1 r�sz: A tal�lkoz�s.

Zelgadis elb�cs�zott bar�tait�l, �s egyed�l ment tov�bb �tj�n. Zel egy erd�be �rt, �s v�ratlanul nagy f�rads�g t�rt ki, majd �sszerogyott az �lmoss�gt�l. �jjel felnyitotta szemeit, �s kis f�ny g�mb�ket l�tott a f�k k�z�tt. Hirtelen azon kapja mag�t, hogy nem tudd megmozdulni, �s kezei meg vannak l�ncolva. Ekkor egy k�kes kis f�nyg�mb lebegett fel�je, �s egyre nagyobb lesz. A g�mb �tv�ltozott egy l�nny�, �s Zel teljesen el�mult a l�ny l�tt�n, hogy m�g sz�lni se tudott. „Seg�tek neked.” – Mondta a l�ny, majd m�lyes a fi� z�ldesk�k szem�be n�z. A l�ncok elt�ntek, �s Zel m�r mozogni is tudott. „K�sz, de ki vagy te?” - „Erika az �jszaka t�nd�re. �s csak hogy tud Zelgadis...” - „Honnan tudott a nevem?” - „A szemedb�l olvastam ki, �s k�rlek, ne szak�ts f�lbe. Ha egy fi� az erd�be j�n, mindig egy l�nc ker�l r�, de mivel benned nem l�ttam gonoszs�got a l�ncok is elt�ntek.” - „�gy m�r �rthet�.” – Sz�lt Zel, �s Erika a t� fel� mutatott, majd csak annyit mondott: „Hajnalig ne menj ki a v�zb�l.” – Sz�lt, �s elt�nt. Zelgadis nem igaz�n �rtette, amit Erika mondott, majd a t� fel� ment. Hirtelen fura f�jdalmat �rzet, �s tudta valami �les bel� f�r�dott. Zel egy m�rgez� n�v�ny mellett haladt el, �s annak t�sk�je sebezte meg a fi�t. Zel haldoklott, �s csak �v�lt�tt a l�ktet� f�jdalomt�l. A t� vize egyre jobban hull�mzott, majd egy v�zoszlop emelkedett ki a t�b�l. A v�zb�l egy l�ny l�pet a f�ldre, �s a haldokl�hoz k�zeledett. „Ne agg�dj seg�tek.” – Mondta a l�ny, majd lehajolt Zelhez, �s �t�lelte. Zelgadis hatalmasat ord�tott, mert a l�ny kit�pte bel�le a m�rgezett nagy t�sk�t. A seb folyamatosan v�rzett, �s Zel elvesztette eszm�let�t. A l�ny a t� fel� h�zta a fi�t, majd levete Zelr�l a f�ls�t, azzal a v�zbe tolta. A melegvizes forr�st�l Zel sebe gyorsan begy�gyult, de a sebhely megmaradt, �s a l�ny gy�gyn�v�nyekkel �polta Zelt. Hajnalban a nap sugarai �bresztett�k fel Zelgadist, �s a l�ny mellette melegedett a v�zben. „Ki vagy te?” - „A nevem Orina, �s te bizony�ra Zelgadis vagy. Erika mes�lt r�lad.” - „K�sz�n�m, hogy megmentett�l.” - „Nem hagyhattam, hogy meghalj. K�l�nben sem tenne j�t az erd�nknek.” - „Hagy tal�ljam ki, te is egy t�nd�r vagy, igaz?” - „Igen, de most pihened kell.” – Sz�lt, �s elt�nt a v�zbe mer�lve. „M�r �rtem, hogy �rtette Erika, hogy ne menjek ki a t�b�l hajnalig.” – Gondolta Zel, majd kim�szott a v�zb�l, �s visszavette fels�j�t. A fi� m�r az erd� sz�l�n�l j�rt, mikor megl�tott egy csapat bandit�t, akik egy kisl�nyra t�madnak. Zelgadis gondol egyet, majd p�rm�sodperc m�lva a rabl�k el is iszkoltak a f�lelemt�l. „J�l vagy?” – Fordult Zel a kisl�nyhoz. „I, igen. Te kivagy?” - „Zelgadis a nevem, �s mond csak mit keresel egy ilyen helyen?” - „Mag�n�gy, �s k�l�nben sem vagy a gy�mom. Akkor meg minek mondjam meg?” - „Az hiszem most m�r nem kell a seg�ts�gem.” – Ford�tott h�tat Zel. „V�rj Zelgados!” - „A nevem Zelgadis!” - „K�l�nben a n�v�remet keresem, �s tal�n