk, te nem féltél tőlem, mint mindenki más. Én a barátod akarok lenni, de ne haragudj hogy eljátszottam a lovagherceget. Bocsáss meg.”

8 rész: Az a ”bizonyos” idő.

„Semmi baj Zelgi. Egész jó színész voltál.” - „Köszönöm Ibolya.” – Szólt, és megcsókolták egymást. Hosszasan ölelgették egymást, míg a nap fel nem kelt. - ”1 Év múlva” a kis társulat visszatért Seyruunba, és ott Zelgadis elvette Ibolyát. Mindketten boldogsággal a szívükben mondták ki az igent. Ibolya Erikára bízta a Stars Girls irányítását, és a lány igyekezett mindent úgy csinálni, mintha Ibolya csinálná. Zel, és Ibolya húgaival együtt egy házba költözött, és azóta Ibolya egyszer sem gyakorolt. Egy éjszaka Zel megszeretgette párját, és kissé elpirultak. Hajnalban Zel arra ébredt, hogy párja nincs mellette, és a nappaliba ment. Ott meglátta Oliviát, de összetévesztette párjával, és odament hozzá. A férfi már majdnem megcsókolta a lányt, mikor Olivia pofon vágta Zelgadist, és fölsikoltott. „Zel te perverz!” – Ibolya belépett a nappaliba: „Mi történt?!” - „A te drágalátos férjed majdnem megcsókolt...” – Zel mentegetőzött: „De én azt hittem, hogy Ibolya vagy. Eszembe sem jutott, hogy...” – A nő felnevetett: „Csak összetévesztettél a húgommal, igaz?” – Zel teljesen elpirult. „Igen, és nem akartam...” - „Én már itt sem vagyok!” – Kiáltotta dühösen Olivia, és kiment a nappaliból. Reggeli után Zel sétálni ment párjával, és Ibolya felsóhajtott. „Ibolya kedvesem jól vagy?” - „Hát persze, csak úgy örülök, hogy együtt vagyunk.” – A férfi előre ment. „Zelgi várj!” - „Mi baj Ibolya?” - „El kell mondanom valamit.” - „Bocs, de fontos dolgom van...” - „Gyerekünk lesz!... Kérlek mondd, hogy örülsz!” – Zel döbbenten nézett párjára. „Ez igaz?” – Zel kissé elpirult, és megvakarta orrát. „Igen, de féltem, hogy nem fogsz örülni neki, és igazam lett.” - „Tévedsz! Örülök neki.” – Szólt Zel, és gyengéden átölelte párját, majd a nő hasát simogatta. Ibolya kissé elpirult, és szívét boldogság töltötte el. Visszamentek, és Zel igyekezett mindent ő végezni párja helyett, mert nem akarta, hogy Ibolya megerőltesse magát. - ”6 Hónap múlva” Lináék visszatértek Seyruunba, és meglátták Zelt egyedül kószálni az utcán, majd felébresztették őt a gondolataiból. „Lina te mit keresel itt?!” - „Mondhatom szépen üdvözlöd a rég látott barátaidat. Ki vele igaz, vagy nem, hogy elvetted Ibolyát?!” – Zel elpirult, és letagadta. A férfi visszament a nagy sátorhoz, de régi barátai követték őt. Ibolya örült, hogy látja Lináékat, és már mind tudtak arról, hogy Zel meg Ibolya összejöttek. De Zel szégyelte ezt, és kissé ingerült lett. Gaurry megkérdezte: „Ibolya te most gyereket vársz, vagy csak sokat ettél?” - „Még szép, hogy kisbabám lesz.” – Pirult el a nő, és mikor Lináék elmentek, Zelgadis párjával egy erdőbe ment. „Ibolya minek mondtad el, hogy gyerekünk lesz?” - „Mert akkor maguktól is rájöttek volna, és jobb korán mint későn.” – Zelgadis a folyót nézte, és elszomorodott. A nő érezte a lüktetést és a fájdalmat. Zel hátranézett: „Ibolya jól vagy?...Ugye még nem?...” - „Még nem jön, de hamarosan.” – Zel az égre nézett, majd párjára, és elmosolyodott. „Remélem kisfiú lesz, de ha kislány, nem zavar. Mi a véleményed?”

