05 – A Hot Springs Szörny

Lina gondosan maga köré csavarta törölközőét, elrejtve a szemek elől kétrészes fürdőruháját. A tükörbe nézett hogy rendesen van e maga köré csavarva a törölköző, de miután ezt ellenőrizte, tekintete a semmibe meredt s gondolataiba merült.

Ez különös volt. Mindannyian a Mypross Szigeten voltak együtt, és az egyetlen nyom az volt, hogy mindannyian nyertek egy ingyenes vakációt.  Lina arra gondolt, hogy ez eléggé gyanús, főleg a múltját tekintve. Meg sem említve Xellos feltűnését. És mindenki tudta, hogy mikor Xellos megjelenik, valami rossz dolog van készülőben, vagy a Slayersnek el kell mennie és meg kell állítania egy hatalmas szörny tervét aki el akarja pusztítani az egyik fajt, a világot, vagy mindkettőt. Xellos hozta szokásos titokzatos önmagát, nem segítve a problémán. Lina elhatározta, hogy megtudja mi folyik itt, de semmi ötlete sem volt, hogy jöjjön rá erre.

És az is egy tény volt, hogy Luna is megjelent. Lina akaratlanul is megborzongott. Félt, hogy meghal a nővére kezei által, és nem látta már Lunát évek óta. Miért lépett a Cephied Lovagja most az életébe, ebben az időszakban? Ez egy megoldhatatlan gond volt, amire egész Mypross Szigetén nem volt megoldás. Lina elcsodálkozott, hogy Naga is benne van ebbe a különös helyzetben, és végül úgy döntött, hogy ő csak véletlenül került bele. Nana általában csak nagy pénzekért vállalta hogy zűrös ügyekbe keveredjen, és Xellos nem szokott ilyesfajta üzleteket kötni. Ezt volt minden, amit Lina tudott, bármi történjék is.

Az is nyugtalanító volt, hogy Rowdy visszatért. Lina megesküdött volna rá, hogy miután megölte Joyrockot, Gourry nagyapja nem tér vissza a túlvilágról hogy megköszönje neki hogy megmentette őt és az elf feleségét. Rossz jelek voltak, hogy Xellos, Naga és Luna mind itt vannak, de Rowdy megjelenése mindent túlkomplikált. Szárazon gondolt Gourryra, medúza agyú volt, de nem volt rá felkészülve hogy lássa a nagyapját, mint szellemet.

És ott volt még körülötte hogy gondolkodjon Gourryról… Igen, tudta hogy egy medúza agyú aki nagyon keveset tud és nem emlékszik semmire. Lina sóhajtott s emlékeibe merült. Összeverte, fejbe vágta és harcolt vele a kajáért, de nem gondolta hogy ez rossz út lenne. Ez csak volt amit mindkettőjük tett. Teljesen őszinte volt, amikor délután megkérdezte, hogy fizethetné neki vissza, hogy megmentette az életét sok-sok éve. Linának viszont csak elég lett volna, ha békén hagyja ezt. Ezen kívül nem volt egy nagy ügy, nem? Csak legyőzött egy Joyrock nevű szörnyet. Nem volt olyan, mint megmenteni a világot a teljes pusztulástól amit a Pokol Szolgája vagy Dark Star akart. Joyrock csak egy közönséges közepes szörny volt. Persze, úgy tűnt nagy ereje van, de Lina csak 13 éves volt akkor. Honnan tudhatta volna, hogy ha megöli Joyrockot és megmenti Rowdyt, akkor a jövőbeli Gourry életét is megmenti egyúttal? Akkor még nem is ismerte Gourryt, szóval nem kellett visszafizetni azt, amire csak most jöttek rá.

De várjunk csak… Mikor először megismerte Rowdyt, mikor elpusztította Joyrockot, Gourry még nem is élt. A jövő megváltozott, mikor megölte a szörnyet. Ennél a pontnál teljesen elakadt. „A fenébe!” mérgesen megvakarta fejét. „Túl sok, hogy gondolkodjak róla! És nem tudom lekicsinyíteni!”

Abban a pillanatban, az ajtó kinyílt, megszakítva Lina gondolatait. Amelia lépett be, kétrészes fürdőruhában és törölközőben mint legjobb barátnője. „Miss Lina? Jól vagy?” megtorpant az ajtóban egy pillanatra hogy megállapítsa Lina kedélyállapotát.

„Aha, persze.” Motyogta Lina. „Csak elgondolkodtam mindenről.”

