11 rész: A család veszélyben 2 rész.

Olivia, Ilona és  Susi játszottak a kisfiúval, amíg Zel nem ért rá. A 3 lány sokáig elszórakozott a kisdeddel, és csak nevettek, mert a kicsi ügyetlenkedett. Az erdőben Zelgadis sétálgatott, kezében a kicsivel. Hirtelen egy ismerős róka farkot vett észre egy fa mögül, és azt hitte megint Ronno az. Zelt fűtötte a méreg amiért, hogy Ronno végzett a párjával, és utána sietett. De ekkor egy rókalányt látott meg, és tévedett. A nő egy barlangba ment, és Zelgadis utána ment. A barlang mélyében a nő megszólalt: „Zelgadis miért tetted?” - „Miről beszélsz, és honnan tudott a nevem.” - „A bátyám mesélt rólad, és te okoztad majdnem a halálát.” - „Nem értem miről beszélsz.” - „Igazán? Kétszer levágtad a farkát, egyszer a Stárs Girls sátorában másodszor meg az erdőben, mikor a bátyám vállon szúrt egy nőt.” – A férfi már rögtön tudta kiről beszél a rókalány. „Te vagy Ronno húga, de nem értem, Ronno miért ölte meg a páromat!” - „Mert Dilger kérte ezt tőle, és a bátyám megtette amit ígért, és most a kölyköt fogjuk megölni.” – Zel magához szorította Juniort. „Előbb próbáld elvenni tőlem Juniort, te kétszínű perszóna!” – Zelgadis kirohant a barlangból, de már késő volt a barlang bejáratát már ellepték a farkasemberek. „Most nem menekülsz Zelgadis!” – Kiáltotta Dilger, és nekirontott a férfinak. Zel előrántotta kardját, és párbajozni kezdtek. Zelnek nehéz dolga volt egyszerre kardot forgatni, és tartani a csöppséget. A farkasember fellökte Zelt, és kezéből kieset a kisded. „Ne Junior!” – Kiáltotta Zel, és megrémült. „Most vége!” – Szólt Dilger, és készült ledöfni a babát. „Hozzá ne érj te éretlen tacskó!” – Hallatszott egy női hang, és a fák közül az éjjeli árny tűnt fel. A nő fekete ruhában volt, és válla be volt kötve. A nő diabolózni kezdett, és a diabolot Dilger fejéhez vágta. A nő le húzta fejéről a csuklyát, és Zel nem hitt a szemének. Ibolya volt az, aki élt és virult. Ibolya felvette gyermekét, és fél kézzel diabolot vágott mindegyik farkasember fejéhez. Zelgadis felkapta kardját, és párja védelmére kelt. „Ibolya menj el!” – Szólt, és a nő sietve elmenekült gyermekével. „Delej gömb!” – Hangzott messziről Zel hangja, és egy nagy robbanást lehetett látni. A nagysátornál mindenki nagyot nézett mikor meglátta a közeledő Ibolyát karjában a gyermekkel. Olivia, Ilona és Susi annyira ölelgették nővérűket, hogy Ibolya alig tudta tartani Juniort. Mikor Zel visszatért sírva ölelte át párját, és Ibolya is sírásban tört ki. „Ibolya hogyan?...” - „Orinának nagyobb varázs ereje van mint neked, és a fehér mágiával...” - „Úgy örülök, hogy élsz.” – Zel meg párja sokáig ölelgették egymást, és a sírás már a folyóson is hallatszott. Este Zel megfürdette Juniort, de nem lett mérges mikor a kicsi lefröcskölte. Később lefektette, és betakarta a kicsit. Ibolya elmosolyodott, és egymás szemébe néztek. Éjjel Zel ölelgette párját, és Ibolya csak kuncogott. A telihold fénye bevilágított az ablakon, és átvilágította a szobát. Hirtelen az ajtó kinyílt, és egy árny lépett a szobába, egyenesen a bölcső felé.

12 rész: A kicsi Junior 1 rész.

Zelgadis elővette kardját, és leterítette az árnyat. Kiderült, hogy csak Erika jött be, mert kíváncsi volt, hogy a kicsi jól van-e. „Zelgadis ugye nem akarsz megölni?” - „Ha nem lennél Ibolya barátja, akkor talán igen.” – A lány megsértődötten kiment, és Zel visszaaludt párjával. Ezek után az éjszaka nyugodttan telt. - ”1 Év múlva” egy nap Lina figyelt a kicsire, de mikor elfogyott a türelme, mert Junior folytonosan húzta a lány haját, felüvöltött: „HA MÉG EGYSZER A HAJAMHOZ ÉRSZ, MEGÖLLEK TE GYEREK!!!” – A kicsi pityeregni kezdett a félelemtől. Ilona megszólalt: „Ez szép volt Lina, gratulálok. A te szereped volt, hogy bőgni kezdjen a kicsi.” - „Ő produkálta ki!” - „A nővérem nem fog örülni, ha megtudja.” – Szólt Olivia, és gyengén ringatni kezdte karjában a csöppséget, hogy megnyugodjon. „Ne félj kicsi Junior, nem fog bántani a gonosz Lina, megvédünk.” – A kisded megnyugodott, és Oliviához bújt. „Óh, hát nem aranyos. Láttál már ilyen édes kisbabát Ilona?” - „Egy biztos, hogy Juniornál tündéribb kisbabát még nem hordott a hátán a föld. Ő a legaranyosabb.” – A 2 lány becézgette a kicsit, és Lina kiment. Olivia letette a padlóra a kicsit, és eltávolodtak tőle. Junior felállt, és Ilonához lépdelt. „Ügyes vagy!” – Mondták a lányok, mikor a kisded elérte valamelyiküket. Mikor Zel meg párja visszaért, Lina így szólt barátjához: „Zelgadis tudtad, hogy a te fiad egy vandál?” - „Miért mondod ezt Lina?” - „Mert az a kis vakarék húzta a hajkoronámat. Legszívesebben adtam volna neki egy fülest, de Ilona és Olivia nem engedték.” - „Még szép. Szívesen láttam volna, hogyan tépi a hajad. Biztosan vicces látvány lehetett, hogy téged felidegesít.” - „Hogy mondtad?” – Szólt a lány, és egy vastag faággal fejen csapta barátját a sértésért. Ibolya gyorsan egy jégtömlőt tett férje fejéhez. „Lina ez azért túlzás volt!” - „De Ibolya neki meg nem kellett volna megbántania egy magam fajta kicsi lányt. Különben is a te férjed, neked kéne elintézned, nem nekem.” – Zel megszólalt: „Lina ez fájt, nem értem, hogy miért kapod fel a vizet egy kis tréfa miatt. Különben sem sértésnek szántam.” - „Előbb kellett volna gondolkodnod Zelgadis! Most megkaptad!!!” - „Nagyon kérlek ne kiabálj fáj a fejem.” - „Te akartad, te akartad!” – A lány nyújtogatta nyelvét, tetszet neki, hogy barátja idegeire mehet. De Ibolya így szólt: „Lina lennél szíves kérlek kimennél. Zavarsz minket.” – A lány sokáig gúnyolta a férfit, és az ajtó becsukódott. „Ez a Lina nagyon gyerekes tud lenni.” - „Nem is hinnéd mennyire. Aú!” - „Zelgi nagyon fáj?” - „Kicsit, majd elmúlik.” - „Itt maradok veled.” - „Nem! Velem nem kell törődnöd, kérlek inkább Juniorral törődj.” - „Rendben, akkor ide hívom Erikát, hogy ápoljon...” - „Ne!!! Csak őt ne, inkább az egyik húgodat hívd.” - „Miért?” - „Mert nem vagyok jóban Erikával, a húgaiddal viszont igen.” - „Ahogy akarod.” – Szólt, és hamarosan Susi lépett a szobába. A kislány arcon csókolta Zelt, amitől a férfi elpirult. „Zelgadis a nővérem...”

