Slayers Again - 22.
Slayers Again - Episode 22.
„Nincs kedvem sokat beszélni, Így kérlek, beszélj helyettem Gourry!
- Mi? Én???
A Fénykardodra már nincs szükségem, Viszont erre még jó leszel nekem.
- Legyek narrátor? Mit kell tennem?
Csak mondd el, mi történt eddig, Nem kell más semmit!
- Rendben… Csak egy baj van.
Próbáld meg rímekben!
- Csak az a baj, hogy nem emlékszem.
Az agyamra mész, te ostoba!!! Akkor ez elmarad ma.
Legközelebb bepótoljuk, Ha a harcot el nem bukjuk.
22. (48.) rész: Megjelent egy segítő hajadon. Talán holnapra véget ér a rémálom.
Hőseink még mindig Dils külső részén vannak. Egy kivágott fa hatalmas rönkjét ülik körül mind a 6-an. Valahogy így: Lina mellett jobb oldalon Filia, baloldalon Gourry. Gourry mellett Amelia, Amelia mellett Zelgadis, és Zelgadis mellett Ayden zárta a sort, Filia jobbján.
- Xellos már megint hová tűnt? - kérdezte gúnyosan Lina.
- Gondolom, az ügyeit intézi, mint mindig. - mondta Zelgadis.
- Mostanság egyre többet tünedezik el. - sóhajtott Filia.
- Azt ne mondd, hogy hiányzik. - jegyezte meg oldalba bökve Lina.
- Ne kombinálj… - ütötte le Filia.
- De tényleg elég sokat van távol. - mondta Amelia.
- Nyílván a nagyságos főnöke nem engedi a papírmunka mellől. - mosolyodott el Ayden.
- Sebaj. Teázzunk! - kiáltotta Filia, és előpakolt a rönkre pár csészét, és egy kancsót. Szétosztotta a csészéket, és töltött magának - Tölthetek még valakinek?
- Szerintem mind a hatunkra ráfér egy kis tea. - mondta Gourry.
- Most az egyszer okosat mondtál Gourry! - vágta hátba Lina.
- Nem is először… - sóhajtott Gourry.
- Nos akkor egészségetekre! - mondta Filia, majd töltött mindenkinek.
- Egy kis délelőtti szieszta. - mondta Gourry.
- Gourry úrfi. Először is már dél van. Másod… - kezdte Amelia.
- DÉL??? - ordította Gourry és Lina - EBÉDIDŐ!!!
- HOL A LEGKÖZELEBBI FOGADÓ??? - nézett körül türelmetlenül Lina.
- A közelben nincsen olyan. - szólt egy hang.
- MI AZ, HOGY NINCSEN OLYAN??? - ordította Lina, majd megfordult - Mi? Hát ez? - vette lejjebb a hangerőt.
Lina, Gourry és Filia hátánál egy fiatal hölgy jelent meg. Körülbelül olyan magas volt, mint Filia, haja barna, arca gyönyörű.
- Hát te meg ki vagy? - kérdezte Lina.
Filia leütötte Linát.
- MUTATHATNÁL EGY KISSÉ TÖBB TISZTELETET!!! - üvöltötte - Nézd el neki, kissé bolond. Kit tisztelhetünk benned?
- KI A BOLOND??? - förmedt rá Lina.
- Én Kergia (ejtsd: Kerdzsia) vagyok. - szólt a lány.
- És mi célból jöttél? Mert gondolom, hogy nem véletlenül találtál ránk. - sóhajtott Zelgadis.
- Az egész világban élő boszorkányok, és mágikus lények között elterjedt már a hír, hogy 3 halandó, egy szörny, egy Aranysárkány, egy Lidérc, valamint egy részben kiméra, részben kő gólem, és részben ember a világ megmentésén fáradozik. - mondta.
- Ennyire híresek lennénk? - csodálkozott Gourry.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megtudják a világban. Bezzeg, mikor Shabranigdo-val, vagy Phibrizzo-val harcoltunk, arról nem hallott senki. - háborodott fel Lina.