Amelia habozva belépett és szembe állt a tükörrel hogy megnézze önmagát. Elégedetten fordult vissza Linához. „Nem értem, mi folyik itt,” mondta halkan. „Mr. Xellos itt van, és a nővéred Luna is.” Ekkor árnyék suhant át az arcán egy pillanatra. „És az én nővérem is. És ki ez a szellem, Rowdy? Gorry nagyapja, de nem értettem hogy miért jelent meg.”

„Rowdy a Mypross Szigeten élt,” magyarázta Lina. „De én sem tudom, hogy miért mutatkozott meg.”

„Ez semmilyen jót nem jelenthet,” gondolkozott Amelia. Összébb húzta törölközőjét. „És mindig mikor Mr. Xellos megjelenik, valami rossz mindig történik!”

„Ne is mondd,” mondta Lina ironikusan. „Lássuk csak, amikor először találkoztunk vele, a végén le kellett győznünk a Pokol Szolgáját. És mikor másodszor is megjelent, jött a Dark Star küldetés.” Összefonta karjait.

„Lehet, hogy egy másik világ Sötét Ura el akar pusztítani minket!” kiáltotta Amelia ijedten.

„Lehetséges. Ez magyarázat lenne a nővérem felbukkanására is,” bólogatott Lina.

„Nem hiszem, hogy egy újabb Sötét Úr lenne,” mondta egy harmadik hang halkan.

Lina és Amelia megfordult mikor Philia becsukta maga mögött az ajtót. Gondterhelten nézett s letette Valgaavot aki egy másodperc alatt elrohant.

„Csak nem hiszem, hogy ez lenne az ok,” ismételte. „Úgy értem, utálom Xellos és nem bízok meg benne,” kissé elpirult, „de nem hiszem, hogy azt akarná hogy legyőzzetek egy újabb Sötét Urat aki el akarja pusztítani a világot, nem? Természetesen, a szörnyek mind el akarják pusztítani a világot. Te viszont már háromszor megmentetted a világot, Miss Lina. Lehet, hogy Xellos nem akarná hogy elpusztuljon a világ?”

„Tudod, néha én is ezt gondoltam Xellosról,” értett egyet Lina egy vállrándítással. „Mindig azt hittem, hogy a szörnyek csak pusztulást és káoszt akarnak, de Xellos normális volt mindenhol, akármerre jártunk. Csak soha sem tudtad mit tenne, ha rajta múlna.”

Philia a tükörbe nézett és megszemlélte fürdőruháját – egyrészes volt, egy aranyos kis szoknyával. Farka mellette volt, s felsóhajtott. „Oh, ez az átkozott farok! Ezért viselek én hosszú ruhát, így nem kell folyton emiatt aggódnom!” Mutatóujját halántékára tette, becsukta szemeit és koncentrált. Egy kis „POP!” [ford:???] és a farok eltűnt Philia pedig felsóhajtott. „Túl nagy munka.”

„Miért foglalkozol egyáltalán vele?” kérdezte Lina.

„Nem akarom, hogy mindenki tudja hogy Aranysárkány vagyok,” mondta Philia csendesen. „Nem fogok szégyenkezni azért, ami vagyok. De szégyenkezek a fajomért és a cselekedeteikért. És nem akarok senkit sem zaklatni, mint abba a városban, amikor az öt fényfegyvert kerestük.”

„Azt hiszem ez egy jó érv,” mondta Amelia bűnbánóan.

Philia visszafordult hogy felvegye Valgaavot. „Nos,” kedvesen elmosolyodott, „lemegyünk a Hot Springs-be? Nagyon szeretném elengedni!”

Miután elhagyták a szobát, Lina úgy döntött megszólal. „Ne táplálj túl nagy reményeket,” figyelmeztette- „A Hot Springs Myprosson egy rablás. Azt reklámozzák hogy igazi és a legjobb a földön, de az igazság az, hogy a vizet egy másik helyről hozzák és nem igazi.”

Philia megtorpant és ránézett. „Komolyan mondod?”

„Ohohohohohoho!”

Mindenki összerándult, Naga mögöttük volt az előtérben, egy szűkre szabott bikinit viselt és törölközőjét a vállára dobta. Mosolygott. „Linának igaza van. A Hot Springs csak egy rablás hazug reklámmal. Jól néznek ki, egy csepp illegalitással.”

„Te tudsz nekünk a legtöbbet mondani itt az illegalitásról,” vágott vissza Lina.

Naga odaballagott és lenézett rá. „A tavaszok ebben a hotelben jobbak, mint a többiben,” közölte. „Úgy intézték, hogy kibérelték a régi Springst ami alá elrejtették a régi őssárkány templom romjait a sziget északi felében.”

