10. - Azok a "bizonyos" napok, vagy mégsem azok?
10 rész: Azok a ”bizonyos” napok,
vagy még sem azok?
Zoey macskává vált, és készült, hogy odakapjon az ismeretlennek. Az ismeretlen közeledő árnyékot megvilágította a hold fénye, és Zoeynak felállt a szőr a hátán. Dilger tűnt ki a sötétben, és egy zsákot tartott a mancsában. A farkasember ki vette a zsákból amire Zoey a legérzékenyebb. Az állatember minden hol sétsorta a macska gyökéreket a hóban. A hóban Zoey nehezen tudott mozdulatlan maradni, és elviselni a nővény szagát. Végül köhögni kezdett a szagtól, és Dilger gyorsan rátalált. Zoey teljesen tehetetlen volt, és megbénult a mérgező szagtól. A farkasember zsákba dugta a macskát, és visszament a szűrűbe. Hajnalban Zelgadis sehol sem találta barátnőjét, de eredménytelenül. Hirtelen Roger tűnt fel a 2 farkasemberrel, és a fiú kezében simogatta a bénult macskát. „Roger mit tettél Zoeyval!?” - „Csak azt amit megérdemelt. És különben is engem szeret, nem pedig egy kimérát.” - „Ha bántani merészelted, akkor meghalsz!” - „Dehogy is, Dilger egymaga intézte el a te macska asszonyodat.” - Zelgadis előrántotta kardját, és Rogernek támadt. A 2 farkasember hamar eltűnt, és Roger a földhöz vágta a kábult macskát, azzal elinalt. Zelgadis gyengéd simogatással elmulasztotta a méreg hatását, és Zoey visszanyerte erejét. Majd kitisztult a macska elméje a méregtől, és magához tért, azzal emberré változott. „Zoey jól vagy?” - „Semmi bajom, csak arra emlékszem, hogy Dilger megmérgezett a macskagyökérrel, és elkábultam.” - Szólt Zoey, és elmosolyodtak. - ”3 Hónap múlva” egy reggel Zelgadis szomorúan így szólt Zoeyhoz: „Bocs Zoey, de el kell mennem...” - A lány szemében szomorúság és félelem tükröződött. „Kérlek ne hagy el megint! Hagy menjek veled!” - „De nem akarom, hogy bajba kerülj miattam.” - „Zelgi, ha te elmész, én bele pusztulok.” - „Sajnálom Zoey, de nem kockáztathatom, hogy bajod essen neked és a kicsinek.” - „Zel mi lesz ha nem érsz vissza időben?” - A férfi elgondolkodott, majd így szólt: „Rendben, magammal viszlek.” - Mindketten elmosolyodtak, és mentek Lina meg Gaurry után. Este lett mire elérték Seyruunt. Ott Zoey megismerte Améliát, de a kislány furcsállta, hogy Zel egy macskalányt szeret, és Gaurryn kívül mindenki észre vette, hogy Zoey gyermeket vár. Zelgadis elvette Zoeyt, és mindketten örültek ennek. Éjszaka Zoey szobájában a lány az ablakból nézte Amélia királyságát, és kissé szomorkodott, hogy már nem az erdejében van. Ekkor kinyílt az ajtó, és Zelgadis lépet be a szobába. „Zoey jól vagy? Ugye még nem?...” - „Nem, még nem. És jól vagyok, ne aggódj.” - „Remélem nem lesz baj, amikor megjön.” - „Én is remélem.” - Szólt Zoey, és szomorkodott. A macskalány fájdalmasan felsóhajtott, és Zelgadis, gyengéden magához ölelte párját. „Zoey jól érzed magad?” - „Hamarosan meg jön, de még messze van.” - Szólt, és érezte a löktetést. Zel magára hagyta Zoeyt, és a lány titokban tervezte mikor fog elmenni a legközelebbi erdőbe. Tervéről még férjének se mondott semmit, és minden éjjel igyekezett fölkészülni mindenre. Hajnalban Zoey szekrényébe elrejtette felszerelését, majd a mosdóba ment. Zelgadis tudta, hogy párjának honvágya van, és Seyruunhoz legközelebbi erdőbe vitte Zoeyt. Ott a lány örült, hogy ismét ismerős környezetben lehetett egy darabig. Zel naponta az erdőbe ment párjával, és Zoeynak tetszet, hogy naponta a kirándulhat az erdőben. Egy este Zoey megvárta amíg mindenki álomorrságba kerül, és elővette felszerelését, azzal folytatta terve szövését. Váratlanul kinyílt az ajtó, és Lina lépett be rajta. „Zoey hát te mire készülj?” - „Kérlek Lina ne mondd el senkinek, különösen Zelnek ne.” - „Jó, de csak ha hatszázezret fizetsz.” - „Elment az eszed Lina?! Nekem nincs annyi pénzem!” - „Akkor elmondom a titkodat Zelgadisnak.” - Zoey kissé kétségbe eset, majd egy kisgondolkodás után így szólt: „Rendben, de csak apró részletekben.” - Lina mérgesen nézett a nőre, de nem dühödött be. „Na jó akkor legyen a fele.” - Zoey reakciója ugyan olyan volt, csak kevésbé ideges.
|