01. Hogy kerül Zelgadis Améliától kapott karkötője egy fura köpenyeshez, és egyáltalán hol van ő?

Zelgadis aggodalmaskodva nézett körbe az erdőben. A zajok egyre hangosabbak lettek. Valami hatalmas csörtetett felé. Elő húzta kardját, és azon gondolkodott melyik varázslatát használja, de amikor meglátta mi közeleg felé, döbbenten kiáltott fel. Aztán elsötétült előtte a világ.

- Naaaa!!!!! Goury hagyj nekem is!

- Lina van saját tányérod!

- De olyan éhes vagyok! â013 panaszkodott Lina miközben elcsent egy csirke combot.

Az asztalukon egyre több lett az üres tányért, de még mindig nem laktak jól.

- Fogadós! â013 kiáltotta Lina a combbal a kezében. â013 Kérünk még 4 adagot!

Egy alak lépett be a fogadóba. Egész testét éj fekete köpeny borította.

Lina és Goury felé néztek.

Az alak feléjük közeledett. A hangja reszelős száraz volt amikor meg szólalt.

- Ismeritek Zelgadis Greywords-ot?

Lina és Goury döbbenten néztek össze.

- És ha igen ? â013 vágta oda Lina.

- Mert ha jó barátotok ideje indulnotok- köpenye béléséből egy karkötött vett elő, épp olyat, mint amit Amélia szokott hordani, és amit Zelgadisnak adott.

Döbbenten ugrott fel Lina. Kezeit ökölbe szorította.

- Jé olyan karkötője van mint Améliának. â013 jegyezte meg Goury.

Lina és az ismeretlen is padlót fogott.

- Goury! â013ordította Lina. â013 Ez az a karkötő!

- Amélia neki is adott egyet?

Lina homlokán egy vízcsepp jelent meg.

- Ez az amit Zelgadisnak adott!

- Oh ténylegâ026- Lina ököllel fejbe csapta.

Az idegenhez fordult.

- Hol van Zelgadis?

- Azt majd Amélia elmondja- nevetett fel szárazon, azzal eltűnt.

Lina és Gourry azonnal indultak Seyrun városába, hogy Amélia minél hamarabb csatlakozzon hozzájuk, hogy együtt induljanak Zelgadis meg mentésére.

02. Mentsük meg a kőfiút!

Seyrunban Amélia egy nemest hallgatott meg, amikor egy furcsa köpenyes alak jelent meg a teremben.

Oh, - szólalt meg reszelős száraz hangon az idegen. â013 a bájos Amélia hercegnő és az ő délceg kérője- nézet végig megvetően a túlcicomázott férfin. â013 Hát már el is felejteted hőn szeretett kimérádat?

Amélia szíve rémülten dobbant egyet.

- Fúj! â013 fintorgott az nemes. â013 Én egy ilyet konyhásnak sem vennék fel.

- Ne merészelj így beszélni Zelgadis úrfiról! - ordította a lány, aztán a köpenyeshez fordult. â013 Hol van Zelgadis?

A köpenyes elő vette Amélia karkötőjét és oda dobta neki.

- Az öröké változó palotában, és ott marad öröké! â013 nevetett fel, és eltűnt.

Amélia azonnal elkezdte szervezni az útját nem törődve semmi mással.

Lina és Gourry délután érkeztek meg pont időben, hogy még elérjék Améliát.

Amélia éppen apjával veszekedet, ami teljesen szokatlan tőlük.

- Értsd meg apám, azonnal indulni kell! Nem késlekedhetek!

- Lina kisasszonyt meg kéne keresnedâ026

- Azt sem tudom, merre járnak.

- Ha jól tudom hehcegnő â013 raccsolt borzalmasan a nemes. â013 fontosabb dolgokhól van szó, mint egy koszos kiméhaâ026

- Mondtam már, hogy ne beszélj így Zelgadis úrfiról! Ő többet ér, mint amit te valaha is fogsz!- újra az apjához fordult. â013 Apám, ha nem teszem meg,- egy pillanatra elakadt a szava, ami ritka esett. â013 Képtelen lennék élniâ026

- Oh leányom- Phil szívét meg lágyította ez a mondat. â013 Menj, ha menned kell. De veled tartok.

Amélia szorosan átölelte apját, szemeiből könnyek csorogtak.

- Annyira szeretem őt!

- Tudod mire tanítottalak, az igazság győzni fog!

Lina idejét látta közbe szólni.

- Amélia! Nem akarsz indulni?

A lány döbbenten fordult feléjük.

- Hallottátok?

- Hát persze! Indulás! â013 adta ki a parancsot Lina. â013 Mentsük meg a kőfiút!

