8 rész: Veszélyben a róka család.

„Amarillo azonnal engedd el a kicsiket, vagy véged!” Amarillo letette a zsákot, és eltűnt. Jillas visszavitte a kölyköket a barlangba, és megkérdezte: „Vulpykám nem eset bajod?” - „Semmi bajom, és örülök, hogy megvédtek a kicsiket.” - „Még szép, sosem hagynám, hogy baja essen a családomnak” - „Óh Jillas!” - Szólt a meghatottságtól Vulpina, és Jillas szorosan átölelte párját. - ”1 Hét múlva” a kiskölykök szeme kinyílt, és már mászkáltak a barlangban. Filia csak nevetett a kicsinyek csetlésén botlásán, és kezébe vette a kis Ebigélt. De a kicsi nyöszörögni kezdett, és Vulpina kivette kicsinyét a lány kezéből. Junior elkezdte harapdálni Jillas farkát, és a him óvatosan emelve visszarakta a mohára. Ekkor jelent meg Vulpino, de Jillas mérgesen kérdőre vonta őt: „Vulpino, hogy mertél szólni Amarillonak, a családomról?!” - „Légyszives Jillas ne kiabálj velem, és csak azt mondtam Amarillonak amit Filiától hallottam a kicsikről.” - Jillas mérgesen Filiára nézett. „De Jillas honnan tudhattam volna, hogy Amarillo a kicsiket akarja elrabolni!” - „Már mindegy. Az ellenségeink tudják, hogy a tó közelében vagyunk, és bármikor megtámadhatnak.” - Szólt Jillas, és elszomorodva tekintett a még tehetetlen kicsinyekre. Vulpina elkeseredve dőlt Jillas hátára, és a him megfogta párja mancsát. Este Vulpy minden fehér mágia erejével láthatatlan védőburkot húzott a barlang köré, és csak azok tudtak átjutni rajta akikben megbíztak, kivéve Vulpinot. Jillas örült, hogy családja már biztonságban van, és már nyugodtan magukra tudta hagyni őket Filiával. Az erdőben Jillas furcsa zajra lett figyelmes, és az égre pillantott. A madarak rémültek keringtek, és minden állat az erdő mélyébe menekült. De Jillas visszasietett barlangjába, és mindnyájan az erdő mélyébe mentek. De Vulpy régi barlangja felé tartott, hogy figyelmeztesse bátyját. Jillas Filia kezébe nyomta a kicsiket, és párja után viharzott. A barlangban Vulpy haldokolva talált rá testvérére, és sírva ölelte át bátyját. „Vul, Vulpy?” - „Ne aggódj, itt maradok veled.” - „Vulpina menekülj el, mielőtt visszajönnek azok a kutyák.” - „Mi féle kutyák?” - Kérdezte, de már késő volt. A vérszomlyas ebek vicsorítva, vették körül Vulpyt és testvérét. A barlang előtt feltűnt Xellos, és gonoszkodó kuncogása mindent elárult szándékáról. A kutyák csak neki engedelmeskedtek, és készültek végezni az iker rókákkal. De egy puskaszó állította le őket, és mind megfutamodtak. Jillas állt a barlang előtt, és megvédte párját meg Vulpinot. „Xellos mit akar elérni a kicsik elrablásával?!” - „Sajnos ezt nem áll szándékomban elmondani vadon hercegnője...” - „De miért nem?!” - „Ez olyan titok.” - Szólt, és el is tűnt. Jillas visszament az erdő mélyéra, és segített párjának ellátni Vulpino sebeit. „Vulpino mondj el mindent, miért árultad el a családomat?” - „Amarillo kérdezte, és ő a legjobb barátom, vele minden titkot megosztok.” - „De miféle barát az ilyen, hogy a húgod kicsinyeire tőr?” - „-Már nem tudom.” - Szólt, és Vulpyékkal tartott vissza a tóhoz. Éjjel Jillas őrködött felvátva Vulpinot, és párjára meg kicsinyeire tekintett sokszor.