„Hallottam,” mondta Philia habozva, „az a szigeten megigéz. Azok a régi templom romjai bírnak varázserővel?”

Naga bólintott és folytatta útját lefelé a lépcsőn. „Azt hiszem, ez az egész sziget megbabonáz. És gondolom Lina is egyetért velem. Az elf erők mindenhol ott vannak, és ezek tarják csodálatosnak a szigetet az enyészetből. Néha az idő visszafordul és megpillanthatjátok a múltat…” mondta, rejtélyes hangon.

Lina mélyen sóhajtott „Igen, én vagyok az egy, aki tudja az egészet, szóval fejezd be az ismertetőt, Naga.”

„Nos, azt hiszem ez érdekes!” erősködött Philia.

„Szerintem is!” értett egyet Amelia.

Naga átnézett válla fölött rá. „A régi templom romjai csak azok – nem többek romoknál. De van ott néhány érdekes véset, a falakon. Nem olvastam el őket persze, , mert hogy soha nem tanultam elf nyelvet, de bizonyára tartalmaz varázsigéket.”

„Talán Miss Philia el tudja olvasni,” Amelia reménykedve nézett az Aranysárkány papnőre, aki elpirult.

„Ez hízelgő,” hebegte, „de nem tudom, hogy el tudom van nem, Amelia.”

„Te egy papnő vagy a Tűz Sárkánykirály rendjéből,” mosolygott Lina, „Ez azt jelenti, hogy megérted a fehér mágiát az istenektől. Ami azt jelenti, hogy minden bizonnyal el tudod olvasni, hisz az elfek is az istenekhez tartoztak.”

„Meg fogom próbálni,” mosolygott vissza Philia.

„Oh! Talán tartalmaznak gyógyító varázslatokat!” kiáltotta fel Amelia, beléjük karolva. „Hát nem lenne csodálatos? Akkor Mr. Zelgadis vissza tudna változni régi alakjába!”

„Régi alakjába?” kérdezte Naga kíváncsian.

Amelia felé fordult. „Igen, valamikor ember volt. A nagyapja változtatta át kimérává.”

„Miért?”

„Mivel Zelgadis erősebb akart lenni,” folytatta Lina. „Megkapta az erőt, de az ára a teste volt.”

„Milyen tragikus,” vigyorgott Naga. Kinyitotta az ajtót, ami a medencékhez és a Hot Springshez vezetett, és a többi lány követte őt. Odakint só és különféle parfümök illata vegyült a levegőben. Végigsétáltak a kis, hidegvizű és melegvizű medencék között.

„Ez tragikus,” nézett szúrósan nővérére Amelia. „Miért mondtad ezt ilyen gúnyosan? Ha tudnád milyen Mr. Zelgadisnak, megértenéd hogy milyért utálja annyira!”

„Vicces,” kommentálta Lina spontán, jobbára Philiának. „Én úgy tudom, Zel közel öt éve ilyen, és nem értem miért utálja annyira az életét.”

Naga arcát kishúga felé fordította, megállt Ameliától jó két lépésre. „Azt hiszem, te kedveled azt a kimérát,” korholta, de hangjában inkább ugratás volt.

Amelia elpirult, de nem hátrált meg a kérdés elől. „Mi van ha igen? Miért érdekel téged?”

Egy másodpercig, úgy tűnt Naga visszavág, de visszafogta magát. „Azt gondolom hogy aranyos, ez minden. És jóképű is így. Miért akar visszaváltozni?

„Mert ez az amit akar!”

„Tudod hogy néz ki emberi alakjában?”

Amelia kinyitotta száját, de nem jött ki rajta semmi. Úgy látszott, hogy ezen még sosem gondolkozott el. Végül megszólal. „Ez nem lenne probléma,” motyogta.

„Oh? És ha ronda emberként?”

„Nem az, de ez nem is lenne probléma,”Amelia csípőre tette kezeit és úgy nézett Nagára.

Naga megvonat szemeit. „Ezzel azt akarod mondani Zelgadis teste – mindegy hogy ember vagy kiméra – nem probléma neked? Akkor mi a probléma?”

„Azért kedvelem aki, nem azért ami,” mondat Amelia. Egy kis ingerültség volt a hangjában. „Nem akarom ezt veled megvitatni, Gracia!” Megfordult és gyorsan belépett a nyitott ajtón a hot springsbe, s eltűnt a gőzben.

Lina és Philia váltottak egy jelentőségteljes pillantást. Végül Philia megkérdezte, „Mi volt ez?”

„Ameliának tetszik Zelgadis,” Lina fejét csóválta. „Sosem beszélt erről túl sokat, szóval meglepett hogy neked mondott bármit, Naga.”

