Slayers Novelty – Episode 19.

„Nemrég foglya voltam egy boszorka átkának, De hamar búcsút intettem a haragos társaságnak.

Móresre tanítottam Sárkányigámmal őket. Verselő Lina útjában senki nem lehet.

Már kezdtünk éppen örülni, Ám ekkor egy hang hozzá fogott szövegelni.

Kettészedte a csapatunkat, De külön-külön is gondunk akadt.

Mi hosszas töprengés után rájöttünk, Kitől kell újonnan rettegnünk.

De Filiáékkal vajon mi lehet? Egyáltalán ők hová tűnhettek?

Mindenesetre mi gondban leszünk, Ha a Káosz-őrével kell megküzdenünk.

Hiszen anno vele Sylphiel végzett. Ellenfelünk lenne számunkra a végzet?

Remélem nem, mert nekünk van egy küldetésünk. Igaz, annak még utána sem néztünk.”

19. (71.) rész: Döntésre jutottunk: Kitartóan harcolunk!

Míg Filiáék úgymond szórakoztak messze, Lina és társai a barlang mélyének foglyaiként készültek a legrosszabbra. Ellenfelük testének körvonalai elmosódottak voltak, mondhatni homályosak, ahogyan egy szellemhez illik.

- Számítanunk kell arra, hogy bármikor megtámadhat minket! – jegyezte meg Zelgadis.

- Akkor nem leszünk az adósai! – szorította ökölbe kezét Lina.

Amelia szemöldökét ráncolva, elszántan kiáltott:

- Te, sötétség lakosa, az igazság nevében felszólítalak, hogy azonnal adj magyarázatot kiléted felől!

- Arra vagy kíváncsi, hogyhogy szellem vagyok? – reagált a Káosz őre – Butácska, hiszen én ember voltam, mielőtt végzett velem az a papnő. Az emberek haláluk után szellemek lesznek, és mivel én hatalmat kaptam a Lidércek urától régen, így fent maradhatott lelkem, eredeti kilétem teljes erejével.

- Ez nekem hosszú volt. – vakarta fejét Gourry – Röviden?

- Röviden ő egy gonosz szellem! – tépte idegesen Gourry haját Lina.

- Ha ideges vagy, ne az én hajam tépd! – próbálta levakarni magáról a lányt Gourry azzal, hogy szaladgál fel-alá.

- Magamban csak nem teszek tán’ kárt! – kuncogott Lina, majd leugrott a fiú hátáról.

- Gyerekesek vagytok. – sóhajtott Zel.

- Ha jól emlékszem, akkor a Káosz őre a közelmúltban el tudta venni az erőnket. – jegyezte meg Amelia.

- Ez igaz. Erre vigyáznunk kell most. A szemébe nézést kerüljétek! – javasolta Lina.

- Támadjunk, vagy várjunk még? – tette fel a kérdést Gourry.

- Nem tudhatjuk, mennyiben változott meg az ereje szellemként. – mondta Zelgadis.

- Igen, úgyhogy át kell engednünk a kezdés jogát. – bólintott Lina.

- A múltkor csupán az elvett erőnkkel tudott minket megtámadni.

- Ameliának igaza van! – helyeselte az iménti megjegyzést Zel.

- Akkor mégis mire várunk? – ugrott az ellenféltől távolabb Lina, kezét a magasba tartva.

- Menekülünk? – nézett értetlenül Gourry, miután Lina mellé sietett.

- Támadunk, te ostoba! – kiabálta le a fiú fejét a kis boszorkány.

- Rendben! Halálcsapás! – kiáltotta Amelia, majd támadásba lendültek mind. Sajnos Amelia varázslata kevésnek bizonyult a Káosz őre ellen.

- Hiszen már halott vagyok, mit ér a Halálcsapásod?! – kacagott fel a szellem.

- Igaza van, mással kell próbálkoznunk! – Lina hangjában volt egy kisebb kétségbeesés, de végül ő is támadni kezdett: - Fagyos nyilak!

- Azt hittem legalább a versikés okosabb! – a Káosz őrének testén csak úgy átsuhant a nyílzápor, nyomot sem hagyva.

- Hát ez?! – nézett értetlenül Lina.

- Nem rendelkezik evilági testtel, így ezek nem hatnak rá. – magyarázta Zelgadis.

- Erre nem is gondoltam. Te meg ne sértegess! – az utóbbit dühöngve mondta főhősünk.