13 rész: A kicsi Junior 2 rész.

„Tudom, téged küldött, hogy ápolj.” - „Honnan tudod?” - „Először Erikát akarta küldeni, de megmondtam, hogy ki nem állhatom azt a perszónát, és most itt vagy.” - „Örülök, hogy szeretsz.” – Szólt a kislány, és átölelte Zelgadist. „Susi kérlek csak tisztes távolság.” - Zel megpróbálta ellökni magától a kislányt, de ő egyre jobban szorította barátját. „Susi ne szoríts, nem kapok levegőt.” - „Ha nem löksz, nem szorítalak.” – A kislány kuncogott, és többször is arcon csókolta a férfit. „A sok puszi biztosan begyógyítja a sebét.” – Gondolta a kislány, de hiedelme nem vált be. „Remélem nem tetszem Susinak, mert biztosan, hogy Ibolya nem örülne neki.” – Gondolta Zel, és nagy nehezen sikerült ellöknie magától a kislányt. Eközben Zel szobájában Ibolya átöltöztette Juniort, és kuncogott ahányszor a kicsire nézett. „Olyan aranyos a kicsim, a abban a ruhában, pont úgy néz ki mint Zelgi.” – Gondolta, és kisfiút a nagysátorba vitte, hogy megmutassa a társulatnak milyen ruhát hord a kicsi. A lányok kuncogtak, hogy Junioron ugyan olyan ruha van, mint Zelgadison általában. Ibolya elbeszélgetett barátaival, amíg a kicsi a diabolot nézegeti. Junior látta, hogy anyja nem figyelt, és a csöppség felnézett a trapézra, majd a létra felé lépegetett. Rita ahogy meglátta a kisded mire készül felsikoltott: „ÁÁÁ, Ibolya a kicsi!!!” – A nő sietve felvette gyermekét, mielőtt meg fogta volna a létrát. „Egy biztos, hogy Junior túl kicsi a trapézhoz.” – „Remélem inkább csak diabolózni tanul meg.” – Mondta Ibolya Orinának. Erika egy diabolot nyomot a kicsi kezébe, és Junior folyamatosan forgatta azt. „Anyu!” – Szólalt meg a kicsi. „Ez beszél!” – kiáltott fel Orina. Ibolya elmosolyodott, és magához ölelte a kisfiát. A kicsi még mindig fogta a diabolot, majd a földhöz vágta. A lányok csak kuncogtak a kicsi dobásán, és diabolo bajnoknak nevezték a csöppséget. Később Ibolya visszatért házába, és elmesélte férjének Junior mire készült. „Veszélyes volt Juniort a sátorba vinned.” – Ibolya Zel mellé tette a kicsit az ágyra. „Igen, de ha láttad volna hogy játszik a diaboloval, olyan aranyos volt.” – A kicsi szorongatni kezdte apja kezét. „Képzelem. És vicces, hogy ugyanolyan ruhát hord mint én.” - „Igen, ha már hasonlít rád, akkor legyen úgy is öltözve.” – A 2 szerelmes elbambulva nézett egymás szemébe. Junior Zel kardjához ért. A férfi gyorsan elhúzta a kardot a csöppségtől. „Junior ehhez még kicsi vagy!” - „Apu!” – Kiáltotta Junior, és elszenderedett Zel mellett. Ibolya elmosolyodott, és férje mellkasára dőlt. Zelgadis átölelte párját, és egymás szemébe néztek. Ezalatt a nagy sátorban Lináék is tudtak arról, hogy Junior majdnem a trapézra ment, és a lányokat az ijedség fogta el még a gondolattól is. Lina így szólt: „Biztos hogy Juniornak nagy szerencséje volt, hogy Rita észrevette.” - „Még szép. Ha felmászik a trapézra én elájulok.” – Mondta Orina. „De a kis ruhájában teljesen úgy néz ki, mint Zel kicsinyített mása.” – Szólalt meg Rita, és tovább beszélgettek a csöppségről.

14 rész: Junior veszélyben 1 rész.