Naga még mindig arra a pontra meredt ahol húga eltűnt. „A kérdés az hogy Zelgadisnak tetszik-e Amelia?”

„Ne gondold hogy megkérdezed ezt tőle, Naga!” figyelmeztette Lina.

„Nem is akartam,” Naga rámosolygott volt partnerére. „Én csak feltettem egy egyszerű kérdést.”

„Az most a legjobb ha megnézzük jól van,” javasolta Philia, Valgaavot karjaiban tartva. „Gyerünk.”

A fiúk már mind a hot springsben voltak, mikor Naga, Philia és Lina beléptek. Amelia távolabb ült a társaságtól a medence szélén, lábát a vízbe lógázva. Lina és Philia letették törölközőiket egy-egy székre, és végigsétáltak a medence mentén majd a vízbe, adva a hercegnőnek még néhány perc magányt.

„Ahh, jól néz ki!” vigyorgott Lina, besüllyedve a hideg vízbe.

„Igazad van!” mondta Philia vidáman. Letette Valgaavot a padlóra és beleereszkedett a vízbe. „Most Valgaav,” hangja megszigorodott. „Azt szeretném hogy viselkedj rendesen.”

„Igen, mama.”

Mindenki feléjük fordult és Valgaavra nézett. Nem beszélt még egy szót sem senkihez mióta találkoztak, és mindenkit meglepett fiatal hangja. Hangja más volt, különösen a gyerekes hangszín és nem az a mély, rejtélyes, ingerült hang amit hallottak tőle közel egy éve, mielőtt újjászületett.

Philia a többieket figyelmen kívül hagyva folytatta. „Ne menj egyedül a vízbe, ne menj el a közelemből és ne csinálj semmi veszélyeset! Megértetted?”

„Igenis, asszonyom!” mosolygott rá. „Használhatom a szárnyaimat ha szeretném?”

„Nem, nem most. Talán később,” döntött.

„Jaj, Philia. Egy szigorú anya vagy, nem?” kuncogott Xellos, a fal és a medence között ülve, kezeit tarkójára téve.

Philia ránézett.  „Ne szólj bele! És ne mondd meg hogy neveljem a fiamat!”

„Szóval a fiadnak hívod, nem? Milyen… aranyos,” mondta Xellos gúnyosan.

„Philia,” figyelmeztette Lina, „Maradj nyugodt… Csak fel akar idegesíteni.”

Philia megpróbálta megőrizni nyugalmát. Majd rámosolygott Linára. „Köszönöm és sajnálom. Figyelembe se fogom venni, rendben?

„Aha, ez jó ötlet,” értett egyet Lina.

Xellos csak kuncogott és eltűnt. Philia és Lina megcsóválták fejüket, és miután Naga ugrott a vízbe, búcsút mondhattak a nyugodt úszkálásnak, Zelgadis és Gourry pedig a két lányhoz úszott.

„Mi a baja Ameliának?” kérdezte Gourry, a kis hercegnőt figyelve aki lehajtott fejjel mászkált a nagy medence körül.

Lina vállat vont. „Oh, ő és Naga összevitatkoztak egy kicsit, és ő maradt alul.”

„Mi volt a vita tárgya? Seyruun?” Zelgadis összefonta karjait.

„Tulajdonképpen,” Lina elpirult. „Nem mondhatom meg. Amelia bizonyára megölne, ha megtenném.”

Gourry megvakarta fejét. „Ez egyáltalán nem meglepő,” mondta őszintén. Miután kapott Linától egy fejbevágást, hozzátette. „De nem az én dolgom, az lesz a legjobb, ha nem mondasz semmit!” mondta gyorsan. „El mondanád hogy miért rablás ez a hot springs, Lina?

„Aha, azok,” bólintott.

„Nos, elég jó kis álarcot találtak maguknak,” jegyezte meg Zelgadis. „Soha em gondoltam volna, ha te nem mondod, Lina.”

„Mondjátok, ti hárman nem figyelnétek egy kicsit Valgaavra, amíg úszok egyet és körülnézek?” kérdezte Philia édesen- „A környék nagyon jól néz ki!”

Lina és Zelgadis Valgaavra néztek, de Gourry felvillanyozódott.

„Persze!” felelte. „Nem nagy ügy! Csak egy aranyos gyerek amíg nem próbál meg elpusztítani valamit!”

„Köszönöm!” nevetett Philia. „Egy perc és itt is vagyok” És ezzel lemerült a víz alá, és pár másodperc múlva már tíz lépésnél is messzebb volt, s a túloldal felé úszott. A medence végén egy kisebb másik medence is volt, ahol más volt a víz, s Philia úgy döntött megnézni.

