2. rész
Egy játék, hol a létetek a tét

-Biztos vagy benne Nagyuram, hogy Xellos visszahozza Amyt? –kérdezte
Zelas. –Hisz, mind tudjuk, hogy szerelmesek. Igaz, hogy Amy mindent
elkövetett ennek leplezésére, de minket nem tudnak megtéveszteni. Legyőzni
talán igen, de megtéveszteni soha!
-Ezért küldtem Xellost. –mondta a Rémálmok Hercege. –Amy nem
öli meg azt, akit szeret. Xellos vissza fogja hozni.
-Azt mondom, küldjük utána Phibrizzo papját. –lépett előre Dynast.
–És mellette egy csapat szörnyet.
-Nem lenne esélyük. –szólalt meg az eddig csöndben szemlélő Miraya
Yoru, Lord Yoru húga. –Amy túl erős.
-Akkor küldjük Dorat és Mirinát! –javasolta Dynast.
-Nem küldöm a szolgáimat feleslegesen a halálba. –szólt jeges
nyugalommal Miraya Yoru. –Tudtam, hogy ostoba vagy Dynast Gausherra,
de hogy ennyire! Ha annyira a támadás híve vagy, menj te Amy után. Tessék!
Senki nem tart vissza!
Dynast nem felelt. Miraya Yoru arcán megjelent egy elégedett, felsőbbrendű
mosoly.
-Phibrizzo papja kap száz szörnyet. –döntött a Rémálmok Hercege.
–Bár tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Kapsz egy esélyt!
–nézett Phibrizzo papjára.
A női alakot viselő szörny meghajolt, aztán eltűnt.
-Amy megöli. –mondta Dolphin. –Te is jól tudod!
-Mindenki tanuljon a saját hibáiból. –mondta a Herceg.
-Jelen esetben a saját halálából. –jegyezte meg Miraya Yoru.

Xellos egy sziklaszirten állt, és gondolkozott.
„Miért teszed ezt velem uram? Nagyon jól tudod, hogy szeretem Amyt.
Miért akarod, hogy ártsak neki?” gondolta a pap-tábornok.
A hideg szél belekapott köpenyébe, és a szakadék felé cibálta.
„Most azt kívánom, bárcsak halandók lennénk. Akkor nem lenne ekkora
befolyással ránk a Herceg. Rövid életünk lenne, de legalább boldogok
lennénk.” Xellos lenézett a szakadékba, aztán folytatta az
elmélkedést. „Milyen furcsa… a boldogság azóta jelent számomra
valamit, mióta ismerem Amyt. Igen… mintha tegnap lett volna, hogy a
Rémálmok Hercege bemutatta Amyt az egyik gyűlésen, mint a szolgáját, a
papnőt, aki kizárólag az ő parancsait teljesíti. Xellos meglepődött, hogy
mit keres egy félig sárkány, félig szörny papnő a Herceg szolgálatában,
aztán Miraya Yoru, Lord Yoru húga elmesélte Amy születésének történetét. A
hósárkány faj hercegnője, a szörnyek fajának egyik nagyhatalmú Ladyje.
Igen, Amy születése példa nélküli volt. a hosszú évek során még sosem
fordult elő, hogy egy sárkánypapnő gyermeket szüljön egy nagyhatalmú
szörnynek. Lyserra megfizette az árát… csak azért végezték ki, mert
olyat szeretett, akit nem lett volna szabad.”
-Min gondolkozol? –csendült egy halk, fátyolos hang a háta mögött.
Xellosnak meg sem kellett fordulnia, tudta, ki áll a háta mögött.
-Mit akarsz Dora? –kérdezte Xellos, aztán megfordult.
Dora egy méregzöld, ujjatlan, hosszú ruhát viselt, egy fekete, földet
söprő, csuklyás köpennyel. Hosszú, világos zöld haját összekuszálta a szél.
-Nem akarod bántani Amyt. –közölte Dora.
-Miért van az, hogy te mindig mindenről tudsz? –kérdezte sóhajtva
Xellos.
-Szakmai titok. –mosolyodott el Dora. –Jobb, ha tudod, hogy a
Herceg elküldte Phibrizzo papját, és száz szörnyet.
-Nem bízik abban, hogy teljesítem a feladatomat? –kérdezte Xellos.
Dora rászegezte sötétkék szemeit.
-Mindenki tudja, hogy érzel Amy iránt. –mondta Dora. –És azt
is, hogy ő is szeret téged. A Herceg éppen ezért küldött téged, mert Amy
nem öli meg azt, akit szeretsz.
-Mindig mindenre gondol. –mondta keserűen Xellos. –Miért ilyen
idegesítően pontos minden részletben?
-Komolyan érdekel? –vonta fel a szemöldökét a lány.
-Hagyd. –legyintett Xellos. –Nem hiányzol az úrnődnek?
-Miraya Yoru úrnő húgaként szereti Amyt. –mondta a zöld hajú lány.
-Sokat gondolkoztam az erőviszonyokról. –sóhajtott Dora. –Lord
Yoru, Miraya Yoru úrnő és a Rubinszemű Shabranigdo a világunk három
leghatalmasabb szörnye. Az ő erejük nagyjából megegyezik. Bár, amikor a
Rubinszeműt feldarabolták az erőviszonyok megváltoztak. Lord Yoru, és
Miraya Yoru sokkal erősebbek, mint egy elzárt Shabranigdo rész. A
rangsorban a negyedik Amy, ki félvér származása miatt hihetetlenül erős.
Utána jönnek a nővérei, aztán jön Mirina, utána, pedig én, a következők a
Shabranigdo által alkotott öt szörny tábornok, utánuk, pedig a papok és
tábornokok.
-Amy simán le tud győzni bárkit az apja és a nagynénje kivételével.
–mondta Xellos.
-Most menj! –fordult meg Dora. –Nekem vissza kell mennem.
Valahogy… nem tudom azt mondani, hogy sok sikert.

