V. fejezet

A vacsora

Evra a kilincsre tette kezét. Még mindig kétségek gyötörték. Kinézett az ablakon. A nap lefekvéshez készülődött. Vagy most elindul, vagy marad. Indulnia kell. Lenyomta a kilincset. Az ajtó előtt álló őr elindult előtte, feltehetőleg az ebédlő felé. Mikor odaértek, az őr elment. Evra megállt az ajtó előtt. Hallotta, hogy odabent beszélgetnek. Megállt, és fülelt.

- Szóval, akkor az a tündelány velünk vacsorázik?- kérdezte egy ismeretlen lány hangja.

- Igen, és Evrának hívják - mondta Amelia – Lina kisasszony, lehetne, hogy egy kicsit gusztusosabban eszik Gourry úrfival együtt?

Senki nem válaszolt.

- Te Lina, mi az a tünde?- tette fel a kérdést egy fiú.

- Te hülye, te ostoba!- kiáltotta feltehetőleg a Lina nevű lány- Már vagy ezerszer megmondtam, és te még mindig nem tudod?!

Kis szünet, végül Zelgadis szólalt meg.

- A tünde egy olyan varázslény, aki egy másik világban él, de régebben nagyon sokan voltak itt, most már ritkaság egy is. A tündék az egyik legerősebb varázslények közé tartoznak. A hátukon vannak szárnyak, és tudnak repülni. Most már érted?

- Hát, nem igazán…- mondta a Gourry nevű fiú.

- Zelgadis, honnan tudsz ennyit a tündékről?- kérdezte a Lina nevű lány - Gondolom, megint beültél a könyvtárba a vacsora előtt…

- Nem, Evrától tudom mindezt. – mondta.

- Honnan?

- Együtt jöttünk Seyruunba, és mesélte.

- Oh, közted és Evra kisasszony között van valami?- kérdezte egy ismeretlen fiú hang.

Nem jött válasz, csak valaki felállt, és elindult. Fel pillanat múlva, megint székcsikorgás.

- Előbb vagy utóbb, kitekerem a nyakad, Xellos. – mondta Zel.

Evre úgy döntött, hogy bemegy. Bekopogott. Odabent néma csönd lett és valaki belülről kinyitotta az ajtót. A tünde belépett. Az asztalnál heten ültek; Zelgadis, Philionel herceg, Amelia hercegnő, egy vörös hajú lány, egy szőke hajú ifjú, egy lila hajú mosolygós srác és egy fekete hajú lány. Mindannyian őt nézték, és csak Zel és az a lila hajú is mosolygott. Közelebb lépett az asztalhoz, és mélyen meghajolt. Az ajtó mellett álló férfi ezek után az asztal másik végéhez vezette, és leültette. A szőke fiú odahajolt a vörös hajú lányhoz.

- Lina, ez a tünde?- kérdezte.

- Ő, nem ez!- dörrent rá- Beszélj róla tisztelettel!

- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Az én nevem Evra Fairy és tünde vagyok. Gondolom, te vagy Lina Inverse, hallottam már rólad. Te szerintem Gourry Gabriev vagy a fénykard birtokosa. Láttalak már titeket, a Phibrizzo művelte romoknál. Teljes szívemből örülök a találkozásnak. – mondta és felállt, hogy kezet foghasson velük- Limere Lina et kadaneme! Mitado, et i idlniut remvandild!- mondta és nevetett egy nagyot. Gourryhoz is odalépett, és neki is ezen a nyelven mondta: -Limere Gourry et kadaneme, kiet gartelhad i ligetkadra!- mondta. Ezek után odalépett a még ismeretlen lányhoz.

- Oh, én Sylpheel vagyok. – mutatkozott be.

- Limere Sylpheel et kadaneme! – mondta. Most a lilahajú fiúhoz lépet.

- Az én nevem Xellos. - mondta és kezet csókolt Evrának, aki fülig pirult.

- Limere Xellos et kadaneme! – mondta.

A bemutatkozás után visszaült a helyére. Elkezdték behozni az ételeket. Végül Xellos szólalt meg.

- Evra kisasszony mesélne nekünk a tündékről?- tudakolta.

- Jaj, kérlek, nem kisasszonyozz! Nyugodtan hívjatok mindannyian Evrának!- mondta - Persze, boldogan mesélek. A tündéknek sok fajtájuk van; erdőtündék, vizitündék, nemestündék és csak párat soroltam fel. Az a nyelv, amit az előbb használtam, az a tünde nyelv, azon belül a nemestündék nyelve. A tündék nagyon vidám népek, mivel nincs az a szomorúság, hogy bárki meghalna. A tündék nagyon szeretnek énekelni és táncolni…

- Akkor most is tudnál énekelni nekünk valamit?- kérdezte Zelgadis.

