1. rész: A kalandok kezdete

Épp júliusi reggel volt. Már csak augusztusra kellett várnom a
születésnapomra. Mikor csörgött a mobiltelefonom, Fred hívott. Azt
mondta, hogy kapott a bácsikától kapott sok pénzt és egy hajót, hogy
körbeutazhassuk a világot. Alig hittem a fülemnek, de örültem is.
Összesen tizennégyen fértek el a hajóra, így az egész csapat mehetett
hiányzás nélkül. Mikor kihajóztunk Horvátországból, az összes
barátunktól búcsút vettünk levélen keresztül. Megnéztük Afrikát, pár
hét múlva Amerika felé vettük az irány;
-Remélem nem lesz valami baj.- mondta Eddy;
-Ne aggódj Eddy, nem érhet minket semmi baj.- nyugtatta le Fred
Eddyt;
-Hú, jó.- nyugodott le Eddy. Éjszaka mindenki aludt, illetve aludtunk
volna, ha éjfél körül Ed és Eddy nem üvöltözött volna, mint a sakálok;
-Mi történt? Mi a frásznak üvöltök?- kérdezte Yolei;
-Fred, azt mondtad délután, hogy nem eshet bajunk?- kérdezte Eddy;
-Igen, miért kérdezted?- kérdezett vissza Fred;
-Hát ez nem úgy tűnik!!!- üvöltötte Eddy, miközben égnek álló hajjal
mutatott Eddel egy nagy örvényre. Erre Fred odafutott a kormányhoz,
hogy irányt váltson, de a kormány valahogy letörött a helyéről;
-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! VÉGÜNK VAN!!!- üvöltötte égnek állt hajjal
Eddy. Az örvény túl erős volt, és így beszippantott minket. A hajó
hihetetlen módon nem tört össze, hanem csak forgott az örvényben,
miközben mi meg be voltunk pánikolva, Eddynek meg Ednek meg égnek
állt a haja. Végül elvesztettük az eszméletünket. Pár perccel később
magunkhoz tértünk, de egy erdő kellős közepén találtuk magunkat;
-Jól vagytok?- kérdeztem, mindenki azt mondta Eddy kivételével, hogy
igen;
-Én nem, úgy érzem magam, mint aki a centrifugában volt.- mondta
Eddy, miközben szédült. Észrevettük, hogy másképp fest a ruhánk:
Freden és Eden kívül mindenkinek volt köpenye. Nekem még csuklya is
volt. Ezt furának tartottuk. Elindultuk abba a reményben, hogy találunk
egy várost. Egy óra múlva Szeli (Szélpenge beceneve) ez mondta
hirtelen:
-Nézzétek, ott egy város!- mindannyian odanéztünk, igaza volt! Ott
volt egy szép hatalmas város. Eddy és Ed örömükben táncolni kezdett.
Már épp futni készültünk, mikor hirtelen elkapott engem egy hatalmas
lódarázs és elrabolt;
-SEGÍTSÉG!- üvöltöttem, Vérfog ijedtébe egy fára futott szokásosan,
Eddy meg Ed ölébe ugrott;
-HÉ TE ROVAR, HOZNI VISSZA PANNI!- üvöltött Yoku, de hiába,
megpróbálta Xelin és Szeli elkapni a lódarazsat, de az a rovar gyorsabb
volt, így eltűnt velem együtt;
-Most mi lesz?- kérdezte Eddy, a választ Maya adta meg;
-Az lesz Eddy, hogy bemész a városba Eddel és kerestek segítséget.-
mondta Maya;
-Mi meg megkeressük a lódarázsnak a lakását.- mondta Yolei, aztán a
többiekkel elfutott. Ed és Eddy, meg a másik irányba. Miközben Eddyék
segítséget kerestek, a többiek megtalálták a lódarázs kolóniáját. Egy
barlangban volt. Bementek, de óvatosan, nehogy a lódarazsak nekik
rontsanak. Eközben Eddy és Ed mindenkitől segítséget kértek, de
mindenki azt mondta, hogy vagy nem tud harcolni, vagy más dolga van.
