2 rész: A gyűlölködő testvér.

 „Attól én még barátkozhatok velük!” - „És még a barlangúnkban is volt, igaz?!” - „Sérült volt, ha nem segítek neki, meghalt volna!” - „Hagytad volna meghalni!” - „Én nem olyan vagyok mint az apukánk! És már nem vagyok kiskölyök, kérlek ne parancsolgassál nekem!” - Szólt Vulpy, és ott hagyta bátyát a barlangban. A tónál Jillas levette ruháját, és a vízbe ment. Váratlanul feltűnt Vulpy, és csak sírt. Jillas teljesen elpirult, és csak a feje látszott a tóban. „Miért sírsz Vulpy?” - „Mert a bátyám megtiltotta, hogy vörös rókákkal barátkozzam, mert ő gyűlöli őket. De már nem vagyok kiskölyök, hogy parancsolgassanak nekem, és ő ezt nem érti meg.” - „De miért utálja a vörös rókákat a bátyád?” - „Mert a legjobb barátjában nagyot csalódott, és amiatt...” - „Ha nem tévedek, ő is egy vörös róka volt. Igaz?” - „Sí. Azóta gyűlöli a vörös rókákat. De szerintem ez ostobaság, és gyerekes is.” - Szólt Vulpy, és Jillas legszívesebben odament volna, hogy megvígasztalja a nőstényt, de nem tehette a kínos helyzet miatt. „Vulpy, lennél szíves elfordulni egy pillanatra!” - „Persze.” - Szólt, azzal elfordult, és Jillas sietve felvette ruháit. Aztán vigasztalni kezdte barátnőjét. Vulpy Jillas mellkasára dőlt, és már a sírást is abba hagyta. Jillas remegő manccsal ölelte át Vulpyt, és kissé elpirult. Egy bokorban Vulpino mindent látott, és egyre forrt benne a méreg a vörös rókák iránt. „Ha tetszik Vulpinának, ha nem, nem tűröm el a vörös rókákat az erdőmben.” - Gondolta, és a tóba lökte Jillast dühében. Azzal elvitte húgát messze Jillastól. A barlangban Vulpy pofon vágta makacs testvérét, és el akart menekülni előle, de Vulpino karon fogta hugát, és leterítette. „Vulpy nem akarok neked rosszat. Csak azt kértem tőled, hogy ne barátkozz azzal a Juniorral...” - „A neve Jillas...” - „Nem mindegy?!...” - „Nem!” - „Különben is anyunak megígértem, hogy vigyázok rád...” - „Igen, de, hogy? Szinte semmilyen rókával nem köthetek barátságot miattad, csak azért mert régen csalódtál Redben, és...” - „Chihagy!” - „És nem beszélhetsz így velem. Tudom mennyire megbántott Red, de emiatt nem kell gyűlölnöd az összes vörös rókát...” - „Hallgass! Te nem értesz semmit, és az embereknek köszönhetően minden vörös róka elpusztult. Kivéve ezt a Juniort, akit Valgarv védett meg!!!” - Szólt Vulpino, és Vulpy szemei megint könnyeket hullajtott. Vulpino meg húga lefeküdtek, de Vulpy még álmában is csak sírt. Éjjel a barlangban Jillas tűnt fel, és a tó felé vitte Vulpyt. Ott felébresztette, és Vulpy kissé meglepetten pillantotta meg Jillast. „Jillas úgy örülök, hogy elhoztál a bátyámtól.” - „Láttam, hogy bánt veled, legszívesebben elláttam volna a baját.” - Vulpy csak kuncogott, és már egyáltalán nem volt szomorú. Vulpina a tóba ment, azzal elfordult, amíg Jillas leveszi ruháját, és a vízbe megy. A tó lágy csillogása megbabonázta őket. Fenn, a hold előtt néha - néha elsiklott lustán egy - egy felhőpamacs. A tó háttarében hatalmas hegyek voltak, csúcsok hóval meghintve. A 2 róka kergetőzött a vízben, és vágyakozva, ölelték át egymást. Vulpy arcon csókolta Jillast, és a róka kissé elpirult. De ez nem zavarta őt, és Vulpina mancsához ért. Jillas már nem annyira dadogott, és szorosan egymáshoz simultak.