18. A nagy küzdelem

Neki rontottam Barbasnak, egy tüzes nyilakkal.

- Reméltem, hogy mostanra már megtanultad, hogy ez nekem nem árt. Főleg, hogy miattad az erőm tízszeresre nőt.- henceget Barbas.

- Mindegy, mennyit erősödtél, legyőzlek és kész! Delej-gömb!

- Yolei, ez esetben, ezek a varázslatok tényleg nem érnek semmit!- mondta Lina.

- Kösz, de meg van a saját taktikám!- válaszoltam kicsit durcásan.- Ezt figyeljétek! Mint jég a tűzben, úgy olvad szívem. A kezembe sújtott erővel, ne hagyd, hogy elvesszek! A gonoszt égesd el, a jót mentsd meg! Eme varázslattal... Küld le a lángokat nekem! Tűz-sugár!- mondtam egy saját varázslatot, de semmi.

- Megmondtam, ez nem használ!- idegesítet Barbas.

- Egész jól forgatod az a pálcikát!- heccelte Gourryt, Dawson.

- Te sem vagy rossz.

- Ezt már egyszer leszögeztük!- és Dawson egy kicsit megvágta az Atame-karddal Gourryt, de már attól is sok energiát vesztet el.

- Lina kisasszony, nem jól áll a szénánk!- mondta Amelia miközben egy támadás elől tért ki.

- Tudom... De, nem tudom, mit tehetnénk.

- Kössünk egyességet Yolei! Visszajössz hozzám, és nem ölöm meg a haverjaidat!- fenyegetett megint Barbas.

- Egy, soha nem álok a te oldaladra... Kettő... A barátaimat nem lehet megölni! Sötétségben átölelő karok, biztonságot biztosítsatok. Sötétség Leple és Fény lelke. Itt az idő, segítsetek! Ne hagyjátok a gonoszt győzni, nem szabad a jónak elesni. Nap süsse be az eget, sötétség leple segítsetek! Sötététség leple!

- Ó... Megcsiklandoztál!- nevetet Barbas.

- Ne idegesíts fel!

- Démoni pusztító sugár!- támadott a gonosz és én egyenesen Pruedance sírjában landoltam.

- Yolei!- kiáltott Andy, de én rögtön kiugrottam a romok alól és folytattam a csatát.

- Ne aggódj Andy! Jól vagyok!

- De nem sokáig! Hamarosan te, és az egész világ elpusztul!- mondta Barbas.

- Ne álmodozz! Én vagyok a fény- kezdtem egy varázsigét.- áthatóbb az árnynál. Kotródj a sötétbe, s oda bújj el! Mert nem lehet tiéd ez a hely! Kotródj innen, árnyak démona. Mert ez a hely a jók otthona!

- Hát még nem értetted meg? Semmi, semmi esélyed ellenem! Energia hullám!- és ettől is jó pár méterrel „elrepültem”.- Csak hogy emlékeztesselek, én megkértelek, hogy csatlakozz hozzám, de hát... Villám-csapás!- és csapás, csapás után jött, de Lináék sem bírták sokáig, sem Gourry. Épp hogy volt valamennyi kis erőnk, de csak védekezésre.

- Lina, találj ki valamit!- javasolta Zel.

- Mégis mit! Itt még a Szörny-béklyó is haszontalan!

- Xellos! Mi lenne, ha segítenél!- mondta Zel, mert Xellos szokás szerint, csak nézte a „show”-t.

- Sajnos nem tehetem...

- Akkor egyáltalán miért jöttél velünk!!?- „kérdezte” Lina.

- Yolei kisasszony sem bírja sokáig...- jegyezte meg Amelia.

- Tudod Pruedance és az anyád is azt hitte, legyőzhet engem, a rettegés urát. De végül ők is meghaltak, ahogy te is meg fogsz!

- Csakhogy... Én... Nem vagyok olyan, mint ők!- mondtam lihegve a sok támadás után.

- Azt hiszed? Mindenki ezt mondta magáról, mégis meghaltak!

- Volt már keményebb ellenfelem is.- mondta Gourry, Dawsonnak.

- Lehet de, én leszek az utolsó!

-Ez igaz, mert ha legyőztelek, egy életre abbahagyom a csatázást.

- Azt hiszed ez vicces volt?!- és csak így folytatódott a csata. Nagyon vesztésre álltunk, pedig, én erősnek éreztem magam.

- Yolei, van egy ötletem!- jelent meg mellettem Pruedance szelleme.

- És mi?

- Egyesüljünk...

- Mi?

- Mivel te az én reinkarnációm vagy, az én lelkem is a részed. Ha összeolvadunk, erősebb leszel, és le tudjuk győzni Barbast is!

- De most ilyet nem lehet csinálni!

- Kockáztatnunk kell!- majd hosszasan Pruedancere bámultam...

- Tudod, ez az átok már anyád és George halála után elkezdődött. Azért nem esett a hó!- mondta vigyorogva Barbas.

- Nem látod, hogy mással tárgyalok?!- feleseltem vissza.

- Ez igaz, ez az átok már akkor elkezdődött.- jegyezte meg Pruedance. Az ég hirtelen beborult, de ezt nem igazán lehetett észrevenni.

- Mi? Már akkor?-kérdezett vissza Lina.

- Akkor nem csoda, hogy kevés az esélyünk.- mondta Zelgadis.

- Te... Akkor miattad nem volt fehér karácsony?- tértem észhez!

- Most ne a hó a fontos!- szólt rám Ken.