Zelgadis borzongva nézett Valgaavra. „Ez ijesztő,” s újra megborzongott. „Bébiszitterkedem egy Fekete Sárkányra, aki egy éve megpróbálta elpusztítani a világot!”

„Ja, van ebben valamit,” morogta Lina.

„Szerintem aranyos!” Gourry elvigyorodott és kinyújtott egyik kezét Valgaavnak. „Hé, van kedved úszni a vízben?”

Velgaav visszavigyorgott Gourry. „Aha!”

A szőke harcos felkapta és elkezdett játszani a bébi sárkánnyal a vízben, együtt nevetett Valgaavval és lefröcskölték egymást. Lina és Zelgadis egy kicsit távolabb mentek.

„Valgaav jól elvan Gourryval,” mondta Zelgadis lassan. „Lina, van valami baj ezzel a képpel?”

„Aha, minden,” válaszolta Lina, szemei kitágultak. „Gondoltam hogy Gourry jól ki fog jönni a kis gyerekekkel, tudtam. Néha rájön ez az apáskodhatnék.”

„Kis gyerekekkel, azt értem,” ingatta fejét Zelgadis. „De Valgaav? A fekete sárkány szörny, aki megpróbált elpusztítani két világot is Dark Starral?”

„Oké, ez tényleg fura. De… azért aranyos, ha ezt nem nézzük.”

„Aranyos?” Zelgadis meglepetten nézett Linára.

„Ne olvass ilyen sokat!” vágott vissza Lina.

„Rendben, rendben!+ kezeit védekezően maga elé tartotta.

S ezzel visszafordultak hogy szemüket Valgaavon és Gourryn tartsák, nehogy történjen bármilyen baleset.

Ezalatt, Philia elúszott a kisebb medencéhez, és látótávolságon kívülre került. Elmosolyodott tervén. Vár még egy kicsit, szóval Lina és a két fiú vigyáznak Valgaavra, és ameddig nem csinálnak baj, odaúszik Ameliához hogy őszintén beszélgessen Seyruun hercegnőjével, amit Naga nem hall, és kifaggatja érzelmeit Zelgadisról. Kuncogott ezeken a gondolatokon, hogy segít Ameliának beszélni majd vele.

„Valami vicces, Philia?” kérdezte egy alattomos hang.

Philia ugrott egyet s gyorsan hátrafordult. Kék szemeit megvonta s egy lépést hátra lépett. „Nem tudsz békén hagyni?” kérdezte élesen.

Xellos a vízben volt mögötte. Mosolygott és kinyitotta szemeit. Én csak csodálkoztam hogy min húztad fel magad odakint, Philia. De ahogy téged ismerlek, egy aprócska dolog is elég lehetett.”

„Csak Ameliával akarok beszélgetni, nem hiszem hogy bármi közöd lenne hozzá,” mondta magasztosan.

„De Amelia a medence szélén van, nem itt.”

„Követtél ide, nem?” csattant fel Philia. „Ha fel akartál ingerelni, akkor jó munkát végeztél! Boldog vagy?”

Xellos nevetett egy kicsit. „Nem akartalak felidegesíteni!”

„UGH!” megfordult hogy visszamenjen a medence széléhez. „Utálom a szörnyeket!”

Hirtelen, Xellos megjelent előtte, elállva az útját. Philia megtorpant s eltátotta a száját egy kicsit. Xellos most is mosolygott, szemeit Philia arcára szegezte. „Tényleg utálod az összes szörnyet, akivel dolgod volt?”

Egy pillanatig gondolataiba merült és próbálta felidézni mit mondott Lina. Emlékezz a mérsékletre… Csak fel akar idegesíteni… „Természetesen utálom mindent,” sziszegte. „Legjobban téged!”

„Oh, csodás. Mert én is utállak.”

„Akkor kivételesen egyetértünk! Most pedig állj el az utamból!” Megpróbálta kikerülni, de Xellos megfogta a karját.

„Nagyon jól nézel ki ebben a fürdőruhában,” mondta halkan, egy kis csábítással a hangjában. Ujjai Philia kezére kulcsolódtak, csak annyira hogy érezze.

Philiának elakadt a lélegzete s kirántotta magát, féktelenül nézett rá. De ekkor Xellos visszalépett tőle. „Mit mondtál?”

Xellos gonoszan felnevetett. „Semmit, semmi lényegeset. Csak látni akartam, hogy reagálsz. Azt hiszem, sikerült.” És ezzel eltűnt.