6 rész: A veszélyes napokban.

Ott találkoztak Améliával, aki csodálkozott, Alex történetén, hogy hogyan találkozott Zelgadissal, és hogyan jutottak el idáig. Az elmúlt pár napban Alex kissé drepessióba esett, és sokksor nézegette azt a képet amint ő meg férje van, amikor még nem voltak egypár. Mindenki azt hitte Zelgadis halott, és különösen Améila, aki nagyon jóbarátja volt a férfinak. Eközben a leomlott barlangnál a romok között Zelgadis tért magához, és kimászott a kövek alól. A férfi visszatért firefox citybe, és sietve a kastélyba rohant. Zelgadis a szobájába ment, és átvette ruháit. Ezalatt seyruunban Alex Juniorral játszott, és néha - néha szorította szívét a bánat. Roland próbált enyhíteni húga fájdalmán, de reménytelenül. „Alex tudom, hogy most szomorú vagy, de erősnek kell lennünk, és meg várni amíg Dilger csapata abba hagyja a keresésünket.” - „Tudom. De hogyan fog Junior felnőni, ha azt sem tudja ki volt az apja.” - „Egy biztos húgi, Junior ugyan olyan bátor és erős lesz mint amilyen Zelgadis volt.” - Szólt Roland, és gyengéden magához ölelte testvérét. Váratlanul Xellos tört be az ajtón, és kikapta a gyermeket a bölcsőből, azzal kőddé vált. Hirtelen Dilger tűnt fel az ajtóban, és Alexre támadt. „Firefox!” - Idézte meg a varázslatot Roland, hogy megvédhesse húgát. Dilger hamar eltűnt, és Alex meg bátya siettek, hogy megtalálják Xellost, mielőtt végezne a kis Juniorral. Váratlanul egy hosszú, hajú szőke lány jelent meg, egyik kezével szorongatta Xellos nyakát, a másikkal meg tartotta a kisbabát. „Alex a kicsi nem a tied?” - Kérdezte, mire tűzróka lány magához szorította gyermekét, és megkönnyebbült. „Filia ezt sosem fogom tudni meg hálálni, hogy megmentetted Junior Xellostól.” - Roland közbe szólt: „Jut eszembe! Xellos te piskos, undok, alattomos, szadista, csótány!!! Te álnok kígyó szörnyeteg!!!” - Kiáltott a fiú, majd a nőhöz fordult. „Filia kölcsön adnád Xellost amíg megölöm?” - „Öröm lesz látnom Roland herceg.” - Kuncogott a lány, és elengedte Xellos nyakát, majd Roland kezdte fojtogatni tovább a srácot. Este Alex ablakából nézte a nap lementét, ahogy vörösen nyugszik le a hegyek mögött. A lány férje arcát látta a naplementében, és elszomorodott. Majd megfordult, és az alvó Juniorra tekintett. Ezalatt firefox cityben Zelgadis sehogyan se tudta elhagyni a várost a nyüzsgő farkasemberektől, akik családját keresték, hogy végezzenek velük. Hirtelen Antonia jelent meg Zel mögött, és így szólt halkan: „Gyere velem Zelgadis herceg. Tudom hogyan találd meg a családod...” - „Honnan tudod, hogy őket keresem? És miért segítesz nekem?” - „Egy tudom, hogy sosem hagynád magára a családodat. Kettő azért segítek neked, hogy megállítsd Dilgert. És azért is mert, tudom milyen ha halottnak tartanak valakit, aki nem is halott...” - Zel döbbenten nézett a szürke farkasok hercegnőjére. „Ezt úgy érted, hogy Seyruunban minden ki azt hiszi, hogy meghaltam?!” - „Psszt! Egy szót se!” - Szólt Halkan a nő, miközben az egyik farkasember a közelben volt. „Ezt meg úsztuk.” - Szólt halkan a nő, és sietve elhagyták a várost. Eközben Seyruunban a kastélyban Alex lefektette kisbabáját, és betakargatta Juniort. A csöppség magához ölelte kedvenc fakard játékát, és elszenderedett. Az ajtón belépett Roland, és megkérdezte: „Alex nem volt baj amíg távol voltam?” - „Nem, semmi.” - „Szerintem a Jonathen lenne jó Juniornak.” - „Roland már ezerser meg mondtam, nem fogom megváltoztatni a gyerekem nevét, csak azért, hogy ne emlékeztessen Zelgire.” - „De ha egyszer szomorú vagy amiatt, hogy Zelgadis meghalt!!!...” - „Roland légyszives ne kiabálj, még felébredted a kicsit!” - De már késő volt a gyermek sírni kezdtet, és Roland dühösen csapta be maga után az ajtót, amitől a kisbaba még jobban megrémült... Alex karjába vette Juniort, és gyugtatni kezdte, majd egy altatót dúdolt kisfiának.