elk�s�rhetn�l. Nagyon k�rlek!” - „Csak egy darabig. Nekem is meg van a magam baja.” - „Ha elm�sz s�rni fogok, �s be�rullak a n�v�remnek!” - „Most nagyon megijedtem.” – Kuncogott Zel, �s a kisl�ny ut�n ment vissza a t�nd�rek erdej�be. „Mondd csak kicsi l�ny biztos, hogy itt van a n�v�red?” - „A nevem Olivia, �s eg�szen biztos, hogy Ilona ebben az erd�ben van! Azonnal k�rj bocs�natot, ami�rt kisl�nynak nevezt�l Zelgadis!” - „De hiszen az vagy, vagy nevezzelek kisfi�nak.” – Viccel�d�tt Zel Olivi�val. Hirtelen nagy es�felh�k t�ntek fel az �gen, �s a vihar dombolni kezdett. Mindketten egy barlangba menek�ltek az es� el�l. A barlangban Zel t�zet rakott, �s le�ltek melegedni. „Ez nem lehet igaz, el�ztam!” - „�r�lj neki, hogy nem csapott bel�d a vill�m.” – Zelgadis a t�zre n�zet majd a l�nyra. „Olivia te most mi csin�lsz?” - „Nem akarok t�d�gyullad�st kapni, ez�rt leveszem ezt a vizes g�nc�t.” – Zel teljesen elpirult, majd a kisl�nyra ter�tette k�peny�t. „Legal�bb ez legyen rajtad, ne hogy meg f�z Olivia. �s le ne vedd, mert akkor nem maradok itt veled.” - „K�, k�szi Zel.” – Pirult el szint�n a kisl�ny, �s sz�gyenl�sen elford�totta fej�t. Zel levette fels�j�t, hogy ne f�zzon meg az �t�zott ruh�t�l. Mindketten h�ttal �ltek a m�siknak, �s melegedtek a t�zn�l. Olivia h�tra n�zett, �s megl�tta Zel h�t�n a m�rgez� t�ske sebhelyet. A l�ny megfordult, �s megsim�totta a sebet. „Oli, Olivia.” – Dadogta Zel, �s h�tra n�zet. „Ezt harcban szerezted?” - „Nem, csak egy m�rgez� t�ske nyoma.” - „Nagyon f�jt, �s most is?” - „N�ha igen, de majdnem bele haltam, amikor szereztem. Orina a v�zi t�nd�r mentett meg.” - „Sajn�llak.” – Sz�lt a kisl�ny, �s �t�lelte bar�tja h�t�t. Zelgadis teljesen elpirult, de nem fordult meg. „Szerintem ideje lesz aludnunk.” – Javasolta, majd megv�rta, am�g Olivia visszaveszi ruh�j�t, �s elalszik. Zel felvette fels�j�t, �s kardj�t f�nyes�tgette. P�r �r�val k�s�bb a kisl�ny felkelt, �s �szrevette bar�tja mit csin�l. „Zel az a kard a ti�d?” - „Igen.” - „Hagy fogjam meg!” - „Nem! M�g megv�god magad vele.” - „Csak egy perc. K�rlek!!!” - „Nem!” - „M�g akkor sem, ha puszit adok neked, hogy k�lcs�n add? El�re sz�lok, hogy addig nem hagylak b�k�n!” – Zel elpirult, �s nagyot s�hajtott. „Te sosem adod fel?” - „M�g sz�p! Ide vele!” - „Tess�k, de csak �vatosan.” – Zel majd oda adta kardj�t. Olivia arcon cs�kolta bar�tj�t, majd a kardot n�zegette. K�s�bb Zel kiss� elv�r�s�d�tt, majd visszavette kardj�t, �s elaludtak. �jjel Zel furcsa f�jdalomt�l riadt fel, �s �rezte, hogy a sebhelye f�j. „J�l vagy?” – k�rdezte a fel�bresztett Olivia. „Persze semmi bajom. Aludj csak tov�bb.” – A kisl�ny k�zelebb h�z�dott Zelhez, majd hozz� b�jt. A fi� betakarta k�peny�vel, �s mag�hoz �lelte a kisbar�tn�j�t. Hajnalban Olivia felkelt, de m�r bar�tja �bren volt. „Zelgadis valami baj van?” - „Nem semmi. Ideje indulnunk megkeresni Ilon�t.” – Zel nem mondott igazat a seb helye k�nozta �t, de nem mutatta ki f�jdalm�t.