9. rész: A szerelem mindent legyőz, és mit keres egy kisbaba az ajtóban?  (2. rész)

Rapperes jön a színpadra;

-Hali gyerekek, a rész első felében Zel teljesen vérvámpír lett, miután romantikázott Ameliával. Eddyt majdnem megölte, de Eddy szerencsére időben észrevette és elszaladt. Aztán elkezdett önmagával harcolni, hiába, Gourryt megsebezte, ami elég volt ahhoz, hogy Zel örökre elaltassa magát. Én lépek, mielőtt leég a pite, pá!- elmegy Rapperes a színpadról.

Miközben az erdőben kerestük Zelt, Eddy és Ed, akinek a fején egy tányér volt kötve, felkészülésért, megtalálta a fát, amiben Zel alussza örök álmát. Csakhogy a fa barna volt, a fakéreg meg fehér, ami gyanús lett Eddyéknek. Le is akarták szedni, de nem sikerült. Eddy fűrésznek használta Edet, de nem sikerült azzal sem. Végül Xelinnek és Yoleinek szóltak:

-Xelin, Yolei, van itt egy furcsa fa!- Xelin és Yolei odament a fához. Látták, hogy odaforrasztották varázslattal a fakérget a fához. Ellenátokkal le is szedték a fakérget. Nagyon megijedtek, amit láttak: Zelgadiss volt a fában, az álmát alussza. A szeméből épp akkor csurgott le egy könnycsepp;

-VÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- üvöltött Eddy és Ed ijedtében, és a legközelebbi két kukába bújt el. Xelin és Yolei nem hitt a szemének. Egyből szóltak nekünk, hogy megtalálták Zelt. Gyorsan kivettük a fából. Amelia nagyon aggódott érte. Próbáltuk felébreszteni, de nem sikerült. Még Eddynek sem, aki cintányérral próbálta. Ed meg két kuka fedőt használt cintányérnak. De ez sem vált be. Végül Yoku beleöntött valami piros löttyit Zel szájába, amiről később kiderült, hogy paradicsomleves volt. De hatásos volt: Zel kezdett ébredezni. De alig ébredt fel, máris ránk rontott. A vámpír ösztöne hajtotta erre. Lina elrepítette egy Delej-gömbbel. Zel egy fának repült, végül elfutott. Mi meg utána futottunk. Ám Zel közben eltűnt. Így újból szétváltunk. Eddy, Dupla D, és Ed épp egy régi házba néztek be. Minden hol pókháló volt csak. Ám egyszer csak megtorpantak. Zel lábnyomát találták a földön. Nagyon remegtek. De Larry mondása szerint Zel mindenkiért, mindenki Zelért (nahát, a három muskétástól szerezte ezt?), így tovább indultak. Egyszer csak Ed egy tüsszentéssel leesett az előtte lévő Dupla D-vel és Eddyvel a lépcsőn. Begurultak üvöltés közben egy szobába, Eddy és Dupla D meglátta magát valamibe, ami csúfított az arcukon;

-Áú, a fejem. Tényleg úgy néz ki a fejünk, mint egy krumpli?- kérdezte Dupla D. Aztán észrevették, hogy tele van tükörrel a szoba;

-Nézzétek, tükör, tele van a szoba tükörrel! Krumpli, hogy én miket nem gondolok?- kérdezte magától Dupla D. Egyszer csak talált valamit: Zel ruhájából egy darabot. Hirtelen morgás hallatszott a szomszéd szobában. Eddy és Ed remegni kezdett. Mindketten gyorsan elbújtak a tükrös szobában lévő pianínóba. Dupla D meg egy tükör mögé bújt el. A szomszéd szobából a tükrös szobába jött a morgás tulajdonosa: Zel. Eddy úgy remegett, hogy ettől a két fiú majdnem lebukott. Szerencsére Zel nem vette őket észre. Nagyon szomorú volt. Úgy érezte, hogy Ameliát soha többé nem láthatja viszont. Hirtelen a vámpír megint át akarta venni az irányítást Zel felett. Zel harcolni kezdett önmagával. De nem sikerült: megint elszabadult a Vámpír Zel. És most érezte Eddyék szagát. Eddy és Ed remegni kezdett. Dupla D meg aggódni kezdett értük. Végül Zel Eddyékre rontott. Eddy és Ed bepánikolt:

-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- aztán, uccu, elmenekültek a pianínóval együtt. Dupla D is kimenekült észrevétlenül az ablakon. Zel így kiment a házból és elindult valahova. Közben Dupla D leelőzte Eddyéket és odaért hozzánk. Elmesélte, hogy mi történt. Ekkor ezt kérdeztem tőle:

-És megtaláltátok Zelt?- ekkor jött Eddy és Ed. Kidugták a fejüket a pianínóból, és Eddy ezt mondta:

