1. r�sz: Zelgadiss �lma

Csendes �s nyugodt volt az �jszaka. Mindenki b�k�sen aludt a palot�ban is, csak Zelgadiss nem. Forgol�dott az �gyba, az arc�n l�tszodott, hogy rosszat �lmodik. Azt �lmodta, hogy mindenhol csak feketes�g van, mikor Zel k�rben�zett, de semmit sem l�tott;

-Hol vagyok?- k�rdezte, egyszercsak egy villan�s j�tt, azt�n Zel egy szob�ba tal�lta mag�t. A szob�ba volt egy b�ba, egy gyenge, fiatal h�lgy, a karjaiba egy kisbaba �s n�gy f�rfi. Kett� ember, egy z�ldsz�n� s�rk�nygy�kember �s egy f�ls�rk�ny, aminek kardfoga, d�monsz�rnya, k�k sz�n� k�b�re, a fej�n k�t h�trafel� n�v� vastag szarva, k�t nagy tarajos d�monf�le �s a h�t�n t�rkiz sz�n� cs�kok voltak. A s�rk�nygy�kember sz�lalt meg el�sz�r;

-Mi lesz a kicsi neve Zelgado?- k�rdezte, erre Zel egyb�l felismerte azt a f�rfit, amelyik a h�lgy kez�t fogta;

-Apa...- mondta, azt�n odan�zett az �d�sebbikre, aki nem m�s, mint Rezo volt. Ezen Zel megd�bbent, azt�n a h�lgyre n�zett, aki ezt mondta kedvesen:

-Legyen a neve...Zelgadiss.- mondta, Zel erre �t is felismerte;

-Anya...de akkor mi�rt nem ismertem meg �ket hamarabb?- k�rdezte mag�t�l, erre megkapta a v�laszt. Mik�zben egyet�rtettek abba, hogy ez legyen a kisfi� neve, megjelent a semmib�l egy feketeruh�s alak, mindenki megd�bbent;

-Ki lehet ez?- k�v�ncsiskodott. Az alak mindenkit ledermeztett Zel sz�leit kiv�ve. Azt�n el�var�zsolt k�t fekete g�mb�t. Az egyiket hidegv�rrel eldobta Zel anyj�ba, aki azonnal meghalt. Erre Zel apja megt�madta, de az alak eldobta a m�sik g�mb�t Zel apj�ba, aki holtan esett �ssze;

-Ne!!! Apa, anya!!!- ki�ltotta Zel, mikor fel�bredt..

Folyt. k�v.