-Milgasia! –sietett az aranysárkány után Amy.
-Igen. –fordult meg Milgasia.
-Van valami hír? –kérdezte kíváncsian a szörnyek fajának árulója.
-Mióta átálltál nem volt újabb támadás. –mondta Milgasia.
–Készülnek valamire!
Amy szótlanul bólintott.
-Tudom. Elég sokáig álltam a Herceg szolgálatában. –mondta komoran
Amy. –Ziary jól van?
-Igen. a többi papnővel van dolga. –mondta Milgasia. –Viszlát!
Milgasia magára hagyta a lányt kavargó gondolataival.  Amy hirtelen
felkapta a fejét.
-Mi a fenét akar az a béna pap? –kérdezte magától, aztán eltűnt.
Egy réten jelent meg újra. Vele szemben ott állt Phibrizzo papja. A nő
gúnyosan mosolygott Amyre, miközben hátradobta hosszú, fekete haját. A pap
mögött egy seregnyi szörny állt. amy fáradtan sóhajtott, és intett egyet. A
szörnyek megsemmisültek.
-Ha akarsz valamit, ne hozz csőcseléket. –mondta hidegen Amy.
–Meguntad tán az életed?
-Ez nem élet. –felelte a pap. –Ez csupán egy játék. Egy játék,
hol a létetek a tét!
-Akkor játszunk! –mondta Amy. –De kettőnk közül nem én fogom
megbánni!
A két nő harcolni kezdett. Amy nem erőltette meg magát. Felemelte botját,
és az ellenfele felé csapott vele. Egy fekete energiagömb szabadult ki a
bot tetején lévő kristályból, és találta egy Phibrizzo papját.
-Ne hidd, hogy ezzel vége… Yoru lánya… -mondta a pap, miközben
haldoklott. –Nem… fogod megúszni… ami… amit…
tett… tett… él…
Phibrizzo papja meghalt. Amy ránézett, aztán szertefoszlott.
„Igaza lehetett.” tűnődött Amy, miközben magasan a levegőben
lebegett. „Ez nem szabad élet, csupán egy játék. Igen… egy
játék.”
Amy elnézett Északra. A Sötét Hegység vonulatai még onnan is kivehetőek
voltak, ahol lebegett.
„Jól döntöttem!” döntötte el magában. „Azt tettem, amit
helyesnek gondolok. Ha eljön az ideje, megfizetem tetteim árát! Ha eljön az
ideje… de nem hamarább…”


Folytatom...