8 rész: Az újra találkozás.

”3 Év múlva” - Zelgadis már teljesen meg feledkezett ígéretéről, amit Zoeynak tett, és nem ment vissza Siaraggba. Egy nap Siaraagba kellett mennie, hogy barátaival meglátogassa Syrfielt. Egy fogadóban beszélgettek a lánnyal, de Zelgadis nem is sejtette, hogy egy szobalány szomorúan figyeli őt az ajtóban. A lány mindig mosolyogni kezdett, ahányszor úgy tűnt Zel feléje néz, de tévedett. „Vajon Zelgadis miért nem ismert már fel? Talán megfeledkezett rólam? És azt a lány szereti? Biztosan a ruhám miatt nem jutok eszébe neki.” - Gondolta a lány, majd eltűnt. Este a lány egy levelet hagyott Zelgadis szobájában, és elment. Később ahogy Zel a szobájába ment meglátta a levelet, és felnyitotta. „Kedves Zelgadis valószínűleg már nem emlékszel rám, de egy kiméra lánynak azt ígérted, hogy gyorsan érte vissza jössz Siaraagba, de már 3 éve csak vár, és most nem emlékszel rám. A szökőkútnál rám találsz. Üdv Zoey a kimérák hercegnője.” - „Zoeykám! Hogy is feledkezhettem meg rólad?! Vajon hol lehet most?” - Gondolta magában Zelgadis, és sietve a szökőkút felé ment. Ott felismerte a szobalányt, és szorosan átölelte barátnőjét. „Zoeykám sajnálom, hogy nem tudtam vissza jönni korábban, és hogy megfeledkeztem rólad!!!...” - „Semmi baj Zelgi, a lényeg, hogy most nem hagysz itt többé.” - Zoey sírva fakadt az örömtől, és az örömteli találkozás heves érzelmeket ébresztett föl bennül. Zelgadis megszeretgette a lányt, és egy percig sem engedték el a másikat. A nap felütötte fejét, és a fénysugarak széteredtek a házak tetejéről, majd bevilágították a várost. A szobában Zelgadis szorosan magához ölelte Zoeyt, és megkérdezte: „Mondd csak Zoeykám mi történt amíg nem jöttem érted?” - „Lássuk csak. Máry már sokkal ügyesebb lettha az elsősegélyről van szó, Vulpinának rövidebb lett a haja, loposabb a farkas, Antonia végleg emberré változott, neki is rövid a haja, és kedvenc farkasával fehéragyarral játszadozik, a többiek visszamentek az erdőbe, de én itt maradtam, mert tudtam, hogy egyszer értem jössz Zelgi.” - „Örülök, hogy nem eset bajod amíg távol voltam.” - Mindketten elmosolyodtak, és Zelgadis gyengéden beletúrt barátnője hajába, és megcsókolta kuncogós ajkát. „Zoey mondd csak nem akarsz visszamenni az erdődbe?” - „De igen, csak veled.” - Nevetett a lány, majd elmentek együtt, mielőtt Lináék felébredtek volna. A 2 szerelmes gyorsan az erdőbe értek a zöld mágia segítségével. Ott felismerték őket, és még Skitty is örült Zelgadisnak, pedig ki nem állhatja a férfit. Az erdőben még inkább tavasz lett, ahogy Zoey visszaért, és szinte semmi sem változott meg az erdejében. A tisztáson Zel meg Zoey a felhőket nézték, és határtalan boldogság töltötte el szívüket egymás jelenlététől. A felhők lustán néha - néha elsiklottak a nap előtt, és sokszor árnyékkal helyeteszítették az éles napfényt. Zel epekedős tekintettel nézte Zoey arcát, amíg olyan közel nem került a lányhoz, hogy szelíden arcon, majd szájon csókolta őt. Kezük ”véletlenül” összeért, és a leheletszerű érintés örömteli szorítássá szenvedélyesült, majd lágyan egymáshoz simultak. Hirtelen sötét felhők takarták el az eget, és a napot, majd zuhogni kezdett. Zelgadis Zoey fölé tartotta köpenyét, és nagy nevetéssel egy fa alá futottak az eső elől. A kastélynál Máry az esőt nézte, majd esernyőjét maga fölé tartotta, és sietve a palotása rohant vissza. Később Zoey meg Zelgadis is a kastélyban volt, és kuncogva nézték az esőt az ablakból. Mindenki sejtette mi van a 2 szerelmes közt, de örültek neki, hogy Zoey ilyen boldog Zel mellett, és még Skittyt sem zavarta a dolog. Napok teltek el, és Zelgadis elvette Zoeyt, és mérhetetlen örömmel a szívük mondták ki az igent. Hamarosan minden problémájuk szertefoszlott, és Zel nem lehetet ennél boldogabb párjával.