Slayers Following - 21.
Slayers Following – Episode 21.
„Filia, az Aranysárkány, visszatért, s Xellost vádolta dolgokért.
Szerinte, vagyis a Sárkányrend szerint, Xellos barátunk bajt csinált megint.
Az a hír járta, hogy átállt Dymol pártjára.
Tagadott mindent, ez természetes, eközben történt valami rettenetes.
Mégpedig személyemmel, eltűntem egy fényjelenséggel.
Egy különös helyre jutottam, és csak ámultam-bámultam.
A falakon lepergett előttem, néhány régi szép és rossz emlékem.
Aztán végre megkaptam, mire vágytam, és a többiekhez visszataláltam!”
21. rész: Most, hogy végre visszatértem, a Lidércek urának nincs kegyelem!
Hőseink még mindig az erdőben állnak. Linát veszik körül, és folyamatos kérdésekkel látják el szegényt.
- Azt akarod mondani, hogy ezt ott kaptad? – kérdezte Gourry a tekercset vizsgálgatva. Lina bólintott. - És mikor volt minderre, amit elmeséltél időd? Hiszen alig tűntél el, már vissza is jöttél. – mondta Zelgadis. - Ahogy azt már mondtam egy hang beszélt hozzám. Ez a hang azt is mondta, hogy megállította az itteni időt. – mondta Lina. - De már késő… - sóhajtott Amelia. Lina lehajtotta a fejét. - Sajnálom. – mondta – Szerintem induljunk vissza Garondiába, és majd meglátjuk mi lesz. - Jó ötlet! – kiáltott Xellos, mire Filia sértődötten hátat fordított neki – No de Filia kisasszony, még mindig neheztelsz rám? – kérdezte, majd átkarolta gúnyosan. - NE MERJ HOZZÁM ÉRNI TE KÉTSZÍNŰ SZÖRNYETEG!!! – ordította a Filia, és elővette szoknyája alól a buzogányát. - Jó, jó, csak ne üss, kérlek! – mentegetőzött Xellos.
- Tudtam, hogy ez lesz… - sóhajtott Lina, majd elindultak.
Kis ideig csendben mentek, aztán végre megpillantották a nemrégiben már látott garondiai kaput.
- Ezen most át kéne mennünk? – kérdezte Lina – Nem tetszik ez nekem. - Szerintem pár órája még nem így nézett ki. - mondta Amelia.
- Én nem nagyon emlékszem. - mondta Gourry.
- Hogy ez engem miért nem lep meg? - gúnyolódott Lina, és átléptek a kapun.
Beérve a városba, senkit sem találtak ott.
- Én nem látok megfagyott embereket. - mondta Zelgadis.
- Még szerencse. - sóhajtott Filia.
- Akkor menjünk be abba a fogadóba, együnk valamit és szálljunk meg holnap reggelig ott. - javasolta Lina.
- Nekem rendben! - kiáltotta Gourry, és Linával berohantak a fogadó ajtaján.
- Várjatok meg minket is! - kiáltott utánuk Amelia, majd a többiek is utánuk mentek.
- Mi? Hiszen ez üres. - nézett körbe Filia.
- Akkor FOSSZUK KI!!! - ordította Lina.
- Ne légy gonosz! - okította ki Gourry, és ráütött a fejére egy nagyot.
- TE!!! ENGEM NE OKTASS KI ILYENEKBŐL!!! Ha egyszer enni akarok, akkor nem akadályozhatsz meg ebben! - üvöltötte válaszul, és odarohant a pulthoz, aztán a mögötte levő ajtón beszaladt a szakács részlegbe.
- Akkor várj!!! Jövök én is!!! - kiáltott utána Gourry.
- No de Gourry úrfi! - nézett értetlenül Amelia.
- Ugyan! Egy ilyen alkalmat nem szabad kihagyni! - magyarázkodott.
- Igaz lehet. - mondta Amelia, és ő is berohant.
