Slayers Following - 2.
Slayers Following – Episode 2.
„Garondia sárkánya életre kelt, ok nélkül megtámadott minket!
Még a Sárkányiga is kevés volt neki, ekkor szerencsére jött Sylphiel.
Apropó Sylhpiel nem felelt egy kérdésemre, mégpedig arra, hogy, hogy kerül ide?
De ki szedem belőle, vagy ne legyen a nevem: Lina, a banditák réme!”
2. Rész: Összetört a Káosz őrének tükre. Ráadásul mi tettük tönkre!
- Áh, ez egyre unalmasabb! – sóhajtozott Lina – Mindenütt csak fák, fák és még mindig csak fák!
- Igen. – helyeselt Zelgadis – És ami a legrosszabb, hogy: TE VEZETTÉL IDE MINKET!!! – ordította.
- Jó, jó! Ebben valóban egyetértünk. De ki hitte volna, hogy ez az erdő ilyen nagy?
- A sólymok erdejében vagyunk – mondta Sylphiel – Az egész területet sólyom testű szörnyek őrzik. Innen kapta a nevét.
- Igen? És szabad tudnunk, hogy mit őriznek? – kérdezte Lina.
- Azt még én magam sem tudom biztosra. Viszont évekkel ezelőtt Sairaagban szóbeszéd járta végig a várost erről a helyről. Az a hír keringett, hogy a Káosz őre lakozik a nagy rengetegben.
- A Káosz őre?? – csodálkozott Amélia.
- Az meg kicsoda? – nézett értetlenül Gourry.
- Te még ezt sem tudod? Te, törpe agyú? – kiabált Lina.
- Ki a törpe agyú? Te, lapos mellű!
- Na várj csak, adok én neked!
Ez így ment még egy darabig…
- Ne is törődj velük Sylphiel. Folytasd, kérlek.
- Igen, szóval a Káosz őre egy olyan nagyhatalmú varázsló, aki a bűnöket, gaztetteket, és gyűlöletet őriz egy tükörben. Ezek nem tudnak kiszabadulni addig, amíg ő azt nem mondja, így ezek segítségével akár még pusztíthat is. Ha ezek egszerre kiszabadulnak, annak nagyon nagy következménye lehet.
- Tehát, semmilyen más lehetőség nincs az elpusztítására? – kérdezte Amélia.
- De a tükröt elégetve a Pokol tüzében. De azt eddig még senkinek sem sikerült. Viszont… Ez csak egy mende-monda.
Tovább sétálva az erdőben egy fénylő pontot láttak meg maguk előtt.
- Mégis mi lehet az? – kérdezte Lina.
- Nem tudom, de nem hiszem, hogy meg kéne néznünk – mondta Gourry.
Elindultak a fény felé. És valóban igaz volt a szóbeszéd. Előttük a nagy feketeségben egyedül egy alak volt, aki látszódott. Hosszú vállig érő haja volt, díszes, varázslóhoz méltó ruházata. Egy gömböt tartott a kezében.
- Mégis ki ez? – kérdezte Zelgadis.
- A… Káosz őre… Az nem lehet! – hebegte Sylphiel.
- Sylphiel kisasszony… Úgy néz ki a történet, mégis igaz. – mondta Amélia
Mikor közelebb értek, az alak egyszerűen köddé vált. Ekkor egy ház alakja formázódott ki.
- Lehet, hogy odabent van? – kérdezte Gourry.
- Azt csak egyféleképpen tudhatjuk meg…
"Ó, keleti szél ne hagyj most cserben.
Testem villámokból erőt merítsen!
Tüzeeees… nyilaaaak!"
Eleresztve a varázslatot, a nyilak egyenesen az ajtóba repültek.
- Mintha valami odavonzotta volna őket… - csodálkozott Lina.
- A tükör! – kiáltotta Sylphiel.
- Hogy, mi? – kérdezték a többiek szinte egyszerre.
- A Káosz őrének tükre. Az vonzotta magához a varázslatot. – mondta.
- Vagyis akkor… - kezdte el Zelgadis.
- A tükör maga volt a ház ajtaja? – fejezte be Lina.
- Igen… És a nyilak… Összetörték!
- Mi? Hiszen ez katasztrófa! Akkor a benne lakozó káosz most kiszabadul?
Erre már csak egy bólintás érkezett Sylphieltől.
„Előttünk a nagy sötétség, ebből baj lesz, ez nem kétség.
Hogy ezzel mit is tettünk? Jobb nem tudni, de biztosan kiderül.”
…Folytatása következik…
|