-Mi láttuk! Alig bírtunk megmenteni a bőrünket és a pianínót!- Lina egyből kiűzte őket a pianínóból. Aztán tovább mentünk. Eddy és Ed hozta magával a pianínót. Szeli, és Vérfog orrát megcsapta Zel illata, meg a vámpíré is. Vérfog egyből rosszul lett, Szeli meg megőrizte a hidegvérét. Eddy és Ed megint a pianínóba bújt el. Zel ránk támadt újból. Mindenki szedte a lábát. Még Ed és Eddy is a pianínóban. Zel ezúttal üldözött is minket. De hirtelen megállt. Megint harcolni kezdett önmagával. Zel ránézett Ameliára;

-Amelia…- gondolta magában. Közben Amelia odament hozzá. Mindenki reszketni kezdett. Amelia váratlanul megcsókolta Zelt. Zel elpirult. Egyszer csak megjelent egy árnyalak, ami hangos üvöltés közepette megsemmisült. Zel visszacsókolta szerelmét. Csókolózni kezdtek. Most már Zel nem vámpír többé, hanem megint a régi. Az árnyalak a Zelben lévő vámpír volt. Mikor a két fiatal ajka szétvált, átölelték egymást. Amelia ezt súgta Zelnek, aki nagyon boldog volt annak, hogy a lányt láthatta:

-Nagyon hiányoztál…- Zel ezt válaszolta:

-te is nekem…- aztán még ezt mondta a fiú:

-Szeretlek…- Amelia még jobban ölelni kezdte a fiút;

-Én is szeretlek…- mondta a hercegnő;

-Amelia… ha vége lesz minden harcnak… leszel a feleségem?- kérdezte Zel, Amelia ezt válaszolta erre:

-Oh Zelike! Igen, boldogan!- erre Zel ezt mondta boldogan:

-Köszönöm… kedvesem…- majd megcsókolta Ameliát. Mindenki elfordult. Edet Eddynek kellett elfordítani, mert Ed nem fordult meg. Később haza felé indultunk. Boldogság volt a szívünkbe, mert minden a régi volt. Izé majdnem… főleg most, hogy Zel és Amelia jövendőbeli házasok. Mögöttünk a fiatal pár kéz a kézben ment. Mire hazaértünk addigra már reggel lett, most mindenki másnap reggelig aludt, olyan fáradtak voltunk. Zel és Amelia meg egy ágyban volt egy szobában. Teljesen boldogok voltak egymás jelenlétében. Úgy érezték, hogy már soha többé, senki, és semmi sem tudja elválasztani őket. A szerelmük győzött. Pár percig nézték egymás szemét, majd csókolózni kezdtek. Úgy érezték, hogy a lelkük pár hosszú órára összefonódott. Menhetetlenül csókolóztak. Kitudja, meddig tartott a csókuk, de nagyon sokáig, az már biztos. Mikor befejezték, egymás karjaiba aludtak. És képzeljétek, pont egy dologról álmodtak: hogy esküvő után nagyon boldogok lesznek! Élvezték egymás jelenlétét. Sose hitték volna, hogy ilyen közel kerülnek egymáshoz. Amelia boldogan hallgatta alvás közben Zel hevesen dobogó szívét. Zel pedig örömmel simította Amelia derekára a kezét. Pár órával később Amelia felébredt, és megcsókolta vőlegényét. Zel felébredt a csóktól, elpirult, aztán viszonozta a mennyasszonya csókjait. Csókolóztak újból. Eddy és Ed is egy szobában, de egy emeletes ágyban aludt. Csak Eddynek, (aki fönt aludt) füldugó kellett, mert Ed (aki meg lent aludt) úgy horkolt, mint egy medve téli álomkor. Eközben Xellos valamiért nem tudott aludni. Nem tudta, miért, de kiment a szobájából és egy szobájának az ajtaján, lévő kulcslyukon benézett. Nem is csoda, hogy miért nem tudott aludni: Ed horkolt csak, de jól hangosan. Xellos füldugót tett a fülében, majd úgy ment vissza aludni. Minden békés lett. Mindenki aludt a saját ágyában. Még én is. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz Zelnek és Aminak, miután összeházasodnak. Olyan szép párok voltak. Ők alkották a világ legszebb párját. Olyan jó volt, hogy összejöttek! Eztán aludtam tovább. Reggel mindenki frissen kelt fel. De a fiatal pár nem jelent meg. Eddy és Ed meg is nézték, hogy hol vannak. Zel és Ami még mindig az ágyban voltak. Egymás karjaiba aludtak. Amelia gyűrűs ujján meg egy jegygyűrű volt! Zel erre is gondolt. Eddy és Ed meg visszamentek a konyhába, és csak ott álltak bután. Végre az ifjú pár is felébredt, felöltözött, és lejött hozzánk. Egymás mellé ültek le. Az asztal alatt fogták egymás kezét. Ilyen megható látványt csak a tévébe lehet látni. Eddy az asztal alá nézett, és zöld fejjel nézett vissza fel. Egyszer csak valaki csengetett az ajtónál;