9 rész: Élet születik.

„Zelgi!” – Kuncogott a nő, és átölelte férje nyakát örömében. A férfi párja hasához ért, és ő is érezte a lüktetést, majd elvigyorodott. ”3 hónap múlva” egy este mindenki Ibolya ajtaja előtt várakozott, és Zelgadis barátai is ott voltak. Zel aggodalmaskodott, és csak körbe - körbe járkált. Orina megszólalt: „Zelgadis ne aggódj a nővérem tudja mit csinál...” - „Csak hogy én Ibolya és a kicsi miatt aggódom Orina!” - „Csak segíteni próbálok kőarc.” - „Ne sértegess, mert még megtalállak folytani.” - „Te meg ne ijesztegess, mert rád uszítom a nővéremet.” - „Most nagyon beijedtem tőled.” – Az ajtó kinyílt, és Erika arca kifejezhetetlen volt. „Zel, Ibolya és a kicsi...” - „Erika ugye nem?” – Zel már a legrosszabbtól tartott. „Mind ketten jól vannak, és kisfiú lett. Bemehetsz hozzá, ha akarsz.” – Zel fölsóhajtott, és halvány mosoly jelent meg az arcán, azzal sietve viharzott a szobába, és az ágy felé közeledett. Párja bágyadtan aludt, karjaiban a kisbabával. Zel meghatódott a látványtól, és óvatosan simogatni kezdte a kisdedet. „Ezt el sem merem hinni, családom lett. Milyen aranyos fiam van.” – Gondolta Zel, és párja mellé feküdt, majd gyengéden átölelte a picivel együtt. Éjjel Ibolya felébredt, és észre vette Zelgadist. „Biztosan Zelgi is büszkeségének tartja a fiúnkat. Vajon mi legyen a neve? Teljesen olyan mint Zel. A Zelgadis Junior név megfelelne a kicsimnek. Én kicsi Juniorkám.” – Gondolta, és gyengéden magához ölelte gyermekét. Hajnalban Ibolya arra ébredt, hogy Junior nincs a kezeiben, és rémülten nézett körül. De megkönnyebbült mikor meglátta, hogy Zel úgy aludt egy széken a kis Junior az ölében volt. Ibolya meghatódott a látványtól, és visszaaludt, tudván, hogy a picinek nem esik majd baja. - ”21 Nap múlva” egy este Zelgadis cumisüvegből itattgadta Juniort, és óvatosan tartotta a kisbabát. Erika mérgelődött: „Persze őt nem köpi le, de engem igen. Egy biztos, hogy ha nekem kisgyerekem lesz, nem bánok vele kesztyűs kézzel.” – Ibolya megszólalt: „Ostoba vagy. Én örülök, hogy Junior nem kap sírógörcsöt Zelgitől.” - „Pedig érthető lenne, hiszen Zelnek kékes a bőre, kavicsok vannak a testén, ronda mint a bűn, a haja mint a drót, a bőre meg mint egy leprásé! Nem értem, hogy tudsz egy ilyet szeretni.” - „Erika nagyon kérlek, hogy ne sértegesd a férjem.” – Ibolya visszavette Juniort Zeltől, és megbüfögtette a kicsit. Majd a bölcsőbe tette, és betakargatta gyermekét. A kicsi elszenderedett, és Zel meg párja csak nézni tudta a csöppséget. Éjjel Zelgadis Ibolyával arra ébredt, hogy felborult a bölcső és a kicsi sírva kiesett belőle. Ibolya aggódva magához ölelte a kicsit, és nyugtatgadni kezdte. Zel egy vörös róka farkot vett észre kibújni a függöny alól, óvatosan megbökte párját, és az ablak felé mutatott kardjával. „Menj ki Juniorral, nem lesz szép látvány.” – Súgta oda halkan, és Ibolya karjában a kisbabával kiment a szobából. Zel elhúzta a függönyt, de csak egy levágott róka farkat látott. „Nem értem, pedig akkor hogyan?...”