- Fény, jer’ elő! – kiáltotta Gourry, mire kardjának markolatából a Gorun Nova ereje tört elő. A harcos nekiszaladt, és egy ugrást követően lecsapott az ellenfélre. Ám az, csak állt rendületlenül, miközben a szablya áthaladt egész testén.

- Ajaj. – sóhajtott fel Gourry, mikor rájött, hogy semmit nem ért támadása.

- Bizony, ajaj… - mosolyodott el gonoszan a Káosz őre, majd suhintva egyet karjával, a szőke fiú a falnak csapódott.

- Gourry! – sietett hozzá Lina, és úgy tűnt, a fiú nem mozdul.

- Rendbe jön, csak nincs magánál egyelőre. – állapította meg Zelgadis.

- Remélem, nem nézett bele a szemébe! – szólt Amelia.

- Ha már egyszer nincs magánál, ezt kölcsön veszem. - Lina szemei felcsillantak a harcos kezében lévő kardra pillantva. Nagyra nőtt, gyönyörtől hullámzó szemekkel nyúlt a Gorun Nova felé.

- Ne is álmodj róla! – kapta fel a földről kardját tulajdonosa.

- Hát te meg? Azt hittem elájultál! – bőgött keservesen a sikertelen akciója miatt Lina.

- Ennyire szíveden viseled Gourry állapotát? – érdeklődött ránézve Zelgadis.

- Miket beszélsz?! – háborodott fel Lina – Csak a kardot akartam!

Hirtelen hideg fuvallat járta körül hőseinket. Most ébredtek csak rá, hogy ellenfelük még mindig rájuk vár.

- Hálás lennék, ha szánnátok rám is egy kis figyelmet!

- Adok én neked olyan figyelmet, amitől máris megbánod, hogy kérted egyáltalán! – dühöngött Lina – Bumm-bumm golyók!!! – ezeket megidézve rengeteg kis robbanással elvonta az ellenség figyelmét, majd a társaihoz fordult – A Lidércek fényére lenne szükségünk. – higgadt le végül.

- Aydenre gondolsz? – kérdezte Gourry, mire Lina leütötte – Áu! Ezt mért kaptam? Nem ő a Lidércek szeme fénye?

- Most a Sylphiel kisasszony által megidézett varázslatról van szó, Gourry úrfi. – okította ki Amelia.

- Hasonló hatású igét talán én is tudok mondani, de ahhoz Amelia segítségére van szükségem. – állt elő egy ötlettel Zel.

- Mire célzol? – kérdezte sejtelmes hangon Lina.

- Az én területem, a sámánizmus tartalmaz pár rontást idéző, és eltűntető varázslatot. – kezdte magyarázni a kiméra – Ha egy ilyen megidézését segítené Amelia fehér mágiája, talán sikerülne eltűntetni a Káosz őrének szellemét.

- A fehér mágia között vannak szelleműző igék. – segített be Amelia – Ha egy ilyet tennék hozzá, remélhetőleg beválna.

Lina és Gourry helyeslően bólintottak.

- Mindezek előtt még meg akarok érdeklődni valamit a drágalátos őrünktől. – sóhajtott a vörös hajú boszorkány.

Csakhamar megszűntek a Káosz őre körül lévő robbanások.

- Idefigyelj! Lenne itt valami, amit nem értek! – szegezte kiáltását a szellemnek Lina.

- Mi lenne az?

- Hogy kerültél ide? Mégis mért pont ezt a barlangot választottad? – tette fel kérdését a kis boszorka.

- Ami azt illeti, bolyongó lélek voltam csupán, a Káosz-óceánjának vizén, míg nem egy papnak öltözött szörny felhívta valamire a figyelmemet. – kezdett mesélni rideg hangon.

- Xellos… - szorította ökölbe kezét, sóhajtva Lina.

- Azt mondta, hogy Verselő Lina és társai biztosan idejönnek majd. – folytatta a szellem – Eleinte nem nagyon akartam bízni benne, mivel nem értettem, hogy mindezt honnan tudja ilyen biztosra.

- Tehát a Bowyban lakó embereket Xellos késztette arra, hogy idehozzanak téged, Lina. – állapította meg Zelgadis, mire Lina bólintott.

- De Xellos úrfinak nem az a célja, hogy rávegye Lina kisasszonyt egy nagy erejű szörny elpusztítására? – furcsállotta mindezt Amelia.

- Igen, hogy aztán a többi szörny se lázadjon. Ezt még én is megjegyeztem. – húzta ki magát peckesen Gourry.

- Akkor viszont azt nem értem, mi oka arra, hogy itt tartson minket veled. – szólt Lina, mire a Káosz őre ismét beszélni kezdett:

- Az a szörny, vagy ahogyan ti hívjátok, Xellos, kifejezetten örült, hogy én a bosszúmat forralom ellenetek, így ajánlatot tett.

