6.rész: A temetőben

Zel alig hitt a fülének, nem akarta elhinni azt, amit Kvazil mondott;

-Kvazil, mond, hogy ez nem igaz.- kérte meg Zel Kvazilt, erre Drinosz sóhajtott, aztán szomorúan ezt mondta:

-Egyszer meg kell tudnod, a szüleid nem hajótörést szenvedtek, hanem megölték őket. Bizonyára halottál már a Szent Angyal Kardról, ezt a fegyvert maguk az istenek koválcsolták. A kardot meg akrta szerezni egy Noraku nevű szörny, aki kegyetlen és az ártatlanok szívének csak fájdalmat okoz, ő volt az, aki megölte a szüleidet a születésedkor.- ettől Zelnek eszébe jutott az álom. A fiú fájdalmában sírva fakadt;

-Ne, ne, NEEE!!!- üvöltötte Zel, majd sírva fakadva kirohant a házból Lináék orra előtt. Befutott az erdőbe és oda futott, ahol Rezo kimérává változtatta. Ott leült egy ledőlt fatörzsre és tovább sírt, Xellos meg egy fán nézte Zelt;

-Szegény Zel, ezt a fájdalmat nem érdemelte meg.- mondta a mazoku szomorúan. Hirtelen megjelent egy furcsa pap, akinek a ruhája sárga és fehér volt. A pap odamet Zelhez és ezt mondta:

- Aki egy szörnyű igazságot megtud, annak a szíve fájdalommal töldőttik meg.- és e szavak után a pap elindult a temető felé. Zel a pap után ment. Mikor a temetőbe ért, a pap eltűnt a szülei sírjánál, ahol megjelent egy gyönyörűszép hölgy szelleme;

-Szia kisfiam-köszöntötte a hölgy Zelt, aki egyből felismerte;

-Anya!- kiáltotta Zel, aztán örömében átölelte az anyját. A hölgy boldogan nézte fiát, aki most boldoságában sírt;

-Olyan rég láttalak kisfiam.- mondta kedvesen Zel anyja;

-Nagyon hiányoztál anya...- mondta Zel halkan, súgva;

-Tudom, hogy hazudtak neked, és te is hiányoztál.- mondta az anyja és megölelte Zelt. Így maradtak pár percig, csendben;

-Bárcsak velem lenne örökre...-gondolta magában Zel;

-Milyen megható gondolat Zelgadiss.- mondta egy félelmetes hang. Zel és az anyja körbenézett, aztán egy sötét aurában megjelent Noraku.

Folyt.köv