A gömb rejtélye 5 rész

Lináék vagy egy órája mentek. Nem beszéltek. Némán ültek a
lovakon és mindenki a kéziraton járt az esze.
,,-Miért nekem kell utána futkosnom? Na, mindegy. Csak azért
aggódom, hogy nem fog az megtörténi az, ami a mútlkor? Ha
meg is történik én... Nem is tudom, akkor mihez kezdjek.’’
***
Estére beértek egy városba és az egyik fogadóban
megszálltak. Zel és Amelia megdöbbentek mikor látták, hogy
Lina csak egy teát iszik és semmi mást. Gourry csak falta
magába az ételt.
-Mond Szilárd. Mi változott a kéziraton?
-Semmi. Csak az, hogy nem bízik senkiben. Évekig próbálták
meg mások, hogy az őrzője legyen de senki még a közelébe sem
tudott menni. Ezért tudták ellopni.
-Aha, értem.
-Hogy érted, hogy nem bízott senkiben?-kérdezte Amelia.
-Azt hallottam, hogy saját tudata van. Igaz ez?-kérdezte Zel.
-Igen. Minden igaz, amit hallottál.-mondta Lina.
-És miért pont te?-kérdezte két falat közt.
-Azt magam sem tudom igazán. Egy gyerekkori történet
kapcsolódik hozzá.
-Meséd el nekünk Lina kisasszony!
-Rendben. 10 éves lehetem, boszorkánytanonc. Kreszpóban
tanultam, így ismerem meg Zekoszt. Mint mindenki csináltunk
egynéhány butasságott. Én azt csináltam, hogy bementem egy
olyan szobába, ahova tanonc nem tehette be a lábát. Ott
őrizték az ősi kézíratott. Közelebb mentem hozzá és
megérintettem, nagy fényesség lett így gyorsan elengedtem.
De elbuktam. Mert néhány nappal később az erőm folyamatosan
növekedett és azonnal a tanács elé vittek. Megmondták, hogy
az az ősi kézírtat és elmondtak mindent, amit mertek akkor
elmondani. De azt nem mondták el, hogy aki hozzá ér annak
hatalmas ereje lesz valahogy. Senki más, azelőtt aki hozzá
ért nem történt ilyen. A tanárok külön tanítottak, hogy kárt
tegyek a többi tanoncban. 2 hónapig próbálták megfékezni az
erőmet, de nem sikerült. Ismét a tancselé kerültem és
felkértek, hogy legyek az írás őrzője, mert engem hívott az
óta. Én akkor visszautasítottam és még aznap megszöktem. 4
és 10 hónap múltán az erőmet kiismertem és hivatalos boszi
lettem és ez idő alatt lettem híres. De a kézírtat a mai
napig engem hív és onnantól minden szülinapomon elájultam,
mert akkor a testem magától megtisztult, vagy ha
megtisztítják, és akkor hallom, hogy a nevemet mondja azért
ájultam el a múltkor.
-Ez nekem nem tetszik!
-Micsoda Zelgadis?
-Nem értem, hogy hogyan lett az erőt, ami a kéziratban van
megkapni, mint te Lina.
-Ez egyszerű. Linácska akkor még nem tett semmi rosszat, az
az tiszta lelkű és tiszta szívű volt és az első tanonc, aki
hozzáért a kézirathoz. Meg a kézírtat, bisztomságban érezte
megát a jelenlétében.
-Xellos mit keresel itt?-kérdezte Lina. Jobb mutatouját
felemelte és:
-Az titok.-nem sokkal később mindenki elment lefeküdni, Lina
mindig még a kéziraton törte a fejét.
***
Reggel reggeliztek és tovább akarták folytatni az utukat de:
-Linácska. Veletek tartatok?-jött feléjük Xellos egy lobon.
-Nekem mindegy. De lehet, hogy megbánom? Azért hasznom
legyen belőled.
-Értetem Linácska.
***
Lassan egy hónapja keresték az íratott de, még nem találták
meg. Éppen Atlasz városában voltak amikor:
-Lina kisasszony!
-Mi?!-nézzet lina a hang felé.
-Ó, én drága Linám!
-Te meg mi a fenét keresel itt?-dühöngött Lina mikor láta,
hogy ki az.
-Utánad jöttem.
-Ő meg ki?-kérdezte Xellos.
-Nem tudjuk.-válaszolta Gourry.
-Lina akkor mit mondasz?
-Már egyszer megmondtam.-kezdett ideges lenni.-Hogy nem! És
ha még egyszer meg kérdezte halál fia vagy.
-na de Linám.
-Ne mevezdes csak úgy kényed kedvedre és ne írjál nekem
leveleket.
-Lina de én szeretlek téged és te is, szeretsz engem.
-Felfognád végre! Gregor én nem szeretlek téged rége...Mi
ez?-kérdezte Lina és vissza, vette a hangjából.-Szilárd te
is érzed?
-Tisztán.-Lina fogta, és összekulcsolta a letéz és
koncentrált.-A városban van.
-Lina kisasszony mi van a városban?
-Az írás és az, aki ellopta.
-Micsoda? Te ezt honnan tudod?-kérdezte Zel.
-Linácska még nincs beszennyezve, és ezért érzi az
írást.-mondta Xellos.
-Utánam, tudom, hol van. Viszlát Gregor.
-Na de Lina.
-Delejgömg!-BUMMM!!!-Mondom, viszlát.
-Szia.-Lina és a többiek elkezdek futni arra amerre Lina ment.
-Állj meg az igazság nevében!-kiáltotta Amelia.
-Már megint kezdi.-szólalt meg Lina. Az alak észrevette és
az ellenkező irányba kezdett futni. Sokáig kergették az
alakot de, hiába volt napalmtere elveszették az összes nyomott.
-Nem hiszem el, pedig nem sok kelet volna.-méggelödött Lina
de utána rögtön a földre térdelt.
-Lina mi történt?-kérdezte Gourry.
-Az...írás...hív..engem..-mondta szaggatottan.
-Az meg, hogy lehet?-kérdezte Zel.
-Lina kisasszony a kötés a kezén.-mutatott Amelia rá.
Mindenki nagy döbbenetére a kötés eltűnt onnan. Lina rögtön
oda kapott.
-Naka nem lehet az, hogy fáj.
-Pedig nagyon is fáj.-nyögte ki.
-Valószínűleg ahogy a fájralom erősödik arra lesz a tolvaj
rejteke.-mondta Xellos okoskodoan.
-Igazad van.-mondta Szilárd.
-Akkor indulás.-mondta Lina és elindultak arra amerre a
legjobban fájt neki a keze.
***
Folytatjuk