- Hát persze!- felelte a lány és pár percig gondolkozott, végül felállt, és csengő hangon elkezdett énekelni.

Eradata elotinuv tiellekrei,

Tinúviel, i nemeradatillus!

Baronel i haradera

vereti nuivel arelda.

Tinúviel fere Baronel,

A eretinumado friuoterena!

Tinúviel varunodiala Baronel...

 Elhallgatott. Szomorúan  kinézett az ablakon.

- Ez a dal egy Tinúviel nevű tündelányról szól, aki beleszeret egy halandóba, Baronelbe. Ez az egyik leghosszabb dalunk és a legszebb is. Ti csak a töredékét hallottátok. Arról szól, hogy Tinúviel a ti világotokat járja, és találkozik Baronellel és beleszeret. Miatta feladja tündeségét és együtt, járják a világot, míg mindketten a feledés homályába vesznek. Ez a legeslegszebb szerelmi dalunk. Ekkor Zelgadis szemébe nézett. Ezt Gourry kivételével mindenki észrevette.

Aztán visszaült és elkezdték a vacsorát. Evra és Xellos kivételével mindenki evett. 

Mivel Evrát Zel és Xellos közé ültették, ő és a mazoku élénk beszélgetést folytatott, amit nem nagyon tudtak figyelemmel kísérni mivel, mint kiderült, Xellos is tud tündéül, úgyhogy, ezen a nyelven társalogtak. Mikor szünet állt be a diskurálásba, Evra eltátotta a száját, mikor meglátta, hogyan eszik Lina és Gourry. Xellos is követte tekintetét, és elnevette magát. Evra is nevetett.

- Ti aztán tudtok enni!- mondta- Nem is tudom, hogy fér belétek ennyi étel…- mondta, mikor végignézett a két zabagép előtt elterülő tányérrengetegen. Nem beszélgetett tovább Xelllosszal, mert a fent szereplők kivételével már mindenki befejezte a vacsorát.

- Evra kisasszony hány éve van a mi világunkban?- kérdezte Amelia hercegnő.

- Kérlek, tegeződjünk! Nagyon utálom ezt a kisasszonyozást. – mondta. Amelia bólintott.

- Körülbelül, 300 éve vagyok itt, ha jól számolom…- felelte- Igen, 300 nagyából. De régen volt, mikor átjöttem! Emlékszem, Nibrodenben tavasz volt… Nibroden a nemestündék városa, ahol én is éltem. - adta meg a választ, mivel látta, hogy mindenki kérdő tekintettel néz rá a város nevének említésekor. Evra elmosolyodott, és visszadőlt a székébe. Megdörzsölte szemeit, látszott rajta, hogy halálosan kimerült.

- Ha, fáradt vagy, nyugodtam menj vissza a szobádba. – mondta Philionel.

- Köszönöm. – felelte és felállt. – Jó éjt mindenkinek!- mondta, és kiment a teremből. Ismét megállt az ajtó előtt és fülelt.

- Na, mit gondoltok róla?- kérdezte Zel.

- Azt, hogy nagyon barátságos, és hogy fülig szerelmes beléd. – hallotta Lina hangját. Így látszott volna rajta? Lina válaszára csak egy köhintés volt a válasz.

- Tényleg nem vetted észre?- kérdezte Xellos- Ezt még a vak is látta!

- Én nem vettem észre.- jegyezte meg Gourry, de senki nem figyelt rá.

- Igaza van Zel, tényleg nagyon nyilvánvaló volt és nem vetted észre?

- Jól van, leszállnátok végre rólam?!- kérdezte.

- És mondd csak, te is így érzel? Vagyis te is szereted?- kérdezte Lina, de nem jött válasz. Végül Lina felkiáltott;

- Aha! Tudtam, onnantól kezdve, hogy belépett!- kiállotta Lina. Valaki felállt és elindult az ajtó felé.

- Amelia…- hallotta imét Lina hangját. Evra majdnem elsikoltotta magát, mikor az ajtó kinyílt. Villámgyorsan odaszaladt az ablakhoz, és ugrott. A szárnyai fenntartották. Lassan leereszkedett a földre. Gondolkozott azon, amit hallott. Leült a fal tövébe.

Már nem tudta mióta ül ott, de arra jutott, hogy Amelia is szereti Zelt, és Zel talán őt szereti? Lépteket hallott. A homályban megjelent Zelgadis. Épp felé tartott. Felugrott, és a szemébe nézett. A fiú megállt tőle pár méterre. Mikor megszólalt, hangja halk volt és őszinte;

- Amelia mondta, hogy látott az ajtó előtt. – mondta, de nem nézett a lány szemébe- Mennyit hallottál, és miért hallgatóztál? –kérdezte, de a lány nem válaszolt.