Este Ibolya szobájában a nő kisruhákat készített a gyermekének, és előre kuncogott fia milyen aranyos lesz a ruhácskákban. Hirtelen zajt hallott, és kirohant a nappaliba. Ott meglátta Rita kabala rókáját, amint felborította a bölcsőt, és kíváncsian nézette a síró csöppséget. „Fox eredj innen!” – Kiáltott az állatra, és felvette gyermekét. Zelgadis rohant a nappaliba, és megkérdezte: „Ibolya mi történt?... Juniornak semmi baja?” - „Csak Fox volt, és nincs semmi baj. Csak megijedt a fiúnk.” – Zel felsőhajtott. „Az jó. Már attól féltem, hogy megint a farkasemberek.” - Ibolya megnyugtatta Juniort, és egy seprővel kizavarta a házból a róka kölyköt. De az csak kaparta az ajtót. De ekkor Mici a társulat kabala macskája is feltűnt az ablakban, csak nyávogott, a hátán felállt a szőr, és folyamatosan csak fújt. „Ezt nem értem miért viselkednek így a kabalaállatok... Talán Dilgert vagy Ronnot érzik.” – Gondolta Ibolya, és kinézett az ablakon. A macska megérzése bebizonyosodott, mikor a nő meglátta a házhoz közeledő farkasembereket. „Mi a baj kedvesem?” – Kérdezte Zelgadis, és párja kimutatott az állatemberekre. „Tűnjünk innen.” – Szólt Zel, de már késő volt. Dilger meg csapata már a házban volt. „Most mind meghaltok!” – Kiáltotta örömében Dilger, és gonosz vigyor jelent meg az arcán. Zelgadis magához ölelte párját a kicsivel, és kilebegett velük az ablakon. De Ronno meg Szilvia csapdába csalta őket. Váratlanul egy fekete gömb jelent meg, ami magába szívta Zelgadist. Zel nélkül Ibolya és Junior védtelenek voltak. A nő a nagy sátor felé rohant, de már barátai nem voltak ott, mert Zoanába mentek. „A fenében. Akkor nincs más választásom.” – Gondolta Ibolya, majd elrejtette gyermekét, és ő maga meg felmászott a létrán. Majd félelmét elfelejtve felugrott a trapézra, és várta ellenségeit. Mikor Dilger lépett be a sátorba, nem vette észre a nőt. „Ez az. Csak gyere közelebb te éretlen tacskó. Most megbánod, hogy megszülettél.” – Gondolta Ibolya, majd meglendült a trapézon, és elengedte. Sikerült arcon rúgnia a farkasembert, aki el is ájult. Mikor a többi farkasember is megjelent Ibolyának nehéz dolga volt a trapézon maradnia, ahol nem érhetik el... De ekkor sírás hallatszott, és Ronno Junior rejtek helye felé ment. Ibolya leugrott a trapézról, és félrelökte a fiút a rejtekhely közeléből. Azzal felkapta Junior, és elviharzott. Egy szobába rohant meg, de neki ütközött valakinek. Gaurry volt az, és felsegítette a nőt. „Mondd Ibolya nem esett bajod?” - „Nem, de úgy örülök, hogy itt vagy.” – Ibolya átölelt a fiút. „Té, tényleg?” – Gaurry teljesen elvörösödött. „Segítened kell! A farkasemberek üldöznek, és Zelt egy fekete gömb szívta magába!...” - „Bújj el valahol, a farkasembereket csak bízd rám.” – Szólt a fiú, és előhúzta kardját. Ibolya a kicsivel a szekrénybe rejtőzött el, és bekötötte a kisded szemét, nehogy lássa a vérfürdőt a résen keresztűl. „Remélem Zelginek semmi baja abban a gömbben.” – Gondolta, és szorosan ölelte át gyermekét.

15 rész: Junior veszélyben 2 rész.

Ezalatt a gömbben Zelgadisnak fogyott az ereje, és a rég begyógyult sebei ismét megjelentek. Haldoklott, és csak családjára gondolt. Összeesett, és csak egy kis fénysugarat látott a gömb tetején. „Szegény Ibolya, nagy bajban van, és én nem tudok segíteni neki. Csak ne essen baja se neki, se Juniornak.” – Zel elszomorodott, és a depressziója kínozta őt. A szobában ezalatt farkasüvöltések hallatszottak, és a szekrényben Junior sírni kezdett a rémülettől, anyja hiába próbálta megnyugtatni. Az üvöltések megríkatták a csöppséget. Mikor csend lett a szekrény ajtaja kinyílt, és Ibolya felsikoltott az ijedségtől. „Nyugalom Ibolya csak én vagyok!” - „Gaurry rám ijesztettél!” - „Ne haragudj csak azt akartam, mondani, hogy már biztonságban vagy.” - „Kösz, hogy megmentettél.” – A fiú elpirult, és Ibolyával együtt siettek, hogy Zelgadist kiszabadítsák. Zel félholtan feküdt a földön, és a fekete gömb eltűnt. „I, Ibolya... csak hogy semmi... bajod...” - „Ne beszélj Zelgi, pihenned kell.” – Szólt Ibolya, és a házba vitték a haldoklót. A nő ápolta férjét, és Gaurry meg kint őrködött. Zelgadis magához tért. „Ibolya hogyan?...” - „Ne beszélj! Pihenj csak.” – Egymás szemébe néztek, és Zel nehezen megfogta párja kezét. „Gaurry védett meg. Igaz?” – A nő bólintott, és a diaboloval játszó Juniorra néztek. „Látom Juniornak sem esett baja.” - „Igen, hála Gaurrynak.” - „Ibolya szeretlek.” – A nő kuncogott. „Mondd még egyszer!” – Pirult el. „Szeretlek, nagyon.” - „Emlékszel mikor először találkoztunk?” - „Hogy is felejthetném el azt a csodás napot. És most is olyan gyönyörű vagy mint akkor.” – A nő símogadta férje arcát. Már majdnem megcsókolták egymást mikor Junior apjához vágta a diabolot. „Junior szégyelt magad!” – A kisgyerek csak nevetett, és hátára esett a padlón a kacagástól. „Milyen kis szemtelen! Remélem nem Linától tanulta.” – Szólt Zel, és egy jégtömlőt szorított fejéhez. Ibolya elfenekelte a kicsit, és a kiságyba tette. A nő besötétítette a szobát, hogy Junior aludni tudjon. Zel levette felsőjét, és párja bekötötte sebeit. Napok teltek el Zelgadis sebei begyógyultak, és se Dilger se Ronno vagy Szilvia nem tűnt fel. A sátorba Ibolya segített Susinak gyakorolnia a diabolot, amíg Zel Gaurryval beszél. Az egyik szobában Olivia és Ilona Juniorra vigyáztak, és viccesnek tartották, ahogy a kicsi a diabolokkal játszik. De a kicsi elszomorodott, és megszólalt: „Anyut akarom!” - „Bocs Junior, de most nem zavarhatod az anyukádat.” - „Anyut akarom! Anyut akarom!!!” - „Nem jó ötlet ilyenkor zavarni Ibolyát.” – Olivia így szólt: „Igaz, hogy azt mondta ne zavarjuk, de Junior miatt...” - „De Susinak gyakorolnia kell!” - „Tudom, de akkor meg hagyjuk itt Juniort sírni?” – Ilona arca tanácstalan lett, és elfordult. Olivia felvette a síró kicsit, és a többiekhez ment. „Mi történt Juniorral?” – Kérdezte Ibolya, és átvette gyermekét húgától. „Téged akart látni, és szerintem nem érezte jól magát velem és Ilonával.”

