10 rész: Élet születik.

Skitty még sosem volt ilyen boldog, hogy megtudhatta ki is az anyja, és végre megtudhatta miért lett ilyen Szilvia mióta elveszítették egymást. A többi hercegnő kissé furcsállta, hogy Skitty anyja egy bérgyilkos, és kissé nehezen békéltek meg a gondolattal. Hetek teltek el, és már nagyon közel volt a nap, hogy Zoeynak kisbabája szülessen. Egy reggel Zoey az erdőben sétálgatott Zelgadissal, és fáradtan felsóhajtott. „Zoeykém ugye jól vagy?” - „Hát persze Zelgi, és különben is más nőknek is született már kisbabája.” - Zelgadis kissé elpirult. Váratlanul éles fájdalmat érzet Zoey, és ájuldozott. Zel rögtön tudta mi történik párjával, és sietve az unikornison mentek vissza a kastélyba. Később Zel csak várt, és aggódalmaszkodott, és már mindenki meg bízott a macskalány anyjában, hogy segít Zoeynak. Skitty megszólalt: „Nyugalom Zelgadis, az anyukám tudja mi csinál, bíztos hogy nem fogja bántani a párodat.” - „Zoey meg a kicsi miatt aggódom, nem azért, hogyan segít Szilvia Zoeynak. De remélem nem csinál bajt, mert azt sosem bocsájtanám meg neki.” - „Én csak segíteni próbáltam, akár csak az anyukám, de ha nem érdékeled, hogy nyugtatni próbállak, akkor az a te bajod. És nagyon szeretném, ha nem bántanád az anyukámat.” - „Ne haragudj Skitty, nem úgy értettem, csak olyan ideges vagyok.” - Ekkor Szilvia kilépett a szobából, és arca kifejezhetetlen volt. „Zelgadis azt hiszem...” - „Ugye nem?...” - „Azt hiszem kisfiad lett, és most már bemehetsz Zoeyhoz, ha akarsz.” - A férfi megkönnyebűlt, és belépet a szobába. Zelgadis szeme megcsillant, ahogy meglátta gyermekét Zoey kezében. Párja bágyadt volt, és ájultan feküdt az ágyban. Zelgadis úgy érezte már mindene meg van, még az is amiről álmodni sem mert. Este Zoey szobájában a nő karjában tartotta kisbabáját, és hallgatta a kis Junior gügyögését. A kisded békésen aludt anyja karjában, és Zoey meg Zel szívét büszkeség töltötte el a kisgyermek látványa. Éjjel hangtalanul nyílt ki a szoba ajtaja, és egy sötét árny lépet be rajta, sötét szándékkal. Az árny csendesen végig sétált a szobán, és a bölcső felé ment. A bölcsőben a kisded nyugodtan álomorrságba utazott, és a felhők fölött repkedett. A sötét árny óvatosan kiemelte a kisbabát, és készült elrabolni, de ahogy megfordult Szilviával került szembe. Aki orrba vágta Ronnot, és sietve kiemelte a fiú kezéből a csöppséget, majd elmenekült vele. Ronno üldözni kezdte a nőt, és sorra tőrjeit hajította a nő után. Szilvia karja megsebesült, ahogy takarta a csöppséget, és a nő befordult egy sarkon. Ahogy Ronno oda ért, érezte, hogy valaki sípcsonton rúgta őt, és Skittyt látta mielőtt elájult volna a fájdalomtól. „Szép munka Skittykém.” - „Szerintem is anyu, de most Juniort vissza kell vinnem Zoeyhoz.” - Szólt, és Szilvia átadta a kisbabát. A nő sebe gyorsan begyógyult Skitty házi fönixének hála. Zelgadis szobájában Skitty visszatette a kisbabát a bölcsőbe, majd egy plüsz macit hagyott a kisded mellett. Hajnalban az erdő fáit megvilágították a nap első fénysugarai, és hamarosan helyetesíteni kezdték a holdat és a csillagokat. A felhő pamacsok lustán siklottak az égen, és a szél néha - néha felgyorsította őket. A kastélyban Zoey szobájában a nő karjaiban tartva cumisüveggel itatgatta kisbabáját. Skitty gúnyos megjegyzést tett: „Még szerencse, hogy Junior nem olyan kőarcú mint Zelgadis, akkor teljesen hasonlítana rá.” - „Skitty légy szíves ne sértegesd a férjemet.” - Szólt Zoey, és gyengéden magához ölelte gyermekét. Ekkor jött be Zelgadis, és Zoeyval együtt meg tudta mi történt az éjjel. A nő kissé aggódva nézet Juniorra, és Zel ugyan így reagált. Mindketten féltették egyetlen gyermeküket, és minden éjjel Zelgadis, Szilvia, Skitty meg a többi hercegnő Zoeyn kívül felváltva őrködtek, hogy meg védjék Zoeyt meg kisfiát.