1 rész: Találkozás a tűzróka lánnyal.

Amikor Zelgadis elhagyta Lina kis csapatát, a hegyeken kerestül egy város melletti erdőbe ért, mire éjszaka lett. A férfi holtfáradtan esett össze, és azt sem vette észre, hogy egy barlang előtt rogyott össze. Hajnalban még a nap sugarai sem tudták felébreszteni a férfit, csak akkor nyitotta fel szemeit, mikor érdekes illatok csapták meg az orrát. Zel felriadt, és észrevette, hogy a barlangban aludt az éjjel. Zelgadis mellett egy tál ennivaló volt, de a férfi lerántotta magáról a takarot, majd kirohant a barlangból. A férfi szétnézett, de nem látott senkit. Zelgadis megfordult, de váratlanul, egy rókát pillantott meg, és véletlenül megcsókolta. A férfi teljesen elpirult, és hátrált. Zel ismét szétnézett, de megint nem látott senkit, annak ellenére, hogy egy vidám női kacajt hallott a közelében. „Hol vagy?!" - „Itt vagyok te buta!" - „Nem látlak. Merre?" - „Előtted vagyok, te férfiak szégyene!" - Zel lenézett, és a róka emberré változott. „Te szóltál hozzám?" - Kérdezte a férfi döbbenten, az ellőtte álló megtestesült kedvességtől. „Még szép, ki máshoz szólhatnék, ha csak te vagy itt Zelgadis Grewords." - „Honnan tudod a nevem?" - „Onnan, hogy sokat hallottam rólad, és már nem nehéz fel ismerni téged." - „És az éjjel te hoztál a barlangodba?" - „Igen, de a barlang csak addig az otthonom, amíg a városban üldözik az állatembereket. Egyébként Alex vagyok." - Zelgadis a főldhöz gyökerezett Alex kedves mosolyától, és teljesen zavarba jött, a hosszú, lángvörös hajú, bordó szemű, a kedvesség és vidámság megtestesült lány látványától. „Mi baj van Zelgadis? Talán elvitte a cica a nyelved?" - Viccelődött Alex, és csak kuncogott, az elvörösült férfin. „Alex egy valamit nem értek, hogy lehet, hogy a városban üldözik a magad fajtákat, amikot, ilyen kedves vagy?" - A lány mosolygós arca, egyszer csak a szomorúság hajtotta le fejét, és vidám szemei helyett könnyes szemek helyetesítették. „Mi a baj Alex? Talán valami rosszat mondtam?" - „Nem, dehogy. Csak a városban minden ember gyűlöli az állatembereket, még akkor is ha az állatember kevésbé állatszerű." - Ekkor egy érzés hasított Zelgadisba, és a férfi gyengéden magához ölelte a szomorkodó lányt. Alex szeme könnyezett a meghatottságtól, és átölelte barátja nyakát. A férfi kissé elbambult a lány szépségétről, és így szólt halkan: „Alex én sosem tudnálak bántani, mert te olyan kedves vagy, hogy...” - Váratlanul Dilger tűnt fel, és félre lökte Zelgadist, majd a lányhoz fordult. „Te most velem jösz.” - „Még mit nem!” - Kiáltotta Alex, de a farkasember hátára kapta a lányt, majd elrohant. „Dilger tegyél le, de azonnal!” - Hallatszott a lány kétségbe eszett hangja, de Zelgadis már semmit se tudott tenni. Váratlanul sikoly hallatszott, majd a férfi sietve, hogy megmentse barátnőjét, a sikoly irányába viharzott. Ahogy oda ért látta, hogy Alex teste lángolni kezdt, majd a lány szeme tűzpirosan világít. „Firefox!” - Hallatszott Alex hangja, és a vöröses robbanás át szöpört az erdőben. „Alex!” - Kiáltotta aggódva Zelgadis, de csak Dilgernek ártott a varázslat, és a farkasember eltűnt a fák között. A lány ájultan feküdt a fövényen. „Alex.” - Szólt Zel, majd gyengéden magához ölelte az ájult lányt. „Zelgadis. Én megpróbáltam minden.” - Tért magához Alex, és átölelte a férfit. „Hihetetlen voltál. És csodálatos.” - Szólt, majd arcon csókolta a lányt, és vissza vitte őt a barlanghoz. Ott Zel nem hagyta magára a sérült lányt, és mellé ült, hogy Alex ne éreze magát egyedül. A lány kissé elpirult, majd barátja vállára dőlt. „Zel köszönöm, hogy olyan kedves vagy hozzám.” - A férfi elpirult. „Ugyan, csak meg, meg akarom hálálni, hogy...” - „Hogy nem hagytalak megfagyni az éjjel a barlangom elött?...” - „Igen. Azt. És mit szólnál, ha segítenék neked?” - „Miről beszélsz?” - Csodálkozott a lány, de kissé elvörösült, ahogy a férfi kezét a sebére emelte, majd fehér mágia tudásával a sérülés gyorsan elmúlt.