- Igaz, amit Lina mondott? Te, te… Te szeretsz engem? – kérdezte. Ez volt az egyetlen dolog, amire kíváncsi volt- Azt tudod, hogy én szeretlek, de te is engem?

Zelgadis nem válaszolt. Nem is nézett a szemébe. Evra még pár másodpercig figyelte, de a fiú nem mozdult. Elindult a fiú felé, de csak mellette állt meg.

- Ostoba voltam, és sajnálom, hogy ilyen elmebeteg kérdést tettem fel neked. Elfelejtettem, hogy…- de nem fejezte be a mondatott, elcsuklott a hangja. Zel odafordult hozzá és átölelte. Evra nem értette és kifeszítette magát az ölelésből.

- Szeretlek, csak… nem tudom. Nem lenne szabad, hiszen neked haza kell menned, és ha meggátolnálak, az, neked rosszabb lenne, mert itt üldöznek és…- nem fejezte be a mondatot. Evra megcsókolta. Akkor mindkettejük számára megszűnt az idő és a tér, s csak ők voltak és senki más. A csók csak pár másodpercig tartott, de mindkettejük számára úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság lenne. Szorosan átölelték egymást. Mikor a pillanat heve elmúlt, Evra tér magához elsőnek. Felnézett, és olyan vörös lett, mint a pipacs.

- Zel, nem tudom, mit fogsz hozzá szólni, de az egészet látták a barátaid, második emelet, jobbról a harmadik ablak. – mondta. Zel felnézett, és meglátta Linát meg az egész díszes társaságot. Hirtelen dühbe gurult, és felkiabált;

- Nem szégyellitek magatokat, hogy az ember már egy percre sem lehet egyedül!- kiáltotta.

- Nem vagy egyedül, Evra is veled van!- kiáltotta vissza Lina. Úgy vigyorgott, mint a fakutya.

- Lina, talán tényleg nem kéne…- kezdte Gourry. Zelgadison látszott, hogy mindjárt felrobban a méregtől.

- Milyen megható!- mondta egy durva, mély hang. Az egész társaság arra kapta tekintettét, de csak Evra ismerte fel a sötétségbe burkolózó alakot.

- Krounus, mindek köszönhetjük a látogatásodat?

VII. fejezet 

Szélcsend

AZ elkövetkező pár nap olyan volt, mintha valaki kikapcsolta volna a vidámság gombot. Csak az étkezéseknél voltak együtt, de valaki még akkor sem jelent meg. Zelgadis naphosszat csak a szobájában ült. Amióta Evra elment, senki nem látta. Azon az estén, mindannyian visszavonultak a kastélyba, csak Zel maradt, ki tudja meddig. Azóta ki se bújt a szobájából. Xellost is csak egyszer látták, mikor épp a könyvtárba tartott, azóta senki nem látta. A többiek elmesélték Philionelnek, hogy mi történ. A herceg nagyon érdekesnek találta a történetet. Gourry és Lina elmentek a városba szétnézni.

- Lina, mondd csak, Evra most már közönséges ember, mint mi?- kérdezte Gourry. Lina csak bólintott.

- De akkor miért ment vissza?

- Nem tudom, de Zel az eddiginél is depressziósabb. Te láttad őt azóta, hogy ő elment?

- Nem. De Lina, nem lehet, hogy éhen halt a szobájában? Mert enni nem jött, és amikor Ameliával vittünk neki a vacsorából, ki se nyitotta az ajtót.

- Lehet!- nevetett Lina. Ekkor elkezdett esni a hó. Elindultak visszafelé, de útközben még beiktattak egy hógolyócsatát. Mikor beléptek a kastélyba, újra nyomasztó szomorúság vette őket körül. Mivel nem volt jobb ötletük, elmentek megnézni Zelt. Az ajtó zárva volt. Lina bekopogott, de nem jött válasz.

- Zel, nyisd ki! Már napok óta odabent gubbasztasz! Ideje hogy kidugd az orrod! Gyerek ki, különben…!- nem jött válasz, csak kattanás, ami azt jelezte, hogy a kulcsot elfordították a zárban. Lina benyitott, s látták, hogy Zel az erkélyen áll.

- Zelgadis.- mondta, mire a fiú felé fordult. Az arca nem árult el semmit. Gourry Linához fordult;

- Én úgy látom semmi baja. –suttogta. Lina a könyökével gyomorszájon vágta.

- Zel, tudom, hogy nagyon fáj neked, hogy elment, de ettől még nem kell úgy tenned, mintha vége lenne a világnak. Ideje lenne túllépned rajta. Szerintem egy kiadós vacsora segítene, az nekem mindig segít .- mondta.

