13 rész: Zoey élete veszélyben,

és az újélet kezdette.

”5 Hónap múlva” Juniornak már csak macska fülei, és farka volt, ugyan úgy mint anyjának. Zelgadis már nem szégyellte annyira Juniort, de még mindig rejtegette barátai előtt. Egy nap tűz ütött ki az erdőn, és Zoey sietve rohant a barlangba Junior ért. A nő ki tudta hozni időben a kisfiát, mielőtt a barlang beomlott volna. De már nem ért ki az égő erdőből, csak Junior, akit Nekona vitt a kastélyba. Zelgadis nem akarta elhinni Zoey elvesztését, amikor Nekona elmondta, hogy a nő oda veszett a tűzben, csak hogy megmentse Juniort. Mindenki azt hitte Zoey halott. A kisfiú sírt, hogy elvesztette anyját, és többször is elment az elpusztult erdőbe, hogy megkeresse Zoeyt, de csak hamut, is korhadt fákat látott. Este Zel a kastélyba vitte Juniort, és ott Nekona föltűnt. „Zelgadis mondd csak Junior ki fogja heverni, hogy elvesztette az anyját?” - „Nem tudom, de remélem igen.” - „Szegényke, olyan eleset Zoey nélkül.” - „Nekona esetleg segíthetnél felnevelni Juniort.” - „Ez nem fog menni, én a harchoz értek, nem a gyerekekhez.” - „Tudom, de Juniornak szüksége van egy macskalányra, mint anyára.” - „Majd szólok ha találtam egy megfelelő macskalányt...” - „Nem jó ötlet, olyan kell, akit ismer, és Zoeyn kívül csak téged ismer.” - „Szólok, ha meggondoltam magam.” - Szólt Nekona, és zöld mágia tudásával az erdőt egy éjszaka alatt visszajött. Reggel a kastélyban egy szobában Junior ahogy felkelt, riadtan vette észre, hogy apja nincs mellette, és kirohant a szobából. Váratlanul neki ment valakinek, és hátra eset. A kisfiú felnézett, és Zelgadist látta. Junior feltápászkodott, majd megszólalt: „Jó reggelt apu!” - „Neked is Junior, de ha még egyszer ilyen sokáig alszol, kénytelen leszek...” - Hirtelen valami korgott... „Ez mi volt?” - „Micsoda?...” - Ismét hallatszott a korgás. „Azt hiszem a hasam volt.” - Zelgadis a konyhába vitte a kisfiút, és egy tál pürét tolt felé... „Kösz apu, nem kell.” - „Kosztoltad már?” - „Még nem.” - „Honnan tudod, hogy nem ízlik, ha meg sem kosztoltad?” - Junior egy kanálnyit evett a püréből, aztán így szólt: „Tényleg nagyon finom.” - Juniornak végig futott a hideg a hátán, majd eltolta a tálat. „Fújj! Ez moslék!” - Gondolta, de Zel nem törődött kisfia finnyáskodásával, és Junior nagy kínzására apja belé erőltette a pürét. Nekona megsajnálta Juniort, hogy Zelgadis ilyen keményen bánik vele, és megkérdezte: „Zelgadis nem gondolod, hogy túlzottan bánsz Juniorral?” - „Ha nem fogom keményen öröké finnyás lesz ész túl érzékeny.” - „Igen, de még szép, hogy most érzékeny, hiszen Zoey meghalt. És különben is alig 7 éves, ha hagynád eleget játszani Juniort, nem lenne ennyire szomorú, és...” - „Nekona törődj a saját dolgaiddal!!! Juniort meg bízd rám!” - Szólt Zel, majd ott hagyta a lányt, aki csak sajnálta Juniort. Egy szobában Zel tanítgatni kezdte fiát, de a kisfiú nehezen tudott figyelni apja bánásmódja miatt. „Junior!” - „Bocs apu!” - „Mit mondtam az előbb?!” - A kisfiú nem mert válaszolni a félelemtől, és inkább Nekonával lett volt, mint apjával. „Junior menj játszani, de később folytatjuk.” - „Kösz apu.” - Szólt, és kiviharzott a szobából. Este az erdőben Junior játszadozott Máryval, Ryoval meg Jonathennel. A bokrok között Nekona figyelt, hogy ne érje Juniort és barátaid veszély. Váratlanul