16 rész: Junior elvesztése.

„Ideje lesz haza vinnem a kicsit. Kérlek, szólj a férjemnek, hogy elmentem.” – A lány bólintott, és Ibolya kiment a sátorból. A házban Ibolya tisztába tette a kicsit, és lefektette őt. Hirtelen zajt hallott, és a konyhába sietett. Ott meglátta Yellow-t a félig sárga róka félig ember lényt, aki éppen leesett a polcról. „Yellow mit keresel itt?” - „Bocs Ibolya, hogy csak úgy kirabolom a konyha  ennivalóit, de én már csak ilyen vagyok.” - „Yellow tudod jól mennyire utálom, hogy csak úgy megjelensz mint egy árnyék. És miért vagy itt? Ha jól emlékszem, azt mondtad nincs szükséged semmilyen segítségre.” – A róka témát váltott. „Most mennem kell... Nem kell kikisérned kitalálok magam is.” - „Csak tartsd magad távol a gyerekszobától!” - „Van gyereked?!” – A róka rögtön a gyerekszobát kereste. „Eszedbe ne jusson!” – Kiáltott utána a nő, de Yellow már a szobában volt. „Yellow hozzá ne érj Juniorhoz!” - „Nagyon aranyos a kisfiad, és hogy, hogy nem hasonlít hozzád?” - „Inkább az apjára ütött, de most már kérlek menj el. De előbb mutasd a sebeidet?” - „De miért?” - „Jól ismerlek, te tolvaj róka. Benned biztosan nem lehet megbízni.” - „Most az egyszer tényleg nem loptam semmit tőled!” – Szólt Yellow, majd elment. Ibolya megkönnyebbült, és hintáztatta a bölcsőt, hogy a kicsi ne ébredjen fel, mert már ébredezett. „Aranyos kisbaba.” – Szólalt meg a megjelent Xellos, és Ibolya ijedten fordult meg. „Ki vagy te?” - „Xellos, Zelgadis legjobb barátja.” - „Zel sosem mesélt rólad.” - „Azért küldött, hogy elvezesselek az erdőbe, mert valami meglepetést akar mutatni. És hozd Juniort is.” - „De csak most aludt el.” - „De most kell jönnöd Ibolya.” - „Nem tudom mit tegyek. Xellos megbízhatónak tűnik, és Zelgi küldte. De semmi kedvem Juniort felébreszteni.” – Gondolta a nő, majd karjába vette az alvó csöppséget, és a fiút követte. A tónál Xellos magára hagyta a nőt, de Zelgadis nem volt ott. Váratlanul Ronno meg Szilvia tűnt fel. Ibolya gyorsan észre vette, hogy Xellos becsapta őt, de már nem tudott elmenekülni. Hirtelen a tó közepén egy őrvény jelent meg. Szilvia kikapta a kisbabát Ibolya kezéből, és a víz fölé emelte. „Ha közelebb jössz a gyerekből hal lesz.” - „Kérlek ne bántsd Juniort. Megteszek minden amit akarsz, csak ne bántsd a gyerekemet.” – Szilvia arcán gonosz vigyor látszott. „Akkor csókold meg Ronnot.” – Szilvia feldobta a kisdedet majd elkapta, hogy ijegesse vele Ibolyát. „Ne dobd a vízbe!” – Szólt Ibolya, majd kénytelen volt megcsókolnia Ronnot. Szilvia egy védő gömbbe zárta Juniort, majd a vízbe hajította. Ronno lefogta Ibolyát, hogy ne tudja megmenteni a kisbabát. A nő sírt, és sikoltozott a fájdalomtól, látván, hogy a csöppséget elnyeli az őrvény. Ibolya sírva összeesett, és a két gonosz magára hagyta a szenvedő nőt. Eközben a sátornál Xellos elmondta mi történt. Zelgadis mérgében megragadta a fiú nyakát, és kardját szegezte rá. „Te átkozott mazuko, hogy merted bántani a családomat?!”

17 rész: Junior megkerül.