- Én nem…- kezdte, de Lina elkapta a karját, és elkedte húzni, közben valamit magyarázott a lelki sebekről. Zelgadis többször is segélykérően nézett Gourryra, de a fiú valami olyasmit tátogott, hogy ilyenkor nem szabad félbe szakítani Linát. Mikor az ebédlő aktajához értek, Zel kiszabadított magát Lina szorításából.

- Én nem akarok ide jönni és nem vagyok egyáltalán éhes! Ahogy ismerlek titeket folyamatosan erről fogtok beszélni és ez a téma engem nem érdekel!- kiáltotta, de mikor kiadta magából a dühöt egyből lenyugodott.

- Jól van na, és te velem ne ordibálj!- kiáltott vissza Lina. Biztosan meghallották bent a heves szóváltást, és kinyitották az ajtót. Lina a biztonság kedvéért megragadt a kiméra karját és behúzta.

- Zelgadis úrfi!- kiáltotta Amelia.

 Már mindenki az asztalnál ült. Zelt Lina maga mellé ültette, és folyamatosan halmozta elé az ételt. A fiú nagyon keveset evett, de mikor Lina megfenyegette, megette az adagját, és többre nem volt hajlandó. Egy szó sem esett Evráról meg az egészről, mivel féltek, hogy Zelnek valami baja lesz, ha felhozzák a témát. Végül mégis a fiú kérdezett felőle.

- Még mindig nem tudom, hogy mi történt.- mondta-, Elmondanátok?

- Hát, az úgy volt, hogy te felrobbantál, erre Evra begurult, előhúzta azt a fekete kardot, azzal nekiesett a szörnynek, aztán téged életrekeltett, én meg kinyitottam a kaput.-  mondta el Lina közbe hadonászva a villájával.

- Az a kard a fekete vér kardja volt.- mondta Xellos, aki most lépkedett be a tornácról.

- Az az volt?!- kiáltotta Lina. Xellos bólintott.

- Lina, mi ez a fekete izé kard?- kérdezte Gourry. Rajta kívül mindenki ledöbbent a kard neve hallatán. Lina hozzávágta kupáját a fiúhoz.

- A fekete vér kardja évezredekkel ezelőtt készült, először csak normális kard volt.Készítője arra tervezte, hogy szörnyeket öljön vele, s mikor először megölt vele egy szörnyet, a kard pengéje elfeketedett és ereje a szörny gonoszságától megnőtt. Minél több szörnyet öltek meg vele, annál erősebb és gonoszabb lett a kard. Ha egy halandó kezébe kerülne, könnyedén átvehetné felette a hatalmat a kard gonoszsága, és akkor az a mérhetetlen erő elszabadulna minek hatására a mi általunk ismert világ se perc alatt elpusztulna. Úgy tűnik, Evra tudta uralni ezt az erő, de lehet, hogy, mivel ő maga is tele volt gyűlölettel és bosszúvággyal, a kard uralkodott felette, de végül felülkerekedett az erején. –fejezte be Xellos- ezer és ezer lehetőség van arra, hogyan használta a kardot, de minden esetre, baj nem történt belőle. Amúgy ezzel a karddal lehet a legkönnyebben végezni egy szörnnyel.

- Aha.- mondta Gourry úgy tűnt, hogy még mindig nem érti, de nem akart visszakérdezni.

- Ez világos,- mondta Zel- de azt még mindig nem értem, hogy, hogy hozott vissza Evra.

- Valami olyan varázsigét mondott, aminek segítségével örök életét feladta, hogy téged visszahozzon az életbe. Erre úgy tűnik csak a tündék képesek és azok is csak egyszer. Nagy áldozatot hozott. Csak azt nem értem, hogy akkor miért… - de nem fejezte be a mondatot, mert Zelgadis felállt és kiment. Senki nem ment utána.

- Szegény Zelgadis úrfi,- mondta Amelia- ha nem jött volna Evra, akkor most semmi baja nem lenn! Ez egyáltalán nem volt igazságos, hogy elcsavart Zelgadis fejét, aztán meg itt hagyta!

- Amelia ne vádaskodj! Ha észrevetted volna, súlyosan megsérült. Szerintem ő is meredt volna, ha tehette volna, amit úgy látom te nem néztél volna jó szemmel.- mondta Lina.

- C!- ciccegett Amelia és ő is felállt és kiment. A beszélgetés nagy része Evra kardjáról folyt ezek után.

Az ezek utáni napok ugyanolyanok voltak, mint a tünde érkezése előtt, csak Zel lett szűkszavúbb. Ami ezután jött az már egy másik történet…

Folyt. köv.