Miután mind degeszre ették magukat, felmentek az emeletre és szobát választottak.
- Nekem ez akkor is gyanús… - gondolta ágyában Lina, majd elaludt.
Másnap reggel hőseink, miután megreggeliztek, útnak eredtek.
- Szerintem keressük meg Dymolt. - tanácsolta Xellos.
- Fölösleges a keresésemre indulnotok. Jövök én magamtól is. - mondta megjelenve a Lidércek ura.
- ÁÁÁ!!! A FRÁSZ KÖRNYÉKEZ ETTŐL A FAZONTÓL!!! - siránkozott Martina.
- Most nincs idő a hisztire hercegnő! - utasította dühösen Lina.
- Amint látjátok tartottam szavamat. Nem értél ide időben. - mosolygott gúnyosan Dymol.
- Hol vannak a városlakók? - kérdezte Amelia - Ha nem mondod meg azonnal, az igazság ökle fog lesújtani rád!!!
*Vízcsepp mindenki fejénél*
- Amelia… - sóhajtott Lina - Hát, ideje elbeszélgetnünk egy kicsit te nyavalyás! - szegezte mondatát a Lidércek ura felé.
- Figyeljetek, engem hívnak, és nem jó ötlet ellenállni ennek. Tudjátok az aláírandók… - magyarázkodott Xellos.
- Na nem, most nem mész el!!! - dühödött fel Filia, majd lefogta Xellost a vállánál.
- Sajnálom Filia kisasszony, de… - mondta, majd eltűnt, mire Filia a földre esett.
- VÁÁ!!! TE GYÁVA!!! - ordított a levegőbe Filia, majd feltápászkodott.
- Először is arra válaszolj, amit Amelia kérdezett! - mondta Lina.
- Rendben. Mint azt ígértem, a város lakói szépen felszívódtak, méghozzá mostantól bennem vannak. - válaszolta.
- MI??? - néztek ijedten mind.
- Bármennyire is gyengék az emberek, gondoltam valami hasznukat csak veszem.
- Ez undorító! - nyafogott Martina.
- Ugyan… Majd ha legyőztetek, kiszabadulnak. - jegyezte meg gúnyosan Dymol.
- Mi? Akkor az emberek most ennek a behemótnak a beleiben üldögélnek? - nézett értetlenül Gourry.
- Fúj!!! GOURRY!!! - üvöltött Lina, majd hátba vágta.
- Valami rosszat mondtam? - kérdezte.
- Nem csak hülyeséget!!! - kiáltotta Filia, Amelia, Martina és Lina egyszerre.
- Nos akkor ne is várjunk tovább! - kiáltott Lina, majd nekifutott a támadásnak - TÖRPEBOMBAAA!!!
- Gyerekjáték! - büszkélkedett a Lidércek ura.
A robbanások után ugyanott állt sértetlenül.
- Ez nem jött be… - sóhajtott Lina.
- Akkor most jövök én! - kiáltott Amelia - VARÁZSÜTÉS!!!
Viszont a közelébe sem fért Dymolnak. Visszazuhant a földre.
- Amelia, jól vagy? - kérdezte Filia, majd odarohantak hozzá.
- Ez nem volt szép tőled. - mondta dühösen Zelgadis - FOJTÓTINCS!!!
- Untattok. - gúnyolódott, majd visszaverte a támadást.
- Majd meglátjuk! - mondta Gourry, és elővette Fénykardját - FÉNY, JER ELŐ!!!
De nem tudott támadni, mert ahogy Ameliát, őt is a földre küldte.
- Ez így nem lesz jó… - sóhajtott tanácstalanul Lina.
„Tény, hogy erős ellenfél, de kis csapatunk még remél.
Itt az ideje a csatának, nincs helye már gyávaságnak.
Bízunk abban, hogy van esélyünk, de amíg élünk, addig küzdünk!”
…Folytatása következik…
Várhatóan a következő rész címe: Helyet cseréltek lelkeink, s ezzel romba dőltek terveink!
|