11. - De repül az idő, már közeleg az a idő
11 rész: De repül az idő,
már közeleg az a idő.
„De aztán tartsz a szád a titokról.” - „Ne aggódj Zoey.” - Szólt, és mindent megtudott Zoeytól, majd Lina elégedett képel ment el. - ”10 Nap múlva” egy éjszaka Zoey érezte, hogy eljött az idő, és sietve elhagyta a kastélyt, majd az erdőbe ment. Ott szomorúan nézett vissza a kastélyra, mert tudta, hogy még 1 hónap van hátra, amíg megszületik kicsinye, azzal macskává változott. Reggel mindenki kereste Zoeyt, de a nőt sehol sem találták meg. Zelgadis rettenetesen aggódott párjáért, és csak egy levelet talált Zoey szobájában. A férfi elszomorodott, ahogy olvasta a levelet. „Bocs Zelgi, hogy nem szóltam, hogy elmegyek, de muszáj volt megtennem. Egy részt mert nem lenne jó ha a kastélyban születne meg a kicsim. Másrészt meg te is ezt tetted velem egyszer. Hiányozni fogsz, és ne keress, majd visszajövök. Üdv Zoey a macskalány.” - Olvasta a levelet, és megértette, hogy Zoey a macska ösztönére hallgatva ment el. A férfi szomorúan nézet ki az ablakon, és nehezen tudta elviselni, hogy párja nincs vele. Lina mint mindig idegesítette barátját. „Mi baj Zelgadis, talán vége a mézesheteknek Zoeyval?” - „Lina akarod tudni milyen ha felbosszantass?” - „Ugyan már Zelgadis, csak nem akarsz bántani egy kislányt?” - „Szerencséd, hogy most semmi kedvem veszekedni veled.” - Szólt, majd ott hagyta a lányt, és tovább búslakodott. „Vajon Zoey mikor jön vissza? Ha tudnám, nem aggódnék érte annyira. De vajon hol lehet?” - Gondolta Zelgadis, majd még jobban elmélyedt gondolataiban. Ezalatt az erdőben Zoey találkozott régi barátjával, és Nekona segített barátnőjének mindenben. Este vihar tört ki, és Nekona a kastélyba sietett, hogy egy levelet adjon Zelgadisnak. A szobában a lány várt, és újra elolvasta Zoey levelét. Ahogy Zel belépet a szobába Nekona átadta a levelet, majd köddé vált. A levél elolvalása utána a férfi boldog lett, mert megtudta mikor ér vissza párja, és ezt titokban tartotta. Éjjel az erdőben egy barlangban Zoey macska alakban aludt, és Nekona egész éjszaka őrködött a barlangba bejáratánál. A hold fényesen világított, és a szél zajánál nem lehetett mást hallani. Az erdő nyugodt volt, és a vihar is elmúlt, csak az eső csepergett még. Zoey a löktetésre riadt fel, majd megnyugodott, és visszaaludt moha ágyán. Hajnalban a nap első sugarai ébresztették fel Zoeyt, és most Nekona aludt a barlangban. Zoey a tóhoz ment, és ott a tó vízével megmosta arcát, majd ennivalóért ment. Később a barlangban Nekona megkérdezte: „Zoey ki is volt neked az a Zelgadis?” - A nő elmosolyodott, és kuncogott. „Zelgadis a férjem, és...” - „Micsoda?! Az a szörny külsejű alak?!” - „Lehet hogy a külseje kissé ijesztő, de legbelül...” - „És te ilyenhez hozzá mentél?” - „Igen, hozzá mentem. Nekona csak, hogy tud én szeretem Zelgadist, és nem érdekelnek, hogy mit gondolsz róla.” - „Rendben, de Zelgadis még csak nem is állatember. Hogy tudsz szeretni egy ilyen kimérát?” - „Zelt már gyermekkorom óta ismerem, és nem fogom őt megutálni csak mert ilyen a külseje. Érthetően fejeztem ki magam?” - „Persze, te tudod, a te férjed.” - Szólt Nekona, és sokszor furcsállta Zoey döntését. Eközben a kastélyban Amélia megpróbálta felvidítani Zelt, de még egy mosolyt vagy kuncogást se tudott kicsalni a férfiból. Zel csak akkor vidult fel, ha elolvalsgatta Zoey leveleit. „Ha jobban bele gondolok még jobb is, hogy Zoey nincs itt. Legalább Gaurry nem leskelődik utána.” - Gondolta Zel, és az ablakból nézte a tájat. Váratlanul Nekona tűnt fel a szobában, és így szólt: „Zelgadis mondj el mindent!” - „Miről beszélj Nekona?” - „Hogy lehet az, hogy kedvel téged Zoey? Hiszen kiméra vagy.” - „Zoey biztosan nem törődne ezzel, és légy szíves ne beszélj úgy mintha az ellensége lennék.” - „Nem tudom Zoey miért szeret téged, de egybíztos, hogy nem a külsőd miatt.” - Zel kissé elpirult, majd így szólt: „Mondd csak Zoey jól van, és megjött már??” - „Igen minden rendben van, de még a kicsi nem született meg. De már közel az, az idő.” - „És mikor fog. Esetleg láthatom Zoeyt korábban valamelyik nap?”
|