„Nem én, hanem Szilvia és Ronno.” – Zel elengedte Xellost, és sietve az erdőbe sietett. Ott meglátta a síró párját, és gyengéden átölelte. „Junior... Oda lett... Xellos... Hazudott.” – Zel nem akarta elhinni, hogy a kisfia elpusztult, és ő is sírt.  „Juniorért még bosszút állok Szilvián és Ronnon.” – Mondta, és csak a tó közepét nézték ahol a kicsi eltűnt. Ezalatt a folyónál Yellow kavicsokat dobált a tóba, majd sírást hallott, és a hang irányába ment. „Egy biztos, hogy úgy bőg mintha egy farkasember enné.” – Gondolta, és ígedesítette a hang. Hirtelen meglátta Juniort a védő gömbben a partra sodródni. „Hogy kerül ide Ibolya gyereke? Lehet, hogy Ibolya magára hagyta. Az nem jellemző rá.” – Gondolta, majd felvette a picit, és meg semisitette a gömböt. Azzal Seyruunba ment, hogy megkeresse Ibolyát, de szembe találkozott Azullal az árnyfarkassal. „Te mit keresel itt Yellow?” - „Én ugyan ezt akartam kérdezni.” - „Nem hittem volna, hogy idáig süllyedsz, hogy még babákat is lopsz nem csak ennivalókat.” - „Nem loptam el, találtam az erdőben a tó parton. És ez Ibolya gyereke, ha tudni akarod.” - „Jobb lenne, ha én vinném vissza neki. Mielőtt valami butaság jutna az eszedbe.” - „Ugyan már te egy húsevő farkas vagy.” - „Te meg egy tolvaj róka, és csak kisállatokat eszem, nem babákat... Fújj!” - „Hát nem is tudom...” - „Kösz!” – Szólt Azul, és kikapta Juniort a kezéből. Azzal a Starts Girls sátora felé sietett. Ott mindenki meglepődött, hogy Junior él és virul, mikor Azul a sátor előtt állt. Ibolya sírva fakadt az örömtől, és magához szorította gyermekét. Zelgadis is örült, hogy fiának semmi baja, és elmosolyodott. Az árnyfarkas eltűnt. A kicsi megszólalt: „Anyu, apu szeretlek.” – „Óh milyen aranyos.” – Szólt Ibolya, és csak sírt. – ”3 Év múlva” egy este Junior megszólalt: „Apu mehetek én is sétálni veled és anyuval.” - „Nem, te itt maradsz Ilonával és Oliviával.” - „Éhes vagyok!” – Zel a konyhába ment, majd egy tálat tolt Juniorhoz. „Kösz apu, már nem is vagyok éhes.” - „Kóstoltad már?” - „Nem.” - „Honnan tudod, ha sosem kóstoltad?” – „De nem szeretem!” - „Akkor nem állhatsz fel a székről, amíg meg nem etted! Mindjárt jövök.” – Szólt, és kiment a konyhából. Junior észre vette a kabala állatkákat, és sietve kikaparta nekik, azzal egy szekrénybe rejtette őket. Ekkor ért vissza Zel, és csodálkozva vette észre Juniort, de gyanút sejtett. „Junior hová öntötted ki?” - „Sehova.” - „Egy biztos, hogy ilyen gyorsan nem ehetted meg!” – A kicsi elszomorodik, és kinyitja az állatkákat rejtő szekrényt. „Junior!” - „Bocs apu.” – A kisfiú szégyelte magát, de Zelgadis nem bűntette meg, hanem ismét enni adott fiának, és az állatokat kikergette a házból. „Máskor eszedbe ne jusson Junior.” – Mondta fiának, majd elment. A gyerekszobában Junior játszadozott a diabolokkal, amíg Ibolya a mosdóba nem vitte. „Junior játsszál csak amíg visszajövök.” - „Ez az!” – kiáltott örömében a kisfiú, és máris pancsolt a vízben. A nappaliban Ibolya beszélgetett régi társulatával, és mind arról áradoztak, hogy Junior milyen aranyos és őszinte.

18 rész: Az éjjeli órák 1 rész.

„Egy biztos, hogy Juniornak jobb nevelése van, mint Gaurrynak valaha is volt.” - „Junior sosem tud hazudni.” - Zelgadis nagy büszkeséggel hallgatta a kisfiára záporozó dicséreteket. Hirtelen zaj hallatszott, és Zel kiment a házból, hogy megnézze nincs-e baj. De kiderült, hogy csak a kabalaállatok csapták a zajt. Hirtelen női sikolyok hallatszottak, Zel visszaviharzott a házba. A férfi teljesen zavarba jött mikor látta, hogy Junior visszasiet a mosdóba kezében egy diaboloval. Zel már tudta mi történt, és zavarba jött. „Zelgadis csak a jómódorra kellene meg tanítanod Juniort!” – Szólt gúnyolódva Erika, és az összes lány arca paradicsom színű volt. Ibolya visszament a mosdóba, és átöltöztette a kicsit. A gyerekszobában Lina könyörgő szemekkel kérte Ibolyát, hogy vigyázhasson Juniorra, de a nő így szólt: „Bocs Lina, de egyszer eljátszottad az esélyedet, és nem fogom rád bízni még egyszer Juniort.” – Lina színlelt sírásával próbálta elérni, hogy Ibolya rá bízza Juniort. A lány kiment, és Ibolya lefektette gyermekét. „Anyu holnap játszhatok a trapézon?” - „Csak velem, és ha azt teszed amit mondok...” - „Ez  az!” - „Psszt! Most aludj, és álmodj szépeket.” - Ibolya már majd kiment, mikor Junior megkérdezte: „Anyu apu miért egy kavicsember?” – A nő kuncogott, és így szólt: „Jobb ha ezt tőle kérdezed meg.” – A nő Junior kezébe adott egy diabolot, és a kisfiú azzal aludt el. „Még hogy kavicsember. Ez vicces.” – Kuncogott magában Ibolya, és sokáig nézegedte az alvó kisfiút. Később Zelgadis még ébren volt, és járkált a házban, hogy meggyőződjön róla egy ellensége sincs a házban. Zel halkan benyitott Junior szobájába, de távol tartotta a fénygömböt, ne hogy felébressze kisfiát. „Rendben. Se Dilger, Ronno vagy Xellos nincs itt. És Ibolyánál vagy a húgainál sincs baj.” – Gondolta, és visszament aludni. Éjjel a férfi felriadt rémálmából, és rémülten nézte kezeit. „Dilger végzett a kicsi Junioral!” – Gondolta, de gyorsan eszébe jutott, hogy Junior már nem kisded, és megnyugodott. Majd kinézett az ablakon, és nézegette a holdat a csillagok társaságában. Majd ismét szétnézett a házban, ne hogy baj érje családját. A gyerekszobában Junior forgolódott ágyában, és felriadt ő is. „Apu hiányzol!” – Motyogta halkan, majd kimászva az ágyból, és Ibolya szobáját kereste. A sötétben csak egy fény világos szobát látott, és bement. Zelgadist látta, amint elmerül gondolataiban egy lámpás mellett. A kisfiú oda ment, és rángatni kezdte apja köpenyét. Zel oda nézett, és elmosolyodott. „Junior ágyban lenne a helyed, miért nem alszol?” - „Nem tudok. Rosszat álmodtam, és félek egyedül lenni.” - „Gyere ide.” – Zelgadis felvette kisfiát, és magához ölelte, hogy megnyugtassa. De akkor zaj hallatszott, és Zel letette Juniort. „Mi baj apu, mi volt ez??” - „Junior te menj Ibolyához.” - „Én is akarok kardot.” – szólt a kicsi, és Zel kardja után nyúlt.

19 rész: Az éjjeli órák 2 rész.