10 rész: A család veszélyben 1 rész.

Hirtelen női síkoly hallatszott, és kiviharzott a szobából. Se párját se Juniort nem látta, de a sikoly után sietett. A folyóson meglátta Dilgert, amint Ibolyát bántja. Zel nekirontott a farkasembernek, és Dilger csak hátrált. Hirtelen egy félig ember félig róka lény tűnt fel, kikapta Juniort Ibolya kezéből. A nő utána sietett. „Dilger te bolhafészek, hogy mered bántani a családomat?!” - „Könnyen, mire végzünk Ronno elintézi azt a nőt meg a kölyköt is.” - „Delej gömb!” – Kiáltotta Zel, és kezéből egy tűzes gömböt lőtt a farkasemberre, azzal sietett párja után. A férfi az erdőbe viharzott. Egy női sikolyt hallott, és a tisztáson látta párját. A nő a földre esett, és Ronno csak nevetett. A fiú elővette kardját, és készült a csöppséget ledöfni. Ibolya a kard elé ugrott, és vállába fúródott a kardpenge. Zel megrémült, de már nem tudta hárítani a csapást, és mérgében levágta Ronno egyik farkát. A fiú köddé vált, és Zel haldokló párját szorosan magához ölelte. „Ibolya kedves miért?...” - „Olyan buta vagy... Zelgi, hiszen tudod... milyen bolond az ember..., hogy ha családja van.” – „Neeem!... Miért?!!... Miééért?!!!” – Sírt Zelgadis, és szorosan magához ölelte haldokló párját. A nap már felkelt, és Zel visszament a sátorba karjában a kicsivel. Mindenki meglepődött, és Ibolya húgai sírtak a legjobban. Ibolya szobájába Zel lefektette Juniort, és köpenyével betakarta. Majd egy altatót dúdolt a kicsinek, hogy elaludjon. Ekkor Erika jött be, és megkérdezte: „Zelgi én...” - „Ne hívj így!” - „Bocs, csak azt akartam mondani, hogy ha kell valaki aki segít felnevelni Juniort, én szívesen gondját viselem helyetted is.” - „Junior az én fiam, és nem kell senkinek a segítsége!” - „Ezzel azt akarod mondani, hogy nem tudnám jól helyettesíteni Ibolyát?!... Én sokkal jobb tudok lenni!...” - „Elhallgass! Te sosem leszel olyan, mint a párom. Csak azért mert rád bízta a társulatot, még nem leszel jobb nála. Ibolya pótolhatatlan, és csodálatos volt!!! Nála kedvesebb teremtés nem létezett még egy, és te helyettesíteni akarnád. Nevetségesebb vagy mint szoktál!!!... És most tűnj ki mielőtt bajod esik!!! Látni se akarlak!” – Erika megrémült Zel hangjától, és magára hagyta. A kicsi sírásban tört ki a kiabálásoktól. Zel igyekezett megnyugtatni kisfiát. „Ne félj kicsim, nincs semmi baj. Kicsi Juniorkám.” – A kisbaba lenyugodott, és elszenderedett. „Az, az ostoba Erika tehet róla, hogy Junior sírni kezdett.” – Mérgelődött Zel, és a bölcsőbe tette a kisdedet. Éjjel egy árny jelent meg a szobában és a bölcső felé sétált. „Látszik, hogy Zelgi gondoskodik helyettem is Juniorról. Ilyenkor mikor én nem lehetek itt.” – Gondolta az árny, és megsimította a csöppség arcát. Majd az ágy felé ment. Az árny simogadta Zel arcát, és elmosolyodott. Az árny megcsókolta a férfit, és eltűnt. Hajnalban a nap sugarai ébresztették fel Zelgadist, és örült, mikor látta, hogy fiát semmi baj nem érte. De nem is sejtette, hogy az éjjel egy angyal láttogadta meg őt és Juniort. Később Zel megetette a kisbabát, és óvatosan tartotta karjában.