13 rész: Kisrókákból nagy rókává.

Később a róka család a erdőbe ment sétálni, és nézték a szél fújta fák ágainak mozgását, a madarak énekét, és a égen vándorló felhőket. De persze a kisrókáknak esze ágában sem volt gyönyörködni a táj szépségében, és folytonosan csak játszottak. - ”2 Hónap múlva” hajnalban a 3 fiatal róka az erdő mélyébe ment csavarogni, és egy szót se szóltak Vulpinak vagy Jillasnak, de még Vulpinonak sem. A nap sugarai megvillágitották az erdőt, és a sötét árnyak is eltűntek. A fiatal rókák a tisztásra mentek, de már nem voltak ott a vérsomlyas kutyák, és vidáman játszadozhattak a füves pusztán. A barlangban Jillas így szólt: „Vulpykám most már ideje lenne a kölyköket.” - „Igen, tudom.” - „Nagyon fáj?” - „Kicsit. De már felnőttek, és neked vissza kell menned Filiával, igaz?” - „Ha akarsz jöhetsz velem.” - „Rendben, de akkor a kölykök is...” - „Ahogy akarod Vulpy.” - Szólt Jillas, és ment megbeszélte ezt a fiatal rókákkal. A tisztáson a kölyöknek semmi kedve sem volt elhagyni az erdőt, de egyben nem merték szüleikkel is akartak maradni. A fiatal rókák olyan sokáig gondolkodtak a dolgon, hogy Filia nem várt tovább, és elment az erdőből Jillassal együtt. Éjjel a kölykök végleg eldöntötték, és Vulpina ott tudta hagyni őket az erdőben, azzal Jillas után ment. ”Néhány nap múlva” Filia boltjában Jillas csak szomorkodott, és hiányolta párját. Ekkor tűnt fel Vulpy, és a him róka megkérdezte: „Vulpykám hogyan találtál rám?” - „Követtem a megérzéseimet, és persze a szívem után mentem.” - A 2 róka örömteli ölelkezésbe kezdett, és nem lehetett volna őket szétválasztani. Ezek után Jillas meg Vulpy segítettek Filiának a boltban, és örültek egymás látványának, számukra minden a régi volt.

”VÉGE”