2 rész: Plátóit vagy vonzódás,

megint itt a macskalány.

Lina leszidta Gaurryt, amiért kínos helyzetbe hozta Zoeyt, és Zelgadis is Linával értettegyet. Zoeyt senki sem látta mióta eltűnt, és még Zelgadis sem találta a lányt. Este lett mire abba hagyták a keresést, és tűzet raktak a tó közelében. Zel csak szomorkodott a tűznél, még akkor is amikor Lina meg Gaurry már rég az álomvilágban jártak. Váratlanul egy vadmacska jelent meg Zel háta mögött, és a macska megszólalt: „Nem is tudtam, hogy kerestél Zel.” - A férfi megfordult, és elmosolyodott. „Örülök, hogy ismét látlak Zoey.” - A macska Zelhez dörgölőzött, majd visszaváltozott emberré. „Hiányoztam?” - „De még mennyire cicus.” - Mosolyodott el a férfi, és a lány barátja mellé ült a farönkre. „Láttalak mikor az erdőben kutattál, a barátaiddal. Miért?” - Zel elpirult, és elfordult. „Hát mert... Izé... Szóval mert... - Nyelt egyet Zelgadis, és még jobban elvörösödött. - Hát mert aggódtam miattad.” - „Te buta, ismerhetnél már. Vadmacska vagyok, tudok magamra vigyázni!” - „Igen, tudom... De én akkor is féltettelek.” - Szólt Zelgadis, és mélyen a lány szemeibe nézett. Zoey kissé elpirult, mikor Zel közelebb ült hozzá. A férfi már majdnem megcsókolta a lányt, mikor Dilger meg Ronno a 2 farkasember ugrott ki a bokrok között... Zoey megrémült, és barátja mögé bújt félelmében... Zelgadis előrántotta kardját, és összecsapott Dilgerrel. Ronno meg Zoey után viharzott, hogy elkapja. Zelgadis nem tudott segíteni barátnőjén, és egyre jobban aggódott érte. Az erdőben Zoey a folyó feletti fatörzsre futott, és Ronno meg utána. A lány félelemmel a szemében rántotta elő tűzkardját, és neki rontott a farkasembernek... Ronno kikerülte a kardcsapást, és fellökte a lányt... Mindketten a folyóba zuhantak, és Zoey csak fuldoklott. A lány egy kiálló faágba kapaszkodott, és megkönnyebbült. A farkasembert elsodorta a víz, és Zoey nem tudta magát felhúzni az erős sodrástól. A lány elgyengült, és majdnem elengedte az ágat, mikor valaki elkapta a kezét. A lány felnézett, és elmosolyodott. „Zelgadis!” - Kiáltott boldogan, ahogy megpillantotta barátját. „Zel ne engedj el!” - „Nem áll szándékomban.” - Szólt a férfi, és kihúzta a lányt a vízből. Zoey vacogott a hidegtől, és kissé elpirult, mikor Zel betakarta őt a köpenyével. Mindketten visszamentek a tóhoz, és Zoey a tűznél melegedett meg. Zelgadis titokban epekedve bámulta a macskalányt, és le nem tudta venni tekintetét a kedves teremtésről. Zoey barátja mellé feküdt, és Zel gyengéden magához ölelte barátnőjét. Hajnalban a nap első sugarai felébresztették Zelt, de a férfi nem látta maga mellett Zoeyt, és körülnézett. Majd észre vette, hogy mellette egy doboz van, és Zel elmosolyodott, ahogy meglátta a doboz tartalmát. „Ezt biztos, hogy Zoey készitette nekem.” - Gondolta, és reggelizni kezdte a barátnője készítette ennivalót. Eközben a tisztáson Lina már megint Gaurry fejét verte, amiért nem figyelt rá. De észre sem vették, hogy a bokrok közt macska szempár figyeli őket. Ezalatt a tónál Zelgadis csak szomorkodott, és a tavat nézte magányában. „Zelgadis gyere ide kérlek!” - Szólalt meg egy vidám női hang, és Zel a hang után ment. „Hol vagy?!” - „Itt. Egy fa alatt.” - „Nem látlak Zoey! Hol vagy?!” - „Maradj ott!” - „Zoey gyere már elő, és ne idegesíts!...” - „Meg vagy!” - Ugrott a férfi fejére egy vadmacska a fáról, de Zoey jajgatva ugrott le barátja fejéről, és felkiáltott: „Zelgadis már el is felejtettem, hogy drótszerű a hajad... Nagyon tüskés volt... És nagyon fájt...” - Szólt, és Zoey emberré változott. „Ha nem tévedek meg akartál lepni, mint régen, amikor még gyermekek voltunk. Igaz?...” - Ölelte át barátnőjét Zelgadis, és mélyen egymás szemébe néztek... „I, igen...” - Pirult el a macskalány, és teste remegni kezdett, ahogy Zelgadis sötétkék szemébe tekintett, majd a férfi szorosabban magához ölelte őt. Zelgadis már majdnem megcsókolta Zoeyt, mikor Lina fölkiáltott: „Addj neki Zelgadis!!!” - Üvöltötte a lány, és feltűnt a fák között Gaurryval. „Gaurry, Lina ti meg mit kerestek itt?!” Ijedt meg Zel, meg Zoey, és rögtön eltávolodtak egymástól.