- Igen, akkor most egyesülünk, vagy nem?- kérdezte Pruedance, és megint hosszasan bámultam de... Esni kezdett a hó!

- Mi a?

- Nem arról folyt a vita, hogy 10 éve elkezdődött az átok és azért nem eset a hó? Akkor... Hogyhogy esik?- kérdezte Andy.

- „Ha esik a hó akkor... Tudom, hogy sikerül az egyesülés”-gondoltam- Készen állsz Pruedance?

- Ööö persze!

- Csillagok, ott fent az égen, sötétben fényt nyújtatok nékem. Életem áldozom azért, hogy testembe költözhessél! Itt áll egy lélek és egy test, hatalmas erőddel egyesítsed! Sötétségben fényt nyújts nékem, Pruedance szelleme, hívlak téged!

- Ne tedd Yolei!- kiáltotta Ken.

- Miért ne tegye?- kérdezte Andy.

- Nem emlékszel? A könyv megírta, hogy ilyenkor nem szabad ilyesmit csinálni. De ezt még fokozza az, hogy ha egy aprócska hibát vét Yolei a varázslatban, vagy megzavarják, ő meghal.- válaszolt Ken.

- MI?!

- Nem fog sikerülni Yolei! Erőhullám! -támadott Barbas.

- Hívom Pruedance... -akartam folytatni a varázsigét, de mivel Barbas megzavart, nem tudtam. Leállt a légzésem, és összeestem. De...

- Hívom... Pruedance szellemét... hangom... vezessen... világunk... felé! Hívom Pruedance szellemét... Hangom vezessen világunk felé!- mondtam ijesztő, szakadozott hangon. Majd, mint egy bábú, lógó kézzel-lábbal, valahogyan felemelkedtem. Miközben emelkedtem, nagy szél támadt föl, és a hó, még jobban hullt. Forogni „kezdtem”, mert nem önként akartam... Hiszen nem voltam eszméletnél. A hajam hátra coffozott lett, a ruháim ódivatúak, és kicsit idősödtem. Egyszercsak, amikor már kb. 35 méter magasan voltam a földtől, megálltam. A kristályomból hatalmas fény áradt ki, nem is lehetett látni, a vihar pedig lecsitult.

- Csillagok, ott fent az égen, sötétben fényt nyújtatok nékem. Életem áldozom azért, hogy testembe költözhessél! Itt áll egy lélek és egy test, hatalmas erőddel egyesítsed! Sötétségben fényt nyújts nékem, Pruedance szelleme, hívlak téged! Hívom Pruedance szellemét, hangom vezessen világunk felé! Hívom Pruedance szellemét, hangom vezessen világunk felé!

- Y-Yolei?- kérdezte Andy.

- Nem... Pruedance.

- Gondoltam... De te is kevés leszel a legyőzésemhez!

- Barbas... Dawson... Nincs számotokra kegyelem.- majd Pruedance kinyújtotta a karjait, és megint megjelent a fekete és fehér sugár. Először Barbast, utána Dawsont fonta körbe, de Rezot nem. Kezdjük ott, hogy Rezo meg sem tudott mozdulni.

- Nem fogjátok bántani Yoleit! Nem fogtok több boszorkányt megölni! Itt van vége a félelem urának!- és az a két sugár tűzsugárrá, majd villámmá és újra fekete-fehér sugárrá változott. Barbas és Dawson ordított a fájdalomtól, majd mindketten porrá váltak, Rezo pedig összeesett.

- Pruedance... te legyőzted Barbast, és Dawsont!- mondta Maya.

- Nem csak én, segített Yolei is.

- És hol van Yolei? Te belé költöztél, és... Mi van most vele?- aggódott Andy.

- Yolei mindent megtett, hogy én belé költözhessek, de mivel Barbas meghalt, lassan nekem is mennem kell. Ahogy nektek is!- nézett Lináékra.- Ha 24 órán belül nem tértek vissza a dimenziótokba, a világ elpusztul. Most mennem kell! Viszlát! Remélem, találkozunk még!

- De hol van Yolei!?- kérdezte Andy, de Pruedance haja felre coffozott lett, olyan ruhái, mint nekem, és fiatalabb lett. A nap egyszercsak kisütött, újra lett napfény, világosság. Az átok megtört.- Hol van Yolei!- és Andy Pruedance alá rohant. Elkezdett ereszkedni, de amikor már csak15 méter magasan volt, kiderült, hogy nem Pruedance volt az, aki ereszkedni kezdett, hanem én. A kristályom még mindig fénylett, és lassan Andy ölébe ereszkedtem. Kinyitottam a szemem, és Andyre mosolyogtam.

- Andy...

- Yolei...- és odajöttek a többiek is.

- Nagy voltál Yolei!

- Legyőzted Barbast és Dawsont!- lelkendezett Lina, és Amelia.

- I-Igen, de Pruedance is segítet!- mondtam miközben kiugrottam Andy öléből.

- De... Mi lett Rezoval?-kérdezte Sylpheel.

- Ja tényleg!- mondtam és odarohantam Rezohoz.- Jól vagy?

- I-Igen... de miért kérded?

- Tudom, hogy te igazából nem bántottál volna minket... Barbas becsapott, és bábként játszott veled. Én úgy gondolom, te csak a szemedet akartad meggyógyítani.- mondtam, és közbe a többiek is odaértek.

- Igazad van...

- Akkor gyere velem, van valami sokkal hatékonyabb gyógyír, mint a varázslat!