- Ajánlatot? – kérdezett vissza Zel.

- Azt mondta, ha itt maradok, míg ideértek, megvéd a Fekete sárkányraj támadásától.

- Mi?! – nézett ijedt tekintettel a társaság.

- Miféle rajról beszélsz? – érdeklődött Lina.

- Hát ti nem tudtok erről? Na akkor ne tőlem tudjátok meg! Sőt, már senkitől se, mert végzek veletek! – kacagott a szellem, majd egy nagyrészt áttetsző gömböt dobott hőseink felé. Ők sikeresen elugrottak a támadás elől.

- Honnan tett szert ilyen csapásokra? – tette fel a kérdést Amelia.

- Látom, kerülitek a szemembe nézést. Nos, nem mindenki ilyen óvatos. – szólt fagyosan az ellenfelük.

- Tehát ez lehet a magyarázat a kérdésedre, Amelia. – mondta Gourry.

- Gourry kardjának hatnia kellett volna ellene. – gondolkozott Zelgadis.

- Nyílván nem volt elég erős csapás a Káosz őrével szemben. – feltételezte Lina.

- Akkor ez csak egy dologra utal. – vonta le a következtetést Amelia.

- A nagy erejű szörny, akiről Xellos beszélt, a Káosz őrének szelleme. – fejezete be a gondolatot Lina.

- Ezek szerint nagyobb a baj, mint azt gondoltuk. – vakarta fejét Gourry.

- Sebaj, akkor is végzünk vele! Egyel több ok arra, hogy megöljük! – intett támadásra Lina, mire Zelgadis egy igét kezdett mondani:

- „Fehér köddel fedett szentély, Gonosz lélek nálad megtér!”

- „Hív a Túlvilág, kóbor lélek! Igémmel odaküldelek téged!” – csatlakozott Amelia.

- Fogjátok meg a Gorun Novát, hátha hatásosabb! – javasolta Lina, és kisebb ellenállást leküzdve, kicibálta Gourry kezéből a Fénykardot, majd odadobta társainak.

A két varázslat elmondása után az igazság bajnoka, valamint a kiméra egyaránt megragadta a kard markolatát. Végül szürke füsttel száguldó fénynyaláb találta el a Káosz őrét.

- És ha ez még nem segít, hát akkor én is beleadok valamit! – kiáltotta Lina, és a varázsigére tért: - „Minden lélek forrása, Végtelen állandósága, Örökké égő tűz, Mely minden gonoszt elűz! Segíts, hogy a lelkemben lappangó erő, Hatalmas nagy hévvel törjön most elő!” Szaggatófény! – majd beleirányította a másik két nyalábba.

Óriási fényjelenség kíséretében, robbanás rázta meg a barlang csarnokát. Hőseink a földön fekve tértek magukhoz.

- Ez nagyot szólt. – jegyezte meg Gourry.

- Sikerült? – kérdezte Amelia.

- Nagyon úgy néz ki, mivel a Káosz őre nincsen sehol. – bólintott Zelgadis.

- Ez így kissé egyszerű győzelem volt, nem? – nézett értetlenül Gourry, miközben visszavette kardját.

- Félek, hogy bár ő volt a nagy erejű szörny, ennyi nem lesz elég a kedélyek csillapítására. – szólt lehangoltan Lina – Azzal a nyavalyás Xellossal pedig még számolok!! – pattant fel dühöngve.

Ekkor váratlanul egy hatalmas moraj rázta meg a visszhangzó barlangot. Hőseink körülnéztek, és Amelia a következőt jegyezte meg ijedten:

- Mindjárt beomlik a barlang!

- Ki kell jutnunk innen gyorsan! – kiáltotta Zelgadis.

- Csak a gyomrunk korog. - Lina zavartan, fejét vakarva, nevetni kezdett, Gourry hátát paskolva közben.

- Igen, éhesek vagyunk. – vigyorgott Gourry, mire Amelia és Zelgadis fejénél egyaránt egy vízcsepp jelent meg reakcióképpen.

- Még egy ok, amiért hamar kiutat kell keresnünk innen. – szólt Zel.

- Bizony! Én azt is tudom, hogyan jutunk ki innen azonnal! – csillant fel Lina szeme, és tenyerét kezdte dörzsölni.

- Csak azt ne!!! – üvöltötték egyszerre a többiek rémült tekintettel.

- De! Sárkányiga!!!

…Folytatása következik…