2 rész: Érzések és vonzódások.

Alex csak barátja arcát nézte, és elpirult, ahányszor tekintetük találkozott. Zelgadis megszólalt: „Biztosan ijesztőnek találod az arcomat?” - A férfi fejére húzta csuklyát, és Alex teljesen elpirult. „Én nem is az arcodat néztem!” - Tagadta le a lány, és elfordult. „Rezo tehet róla, hogy ilyen lettem!” - Emelte fel hangját a férfi, és elszomorodott. „Azokkal a fiúkkal ellentétben veled, te egy Adonisz vagy.” - „Tényleg így gondolod?” - „Igen.” - Szólt Alex, és mindketten elmosolyodtak. „Zel kérlek maradj itt, mindjárt jövök.” - „Hová mész?!” - Fogta meg a lány csuklóját, és mindketten elpirultak. „Csak van egy kis dolgom. Ígérem sietek.” - Szólt Alex, majd piros arccal eltűnt a bokrok között. Ebben a pillanatban fellángolt bennük valami. A férfi úgy érezte, megtalálta amit kereset, de még maga sem tudta, hogy mit. Amikor a lány visszaért, kezében egy amulett volt, ami egy róka fejet ábrázolt. „Alex ez mi csoda?” - „A tűzrókák amulettje, és a családomon kívül nem lehet másnál...” - „De ha másnál nem lehet, akkor miért mutatod meg nekem.” - „Nem tudom. Talán azért mert meg bízom benned.” - Zel elpirult, és elmosolyodott. Este tűzet raktak a barlang előtt, és sokáig beszélgettek egymásról. „Alex te miért vagy ilyen kedves hozzám?” - „Mert szimpatikus vagy számomra.” - Kuncogott a lány, és mindketten elpirultak. A rókalány mindent elmondott barátjának az amulettől kezdve egészen a tűzrókákig, és családja történetéig. „Alex nem is tudtam, hogy te vagy a tűzrókák hercegnője.” - „Hát igen, és azért jöttem el otthonról, mert kíváncsi voltam milyen a világ. De persze a családom nem tetszet az ötletem.” - „Akkor hogyan tudtál eljönni?...” - „Könnyen. Tettetnem kellett, hogy sírok, vagy hogy depressziós vagyok.” - „Nem hiába látszik rajtad, hogy ravasz lány vagy. Van eszed, már láttom.” - Nevetett Zelgadis, és epekedve bámulta barátnőjét, amikor Alex nem figyelt oda. A lánynak nagyon megtetszet újdonsült barátja, és feltűnően sokat tudott meg Zelgadisról. A férfi gyorsan megkedvelte a rókalányt, és nem szégyelte mellette, hogy milyen az arca. Mindketten megbíztak a másikban, de egyiköjük se merte megemliteni azt a különös vonzalmat amit egymás iránt éreztek. A lány barlangjába ment, de észrevette, hogy barátja nem jön utána, és így szólt: „Zelgadis te nem alszol itt bent?” - „Inkább nem. Jó nekem kint is.” - „Te tudod.” - Szólt a lány, és betakarózott, majd álomorrságba repült. „Milyen gyönyörű lány. Vajon miért nem tudom megmondani neki, hogy mit érzek. Alexnek vörösebb a haja mint Linának, de egy biztos, hogy okosabb, nőiesebb, és szebb mint Lina, vagy Amélia.” - Gondolta a férfi, majd elaludt. Éjjel Alex valamilyen hangra riadt fel, és kinézett a barlangból. A lány barátja horkolására ébredt fel. Zelgadis még aludt, és csak a szél csapott zajt a fák ágai közt. A lány elmosolyodott barátja láttán. Alex kiment a barlangból, majd az alvó Zel mellé ült, és átölelte. A rókalány gyengéden átölelte Zelgadis nyakát, és megcsókolta a néha - néha horkoló férfit. Alex kissé megborzongott a rémülettől, majd megnyugodott, amikor érezte, hogy valaki a hajához ér. Zelgadis félálomban ért a lány hajához, és kinyitotta szemeit. „A, Alex?...” - „Psszt. Ne beszélj, pihenj csak Zelgi.” - Szólt halk kuncogással a lány, és a férfi, barátnőjére terítette kőpenyét, majd magához szorította a lányt. „Alexnél csodálatosabb lányt, még nem ismertem. Még sosem éreztem ilyet senki iránt. Hogy lehet egy lány ennyire gyönyörű? Már nem kell senki és semmi Alexen kivül. Bár csak sose múlna el ez a pillanat.” - Gondolta Zelgadis, és egyre szorosabban ölelte magához a lányt. A férfi mélyen Alex szemébe nézett, majd megfogta barátnője állát, és megcsókolta őt. A rókalány úgy érezte, hogy már sehogyan se lehetne boldogabb ennél. A 2 szerelmes sokáig ölelgették, csókolgatták egymást, majd elnyúmta őket az álom.