- Természetesen arról is tudomást szereztünk, még akkor. Csak a halandók nem tudhatnak efféle dolgokról. - mondta Kergia.
- Tehát boszorkány vagy? - kérdezte Amelia.
- Nem. Egyszerű halandó vagyok. Csupán a kedvesem volt varázsló, de ő meghalt egy csata alatt, ezért én intézem az ügyeit.
- Vagyis özvegy vagy? - kérdezte szomorú hangon Filia.
- Nem.
- Akkor hajadon. - mondta Lina, mire a hölgy bólintott.
- Gyertek. Elviszlek titeket az otthonomba. Ott meg tudtok ebédelni, és nincs is messze. - mosolyodott el Kergia.
- Ha van kaja, ott a helyünk! - kiáltotta Lina, majd előre szaladt.
- Lina kisasszony!!! - kiabált utána Filia.
- Hagyd csak. Jó irányba megy. - mosolygott a lány.
- Hát akkor indulás!!! - kiáltotta Gourry, és mind Lina után futottak.
Kis idő után, egy ház jelent meg a horizonton.
- Ez az? - kérdezte lihegve Lina.
- Igen. - válaszolta Kergia, és miután elértek a ház bejáratához, kinyitotta annak ajtaját.
- Na végre! - kiáltotta Lina.
Ekkor leültek egy asztalhoz, amire ennivalót hozott a lány. Lina, Gourry, és Amelia azonnal enni kezdtek.
- Ez már gyerekes… - sóhajtott Ayden.
- Az. - helyeselt Zelgadis.
- Nem gondoljátok, hogy szegény Kergiának alig hagytok valami ételt? - kérdezte dühösen Filia.
- He? - nézett értetlenül, teli szájjal Lina, majd nyelt egy nagyot, és megszólalt - Bocsánat, de üres hassal nem kezdhetünk világmegmentésbe. - magyarázkodott.
- Ugyan, csak nyugodtan. - mosolygott Kergia.
Miután mind megebédeltek…
- Most, hogy a poci teli, ideje elbúcsúzni. - szólt Lina.
- Csak enni jöttél? - kérdezte Ayden.
- Figyeljetek. Elviszlek titeket egy titkos helyre, de meg kell ígérnetek, hogy nem beszéltek róla senkinek. - mondta Kergia, mire a többiek bólintottak. El is indultak. A házból egy lépcső vezetett, egy pinceféleségbe. A pincében egy vasajtót nyitott ki a lány, majd beléptek rajta. Az ajtón túl, egy csarnok állt, tele kövekkel, iratokkal, lombikokkal.
- Hol vagyunk? - kérdezte Lina.
- Ez még a kedvesem vészszállása volt.
- Hiszen ezek az iratok, több mint 200 évesek. - csodálkozott Zelgadis.
- Igen, mikor gyűjtötte őket, már ott voltam mellette. Akkor ezek még alig voltak pár évesek. - mosolygott Kergia.
- Akkor te… - nézett értetlenül Gourry.
- Igen. Már több száz éves vagyok. - mondta - A kedvesem örök fiatalsággal ruházott fel.
Ekkor fényleni kezdett a teste, és helyébe egy öregasszony lépett.
- Ez az igazi alakom. - mondta.
- MI??? - néztek ijedten Lináék.
- Ezekkel a tekercsekkel és egyebekkel, a segítségünkre tudsz lenni? - kérdezte Zelgadis.
- Remélem. - mondta a most már idős hölgy, és a csarnok tekercsei fénybe borultak.
„Talán még van remény, De mi lehet ez a különös fény?
Meefrace eltűnt egy időre, Hogy mikor támad újra? Az már a jövő zenéje.”
…Folytatása következik…
/Még 4 rész…/
Várhatóan a következő rész címe: A gonosz szempár újra lecsap. Vele harcunk lassan halad.
|