-Kinyitom!- jelentette ki Eddy és futott is az ajtóhoz, de amikor kinyitotta, lenézett, valamit csinált, becsukta az ajtót, és végül csak állt, mint egy szobor;

-Mivan?- kérdezte Larry. Odament, kinyitotta az ajtót, és egy fedeles mózeskosarat talált. Behozta, s letette a konyha asztalra. Azon gondolkodtunk, hogy mi lehet benne. Egyszer csak csörgés hallatszott ki a kosárból;

-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, CSÖRGŐKÍGYÓ, CSÖRGŐKÍGYÓ!!!- pánikolt be Ed. Zel ki is talált valamit: Eddy felemeli a kosár fedelét, és ő meg lecsapja, a kígyót. De amikor Eddy felemelte a fedőt, Zel semmit sem csinált. Senki nem értette. Mikor odanéztek, nem csörgőkígyó volt benne, hanem egy kisbaba! Annak a csörgőjét hallottuk. Eddynek leesett az álla;

-de cuki!- mondta Amelia;

-Igen, az…- mondta Zel, miközben simogatta a kicsi arcát. A picike nevetni kezdett. Olyan édes volt, hogy majdnem sírni kezdtem a meghatottságtól, ahogyan nézett és mosolygott. Amelia kivette a picurkát a kosárból, és az ölébe tartotta. Végül megbeszéltük, hogy Zel és Amelia lesz a pótszülők. Egy levelet is találtunk, amiben ez volt:

-Kedves házlakók, vigyázzanak Maryre (Mérire), mert az apja meg akarja ölni, a kicsi egy éves csak, kérem, vigyázzanak rá, köszönöm. Mary édesanyja.- ettől mindenki megrémült. Ilyent még életünkbe nem éltünk meg. Közben Eddy talált egy másik levelet, amin Mary adatai voltak. Szerette az almás-répás bébikaját, nyugis természetű, és nagyon szeretett játszani. Eddy meg is nézte, hogy Mary tényleg 1 éves-e. A szájába tette az egyik ujját, amivel tapogatta az ínyét;

-Ez tényleg egy éves.- mondta Eddy;

-Vagyis?- kérdezte Larry;

-Vagyis nincs egy rohadt foga sem.- válaszolt Eddy;

-A nagyapámnak sincs egy foga sem, mégis 70 éves.- mondta Larry. A picurka közben elaludt, Ami ölében. Ami egy ágyba rakta a picikét. A bébi olyan édesen aludt. A hüvelyk ujját szopta alvás közben. Ettől még Zel is meghatódott. Azon gondolkodtunk a konyhában, hogy ki lehet Mary anyja. Zel közben simogatta Mary pocikáját. Mary mocorogni kezdett és elmosolygott. Zel édesnek találta. Nem akarta a picit felébreszteni, ezért csak nézegette. Egyszercsak Mary sírni kezdett: szegénykének új pelus kellett. Amelia csinálta a pelenkázást. Nagyon sokat foglalkoztunk a bébivel, még Mancs is segített. Éjszaka Eddynél és Ednél volt a bébi. De a pasas betört hozzájuk. Már egy kést emelt fel Mary fölé, mikor Eddy egyszercsak felébredt, és meglátta a férfit;

-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! A PASAS!!!- üvöltötte Eddy. Erre Ed is felébredt, és ő is meglátta azt az elmebeteget;

-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! AZ IZÉ!!!- üvöltötte Ed. A férfi ijedtébe kidobta a kést az ablakon. Mary is felébredt. A pasas elővett egy pisztolyt, és azzal akarta megölni Maryt. Ekkor tört be Zel, aki meglátta a pánik okát;

-Mary!- üvöltötte Zel, majd a pasira rontott. A pasas kiugrott az ablakon. Mary még mindig sírt. Zel fölvette és próbálta nyugtatni ezekkel a szavakat:

-Ne sírj kicsikém, ne sírj, nem lesz semmi baj pici csillagom, nem fog bántani a csúnya bácsi, megvédelek.- Mary lenyugodott, és összegömbölyödött Zel karjaiba. Zel elmosolygott. Eddyéknek leesett az álla, majd Eddy ezt mondta:

-Ilyen még a mesében sem létezik…- mindenki benézett, hogy mi a fenéért üvöltöztek itt meg. Eddyék elmesélték, hogy a pasas belátogatott hozzájuk egy pisztollyal és egy késsel. Ez már nem tréfa. Meg kellett védeni a picit, a pasast meg börtönbe küldeni. Még Zel is aggódott. Most mi lesz?

Jön Rapperes;

-Csá csumi gyerekek! Zelben a vámpír föl dobta a bakancsát, és Zel megkérte Amelia kezét, a lány meg igent mondott. Ám később egy édes anya a kicsikét rájuk bízta, mert az apuka ki akarja nyírni a picit. Ebből mi lesz? Majd minden kiderül, csá!- elmegy Rapperes a színpadról.