„Junior akarsz egy fülest! Menj Ibolyához! Ne vitázz!” – A kis fiú anyja szobájába ment, és a férfi sietve ment a zajforráshoz. A konyhában meglátta Yellowt, aki szokása szerint mindig leesik a polcról. „Üdv Zelgados, bocs, hogy felébresztettelek.” - „Már rég ébren voltam, és mit keresel te itt Yellow?” - „Csak a szokásos.” - „Más szóval lopni próbálsz.” - „Nem értem, miért tart mindenki tolvajnak?!” – Ekkor jött be Junior, és megkérdezte: „Apu harcolhatok én is.” - „Nem lesz harc, és miért nem vagy Ibolyánál?” - „Mert csak.” – Yellow megszólalt: „Látszik a makacsság, a külső, és a harci kedv egyforma kettőtökben.” - „Te csak hallgass, és tűnj el a házamból!” – Yellow elment, és Zel mérgesen nézett fiára. „Mi van?” – Kérdezte értetlenül Junior, és Zel karon fogja kisfiát, a gyerekszobába ment vele. „Junior ha azt mondom, hogy menj Ibolyához, akkor nem várok ellent mondást. Világos?” - „De apu, hiszen éjszaka van.” – Viccelődött Junior, és apja az ágyba dugta őt. „De apu én nem vagyok álmos. Eressz!” - „Junior ideje aludnod, és nem nyitok több vitát.” - „Szomjas vagyok!... Ki kell mennem!... Éhes vagyok!... Kardot akarok forgatni!” – Mondta a kifogásokat a kicsi, és Zelgadis eleresztette fiát. „Jól van, de siess.” – Szólt, és a mosdóba vitte. „Készen vagy már?” - „Ne sürgess apu!” – Szólt vissza Junior, majd lefeküdt aludni. Zelgadis a szobájába ment, és gyakorolta a kardfogatást. „Nem értem Junior, hogy lehet ilyen makacs. Biztos, hogy nem Ibolyától örökölte, mert ő sosem makacsolja meg magát. Leszámítva, ha a Stárs Girls-ről vagy ha Juniorról van szó. Olyankor nagyon makacs tud lenni, és meggondolatlan.” – Gondolta Zel, és kissé idegesítette, hogy Junior sokszor hasonlít Ibolyára viselkedésben. Később a férfi elővette gitárját, és a verandán kezdett játszani rajta. Hirtelen Zel szemét letakarta valaki. Zelgadis elmosolyodott. „Ibolya kedvesem tudom, hogy te vagy.” - „Hallottam, hogy játszol.” - „Bocs, hogy felébresztettelek.” - „Semmi baj, hiszen tudod milyen boldoggá teszel, ha gitározol.” - „Örülök neki.” – Szólt Zel, és folytatta játékát. „Zelgi lehet, hogy nem fogsz örülni neki, de Junior egyszer kavicsembernek nevezett téged, és tudni akarja hogyan lettél ilyen. Én nem mertem elmondani neki, jobb ha tőled tudja meg.” – Zel elszomorodott, és letette a gitárt. „Ugye nem bántottalak meg Zelgi?” - „Nem, csak Junior néha olya makacs és kíváncsi.” - „Meg aztán holnap felviszem őt a trapézra, mert megkért rá...” - „De az veszélyes neki!” - „Nem, ha velem van. Ne aggódj miatta, oda figyelek rá.” - „Ibolya nem hiszem, hogy jó ötlet volt megígérned neki.” - „Ha Junior mégis leesne háló lesz, alatta, és a társulat is vigyáz rá, ezt te is tudod.” - „Igen, de nem vagyok biztos, hogy...” – A nő elmosolyodott, és megfogta férje kezét. „Nem lesz semmi baj.” – Egymás szemébe néztek. „Nem is értem, hogy kételkedhettem benned, amikor a Starts Girs tagja voltál.” – Zelgadis közelebb ült párjához, és megcsókolta a nő nyakát.

20 rész: A legendás mutatvány.

Ibolya csak kuncogott, és férjéhez bújt, majd megcsókolta. Zel gyengéden átölelte Ibolyát, és elpirultak, mikor egy hang hallatszott: „Apu, anyu mi csináltok?” – Hátra néztek. „Junior mars vissza az ágyba!” - „Előbb tudni akarom mi csináltatok az előbb.” - „Magánügy!” - „Ahogy nekem is a diabolo, igaz?” – Zel kezdett begurulni, és karon fogta fiát ismét ágyba dugta. Majd visszament párjához. „Zelgi jobb ha máskor elintézed Yellowt.” -  „Honnan tudod, hogy itt volt az a róka?” - „Onnan, hogy eltűnt Junior diaboloi.” - „Nincsenek a nappaliban? Az a tolvaj, majd adok én neki lopkodni...” - „Majd visszaszerezzük.” – Szólt a nő, és lefeküdt aludni. Zelgadis meg utána. Az éjszaka többi része csendes volt, és Junior sem ébredt fel többször. Reggel Susi ment Zel szobájába, és elmosolyodott. A lány átölelte a férfit, és kuncogott, mikor Zelgadis átölelte őt félálomban. De majdnem megcsókolta a kislányt, mert azt hitte párja öleli meg. Susi felsikoltott, és pofon vágta Zelt. A férfi magához tért, és észre vette, hogy nem Ibolya hanem Susi ölelte meg. Zelgadis elpirult, és kiment a szobából. A nappaliban Ibolya megkérdezte: „Zelgi mi a baj, Olyan szomorúnak látszol.” - „semmi bajom, csak az éjjel nem aludtam ki magam, és a húgodnak köszönhetően egy pofonra ébredek.” - „Már megint összetévesztettél...” - „Azt hiszem igen.” - „Zelgi jobb lesz ha visszafekszel.” - „Nem. Ma nekem kell Juniorra figyelni, és...” - „Nem! Pihenj vissza, ne hogy elájulj a fáradságtól.” - „Nem vagyok fárad Ibolya!” - „Zelgadis ha szeretsz akkor mész, és kipihened magad, ha nem akkor menj el a háztól. ” - „Most már biztos, hogy Junior tőled örökölte a makacsságot.” – Gondolta Zel, és nem vitatkozott tovább párjával. „Junior gyere! Meglátogatjuk a társulatot.” – Szólt Ibolya, és a kisfiú anyja kezét fogva a sátor felé mentek. Ott a nő elmondta mit szeretne Junior, de még a kis társulat is veszélyesnek tartotta, hogy Junior anyjával a trapézra menjen. Rita meg Zoey előkészítették a hálót, és Ibolya felment a létrán a kicsivel. Mikor fent voltak: „Junior ne engedj el, csak ha szólok.” - „Jó anyu.” – A kisfiú erősen kapaszkodott anyjába, és a nő a trapézra ugrott, és felült rá. „Junior elengedhetsz, tartalak.” - „Ez magas!” - „ Csak ne nézz le.” - „Anyu le akarok szállni!... Le akarok szállni!” - „Kellett neked a trapézra jönnöd velem. Kapaszkodj!” - Ibolya elengedte a trapézt, és a hálóba zuhant Juniorral. Majd kimentek a sátorból, és Junior egy hintán játszadozott. Zoey megkérdezte: „Ibolya miért mentél a trapézra Juniorral?” - „Ő akarta kipróbálni, de szegénykémnek tériszonya van, jobb ha előbb hintán szokik hozzá a magassághoz.” - „Jó ötlet, de ugye nem akarsz egy közös mutatvánnyal fellépni Juniorral?” - „Én már kinőttem a trapézt, csak Junior kedvéért mentem fel megint. De szívesen fellépnék utoljára egy párbajos számmal.” - „Egyébként már nagyon kevés lett a közönség száma mióta te kiléptél a társulatból.”

