Xellos lehajolt és hirtelen megcsókolta, először lágyan, majd mélyebben és szenvedélyesebben. A poharak kiestek kezeikből, de nem foglakoztak velük, szorosan fogták egymást. Philia kezeit összekulcsolta Xellos nyaka körül, szájuk együtt mozgott és minden kavargott körülöttük. Érezte a telt erős ízt a nyelvén, és az édes mézt a szájában és ez az érzés felfűtötte a testét. Végül mikor a csók megtört, Xellos egyik ujjával megérintette Philia arcát.

"Miért nem szerzünk két poharat és megyünk fel a szobánkba?" kérdezte halkan, homlokát Philiáénak támasztotta.

"Tetszik ez az ötlet," dorombolta Philia.

~*~

Visszatérve az átalakított ebédlőbe, Luna Inverse a hátsó falnak támaszkodott és Valgaavval játszott. Felnézve látta, ahogy Amelia és Zelgadis táncolnak, összeölelkezve a saját kis világukban. Lina és Gourry egymásra mosolyognak és kart karba öltve kisétálnak az előcsarnokba. Philia és Xellos hollétéről viszont Lunának fogalma sem volt.

"Luna néni? Hol van a mama?" kérdezte Valgaav, félbe szakítva Luna gondolatmenetét.

"Oh, nem tudom," válaszolta. "Holnap regggelig vigyázok rád. Rendben van?"

"Aha, persze." vigyorgott Valgaav.

Egy újabb kis "pop!" hallatszott, majd Luna felnézett Zelasra, aki mellette tűnt fel. A Beastmaster szinte már őrülten vigyorgott és körülnézett a teremben. "Ez úgy látszik működött. Imádom, ha minden a terv szerint megy!"

"Hova ment a kis kegyenced?" kérdezte Luna.

"Mikor utoljára láttam, a lépcsőn ment fel egy A-R-A-NY S-Á-R-K-Á-NY-NY-A-L," betűzte Zelas, majd Valgaavra nézett. "és két üveg borral."

"Hát nem édes?" kuncogott Luna. "Csak meg kell várnunk holnap reggel felébred, és minden eszébe jut."

"Ez vonatkozik a többi jelenlévőre is."

"Gourry és Lina is korán elmentek már. Zel és Amelia meg táncolnak."

"Hmm, látom őket," morogta Zelas. "Vigyázol Valgaavra ma éjjel?"

"Nem, csak találtam egy Fekete Sárkány az út célén és befogadtam."

"Ne gúnyolódj velem," válaszolta Zelas. Végül így kiáltott. "Drágám, elmegyek aludni! Majd holnap korán reggel találkozunk és megnézzük az ébredéseket!"

"Itt leszünk," egyezett bele Luna. "Jó éjt."

Zelas újra eltűnt, és Luna Zelgadist és Ameliát figyelte, akik egymásba karolva, nevetve mentek ki az ajtón. Valgaavra nézett. "Mehetünk aludni, Val?"

"Nekem is kell?" kérdezett vissza.

"Igen, neked is!"

"Rendben. Jó éjt, Naga néni!" Valgaav megfordult hogy megtalálja a boszorkányt (aki már kora este óta egy asztalnál ült) aki fejét az asztalra támasztva nevetett, azzal az idegesítő nevetésével és ivott. Majd megfordult és Valgaavra mosolygott.

"Jó éjt, Val drágám!"

Ezzel Luna kivezette Valgaavot a teremből, már előre mosolyogva a holnap reggel eseményein. Ez így túl könnyű volt. A Rémálmok Ura elégedett lesz, gondolta boldogan. Igen, nagyon elégedett.