Amélia arcán halvány mosoly futott végig. Már nem volt egyedül.

03. Az égből hullott lány.

Zelgadis egy tágas teremben ébredt. Gyorsan leellenőrizte, hogy mindene meg van, csak Amélia karkötője hiányzott, ekkor a feje fölött egy fényes kör alakú átjáró jelent meg.

Döbbenten nézett föl a mikor a nyakába hullott valaki.

- Auo! â013 kiáltott el az alak. â013 Ohohyaza.

Nehézségek árán kigabalyodtak egymás köpenyéből, akkor meg látta Zel az arcát. Egy nő volt kicsit hasonlított Linára, de magasabb és jóval formásabb volt a lánynál. Jóval idősebbnek is tűnt. Éjfekete ruhát, páncélt és csizmát viselt. Oldalán egy kard függött, és fején egy ezüst fejpánt volt, közepén vörös drágakővel, de nem rubin volt. Szőkés barna haja a lapockáig érhetett. Amikor ránézett Zelgadisra meg sem rezdült.

- Ki vagy te?

- Én Zelgadis Greywords vagyokâ026

A nő végig mérte.

- Az már biztos, hogy harcos vagy, de elég erős mágikus kisugárzást is érzek- egy pillanatra elgondolkodott. - Érdekes, ezt nem tudom behatárolni. Olyasmi, mint a természet mágiaâ026

- Pontosan, a sámánizmusban jeleskedemâ026 - mondta kissé zavarodottan Zelgadis. Volt a nőben valami parancsoló.

- Oh â013 körbenézet egy kicsit volt kisebb Zelgadisnál, legfeljebb pár centivel. Alkatra is hasonló volt. â013 Hol vagyok?

Zelgadis vállat vont.

- Én magam sem tudom. Egy erdőben voltam, amikor valaki megtámadott és itt ébredtem. És te? Hogy kerültél ide?

- Elszöktem egy isten elől â013 válaszolt tömören, és a terem falait kezdte tanulmányozni.

- Milyen isten elől? â013 kíváncsiskodott Zelgadis miközben mellé lépet, és ő is a falat kezdte tanulmányozni.

- A leggonoszabb elől, élő lelkekkel táplálkozik. A fenébe nem tudom elolvasni ezeket a jeleket! â013 csattant föl dühösen.

- Esetleg te is bemutatkozhatnál â013 jegyezte meg Zelgadis.

- Mi? A falnak? â013 nézet rá bután. â013 Oh! - csapott a homlokára. â013 Hogy neked hát persze. Ylorian Gerald szolgálatodra â013 aztán visszafordult a falhoz.

Zelgadis körbe nézett. Sehol nem volt egy ajtó sem. A nő pedig egy áll talán nem figyelt rá.

- Stanlisi lenneâ026- morfondírozott tovább. â013 Nem, az nem lehet, azt ismerem. Rioli és ferlén sem lehet, de akkor milyen nyelven lehet? A barlangokban teljesen más jelek voltakâ026

- Én el tudom olvasni.

Meglepetten fordult hátra.

- Tényleg? Akkor hajrá â013 lépett arrébb.

Néhány pillanattal később Zelgadis elégedett mosollyal olvasni kezdte.

- Vándor! Ez az örökké változó palota, itt szembesülnöd kell a legbelső félelmeiddel, csak így találhatod meg a kiutat- ahogy olvasta úgy olvadt le a mosoly az arcáról.

- Mond csak neked, vannak ilyen belső félelmeid? â013 kérdezte Ylorian.

Zelgadis hátra fordult.

- Szerinted?

- Oh, értem, hülye kérdés volt.

- És neked?

- Talán. De ha vannak, és teljesülnek, akkor hallgatunk a másikéról, mint a legmélyebb sírbolt?

- Valami ilyesmire gondoltam én is. De akkor fel kell készülnünk arra, hogy sok olyan dologgal találkozunk, ami nem valós.

- Állj! Akkor honnan tudjam, hogy te valóság vagy, hisz nem mindennapi látvány egy kiméra.

Zelgadis ingerülten nézett a nőre.

- Mert én azt mondtam!

- Ahaho! â013 Ylorian a Zel mögötti falat bámulta.

- Mit csinálsz? â013 ekkor a háta mögül furcsa dörgő hangot hallott. Megfordult, kezét kardja markolatán nyugtatta.

A fal hullámzott, és elkezdet szétnyílni, míg a nyílás olyan széles nem lett, hogy kényelmesen kifértek raja.

A nyílás egy széles barlang folyosóra vezetett.

- Na ez is jól kezdődik- jegyezte meg szomorúan Ylorian.