21 rész: Ibolya titka.

„Akkor az utolsó műsorszámban fellépek a családommal, és végrehajtom a csillag angyala mutatványt.” - „De az nagyon nehéz! Szinte legendás!” - „Éppen ezért. Mert azt akarom, hogy a sátor csak úgy zengjen a tapsvihartól. Zelgadis párbajozni fog Erikával, Rita, Susi meg Junior diabolózni fognak, és én az utolsó pillanatban leállítom Zelt a párbaj közepén. A nagy ugrás akkor jön mikor a 3 diabolo egyszerre ér a legmagasabbra, és én meg megpördülök.” - „Nem hiszem, hogy jó ötlet.” - „Muszáj lesz, egy utolsó mutatvánnyal befejeznem végleg az ”ugrabugrálást,” és mikor az előadásnak vége lesz a húgaim lesznek a következő Stars Girs csillagai. Nem én.” - „Szólok a többieknek...” - „És a hónap végén lesz a mutatvány.” – „Rendben.” – Szólt Zoey döbbenten, hogy a régi rendező ismét utasításokat ad. A társulat megdöbbent Ibolya tervétől, de nem mertek ellenkezni elképzeléseivel, mert tudták milyen elszánt. Junior felkiáltott: „Anyu ki akarok szállni!... Ki akarok szállni!” – A nő leállította a hintát, és hazament gyermekével. Ott már Zel is tudott párja tervéről, és döbbenten nézett Ibolyára. „Ibolya biztos, hogy...” - „Egyészen biztos, és már mindenre gondoltam, úgy hogy már nem beszélhetsz le róla Zelgi.” - „De mi van ha megsérülsz?” - „Nem számít, a lényeg, hogy a húgaim vegyék át tőlem a szerepet az előadás után.” - „Szóval ők helyettesítenek téged, az utolsó fellépésed után?” - „Igen.” - „Ibolya mondd csak mióta kezdted el ezt az akrobata karrieredet?” – A nő elszomorodott, és lehajtotta fejét. „Jobb ha nem tudod.” – A nő a nappaliba ment, és diabolozni tanította Juniort. Zelgadis a sátorba ment, és megkereste a Stars Girs naplóját. A könyvben pontosabban megtudta milyen a csillag angyala mutatvány, és rájött miért nem válaszolt neki párja. „(161 augusztus 27 Muszáj lesz már megalapítanom a saját társulatomat, ahogy a szüleim is tették, mielőtt meghaltak, azt hiszem a Stars Girs név jó lesz, és csak lányokból fog állni. Minden képen én leszek a legjobb akrobata lány az egész világon, és nem érdekel ha azt mondják, hogy 5 évesen nem lehetek akrobata, azért is meg teszek mindent amit csak tudok, hogy én legyek a legjobb. Meg akarom mutatni mindenkinek azt a világot amit én látott, amiben nincsenek határok, hogy Stars Girs legyen. És ha talán abba hagyom az akrobataságot, a húgaim veszik át a stapéta botot.) 180 október 11 Azt hiszem csakis a húgaim lehetnek a Stars Girs csillagai helyettem. De remélem a közönség ugyan úgy várja majd a húgaim fellépését, mint ahogy engem vágytak a trapézon látni, hosszú éveken át. Egyben biztos lettem, hogy csakis az én családom vagy rokonom lehet a Stars Girls csillaga. Remélem minden egyes Stars Girls csillaga képes lesz a csillag angyala mutatványra.” – Olvasta a jegyzeteket Zelgadis, és megértette párjának miért olyan fontos az utolsófellépése.

22 rész: A csillag angyala.

Már nem akarta Ibolyát cserbenhagyni, ha ennyire be akarja fejezni végleg karrierjét. Felsőhajtott, és később párbajozott Erikával, hogy gyakoroljon az előadásig. Mikor pihent titokban megfigyelte párja hogyan gyakorol, és fehér ruhája csak csillogott a fényekben. Zel elmosolyodott, és Juniort is nézte, hogyan diabolozik Susival és Ritával. Egy nap az erdőben gyakorolt Erikával, és a lány a földre esett. „Erika szerintem korai még fűbe harapnod, nem gondolod?” – Viccelődött a férfi. „Zel ezt még visszakapod!” – Nevetett a lány, és barátja felé suhintott kardjával. „Nem fáradttál még ki?” - „Csak szeretnéd.” – Szólt Erika, de erőlködése miatt összeesett, és csak kapkodott levegő után. „Már 1 órája csak párbajozunk, szerintem pihenjünk egy kicsit. Én is kimerültem.” – Szót Zel, és egy fatöve mellett pihent. „Gyere vissza!... Még nem végeztem veled!... Férfi vagy te?!... Gyáva nyúl!...” – Kiabálta, de Zel csak nevetett a lány szólongatásain. A hónap vége elérkezett, és mindenki izgatottan várta az előadást. Ibolya a társulathoz fordult: „Ne felejtsétek el, hogy Rita, Susi és Junior kezdi a nyitó részt, utánuk Zel és Erika folytatja!” – A kis  társulat sietett. Junior megszólalt: „Anyu én félek, nem fogod tudni diabolozni.” - „Te csak ne félj kicsi, Rita és Susi melletted lesznek, nem kell semmitől tartanod. Csak menj ki, és játsz a diaboloval ahogy otthon szoktad.” – Ibolya magához ölelte gyermekét, és Junior a 2 kislány után sietett. A nő férjéhez fordult. „Zelgi ugye számíthatok rád, hogy?...” - „Ne aggódj, különben is csak párbajoznom kell Erikával.” - „De csináld úgy mintha nagyon haragudnál rá, de azért ne szúrd le őt.” - „Ne aggódj tudom mi csinálok.” - „És a fénygömbről se feledkezz meg kérlek.” – Zelgadis mosolyodva bólintott, és kiment Erikával. Zel egy kékes gömböt dobott fel, kirántotta kardját, és neki rontott Erikának. Rita, Junior és Susi csak diabolóztak tovább. A 2 kislány között Junior úgy bánt a diaboloval, mintha erre született volna, és sokszor a magasba dobta játékát. Erika felkiáltott: „Most véged van te átkozott Diablo!” - „Nem hiszem Reina!” – Szólt vissza Zel, és a lány mellé suhintott kardjával. Minden Ibolya tervei szerint alakult. Zelgadis néha – néha fel pillantott a trapézra, hogy lássa, hogyan szerepel párja. „Milyen csodásan fest abban a ruhában...” – Hirtelen Erika a valóságra rántotta vissza barátját. „Zel!... Diablo most meghalsz!” - „Mi?... Ja... Nem!... Te fogsz meghalni Reina!” - „Zel figyelj oda!” – Súgta a lány, és majdnem leszúrta a férfit. Zel kivédte a csapást, és elmosolyodott Erika ügyességén. „Jól bánik a karddal. De nem elég jól.” – Gondolta, és ismét párjára nézett, majd vissza Erikára. A függöny mögött Zoey örült, hogy minden a helyén. Váratlanul zajt hallott, és Dilger rontott be. A lány elugrott előle, de a farkasember a diaboloval játszadozó Juniort vette célba. „Jajj ne Dilger mindent el fog rontani!” – Gondolta Zoey, és sietve fényjelekkel jelzett Ibolyának, hogy baj van. A nő meg látta Dilgert, és elindult a trapézon.

23 rész: Stars Girls új csillagai.

A nő Zel felett suhant el, és ő megfordult, hogy lássa párját. „Dilger mit keres itt?! Ez nem volt benne a tervben.” - Gondolta, majd a farkasember felé rohant. Junior a félelemtől megdermedve állt, és Dilger készült végezni vele... „Hagyd békén a kisfiamat!” - Kiáltotta Ibolya, és elengedte a trapézt, majd egy pörgéssel többször fejem rúgta Dilgert, de a karját megrándította. „Vidd Juniort!” - Szólt Zel, és Ibolya felkapta gyermekét, felugrott a trapézra, majd Zoeyra bízta a kisfiút. Erika Zel felé rohant, de ahelyett, hogy követte volna Ibolya tervét, szembe szállt Dilgerrel. „Kösz Erika!” - „Csak azért segítek most neked, mert az én kardom által kell lelned a halálodat Diablo!” - „Erika néha túl komolyan veszi a szerepét.” – Gondolta Zel, és igyekezték leszorítani a farkasembert. Dilgert sikerült elkergetni, és Ibolya álma valóra vált. A sátor csak úgy zengett a tapsvihartól. De a nő karja súlyosan megsérült, mikor Dilgert arcon rúgta. „Ha Dilger nem jelenik meg, sikerült volna rendesen befejeznünk az utolsó részt!!!” - „Ne dühöngj már Zelgadis! A lényeg, a lényeg hogy sikerült Ibolya karrierjét végérvényesen befejezni egy jó előadással. A csillag angyala mutatvány csak nagyjából sikerült, de így is nagy siker volt.” - Szólt Zoey, és a nő éppen ekkor lépett a szobába. „Ibolya kedvesem mi történt veled?!” - Kérdezte látván, hogy párja karja be van kötve. „Semmi, csak eltört a karom, és...” - „Az meg hogy lehet?!” - „Talán túl hirtelen engedtem el a trapézt, mikor megpróbáltam Juniort védeni Dilgertől.” - „Az, az átkozott állatember, majd megfizet ezért!!!...” - „Zelgadis kérlek abba hagynád végre a tombolást?!... Örülj neki, hogy nem ölte meg a fiúnkat az, a vadállat. Rosszabb is lehetett volna.” – Rita megkérdezte: „És most mi lesz a Stars Girls-szel ha te elmész?” - „A húgaim fognak csillogni a trapézon, én már úgy sem ”ugrabugrálhatok” ilyen karral. És végre valóra válhat a másik álmom, hogy Zelgadissal körül járhatom a világot. Nem csak a városokat, falvakat.” - Zel elmosolyodott. „Ennek örülök.” - Szólt, és egymás szemébe néztek. Este a kis társulat ismét előadást tartott, és Ibolya húgai úgy szerepeltek, mint soha, még saját nővérüket is lekörözték. Zel családjával megnézte őket, és párja büszke volt kistestvéreire, hallván a közönség tapsviharát. Ibolya szeme könnyezni kezdett az örömtől. „Ideje már indulnunk kedvesem.” - „Olyan boldog vagyok.” - „Én is.” - Szólt Zel, és Ibolya elhagyta Seyruunt. Évek múlva Junior visszatért Seyruunba, és csatlakozott a társulathoz, ami napról napra nagyobbodott az akrobatalányoktól. Oliviának, Ilonának, és Susinak gyermekei lettek, és idővel ők is elváltak a társulattól, hogy világot lássanak. De Junior nem tartott velük, és oda figyelt a kislányokra, ahogyan csak tudott. Ibolya és húgainak leszámazottai voltak mindig a Starts Girls csillagai, és Junior utódja meg mindig a Stars Girlstnek voltak a segítői. A Stars Girls társulat sosem múlt el hála Ibolya világának, amiben minden lányból lehet Stars Girls tagja, anélkül hogy kételkedne a magában rejlő ügyességében.

„Ha valaki megteszi az első lépéseket a célja felé, nagy dolgokra lehet képes.”

Vége!