Kétségbeesve bementek egy fogadóba és csak ültek az asztalon. Erre
Eddy úgy kiadta a dühét, hogy Ed kiesett a székből:
-EZ NEM LEHET IGAZ! ITT MINDENKI OLYAN GYÁVA, MINT EGY GYÁVA
NYUSZI!!! MIÉRT NEM LEHET SEGÍTENI EGY LÁNYNAK, AKIT ELRABOLT
EGY HATALMAS LÓDARÁZS?!!- kérdezte Eddy üvöltözve, erre egy szőke
hajú lány felfigyelt;
-Mit mondtál?- kérdezte a lány, miután odament Eddyékhez;
-Hogy egy lányt, aki egy barát is, elrabolt egy hatalmas lódarázs, de
mindenki nyuszi.- mondta Eddy. Erre a lány ezt mondta:
-Ne aggódj, én és a barátaim megöljük azt a rovart.- erre Eddy
örömébe ezt mondta:
-köszönöm, köszönöm!- a lány odament a barátaihoz, akik magukhoz
hívták Eddyéket. Erre Eddyék odamentek, a csapat eléggé fura volt:
három lány, egy szőke hajú zsoldos, egy mosolygós lila hajú, és egy
kiméra. Később el is indultak. Eközben:
-Hol van Panni?- kérdezte Vérfog, és meg is találtak, eszméletlenül;
-Ez jó válasz a kérdésedre?- kérdezte Xelin. Hirtelen valami zaj
hallatszott hátulról. Xelinék megfordultak, és egy egész lódarázs
sereget láttak: a lódarazsak nem nagyon akarják, hogy elvigyenek.
Megkezdődött a harc: Szeli átváltozott őskimérává (amitől úgy nézett
ki, mint egy kővel megrakott sárkány) és harcolni kezdett. Vérfog meg
csak ütötte a lódarazsakat, a többiek is a saját módszereikkel
harcoltak. Magamhoz térve, észre vettem, hogy a többiek harcolnak, és
közben ők nem veszik észre, hogy az egyik lódarázs jön felém, egy
elővett fullánkkal: le akart döfni. Ettől ijedtemben futni kezdtem, és a
lódarázs meg utánam repült. Később zsákutcába jutottam, és
ráadásnak elestem. A lódarázs Felém repült, ijedtembe fölsikoltottam.
Már azt hittem, hogy végem, mikor hirtelen:
-DELEJ-GÖMB!- hangzott egy lány hangja, egy tűzlabda meg a
lódarázsra repült. Odanéztem, amerről a tűzlabda jött. Kettő ismerős
volt: Ed és Eddy! De a többit nem ismertem. A lódarázs a csapatra
rontott. Közben az egyik lány ezt kiáltotta:
- Fiúk, vigyétek ki a lányt, én meg kinyírom az egész rovar hadsereget!-
erre Ed és Eddy odafutottak hozzám, látva, hogy jól vagyok,
felsegítetek, és a többiekkel kifutottunk a barlangból. Ott
összefutottunk Xelinékkel, akik szintén kifutottak, mert Szeli, érezte,
hogy valami lesz;
-Hevasztok srácok, megjött e segítség!- mondta Eddy, erre Vérfog,
amikor meglátta a másik kimérát, sikítva felfutott egy fára. A barlang
meg hirtelen felrobbant. Aztán kijött a vörös hajú lány. Eddy és Ed meg
elképedve nézték;
-hűha, te aztán tudod, hogy kell kiirtani a rovarokat.- a lány meg csak
büszkén mosolygott. Eddy aztán felém fordult és ezt kérdezte:
-jól vagy?- erre igent mondtam. Aztán Vérfog közbevágott:
-Elnézést, hogy csak úgy beleszólók, de nekem meg valaki
megmondaná, hogy ki ez a rondaság?- kérdezte Vérfog, miközben a
másik kimérára mutatott. Erre meg Xelintől kapott egy delej-gömböt, és
Xelin meg azt mondta Vérfognak, hogy nem szabad kigúnyolni, mert
olyan. Aztán megismerkedtünk a másik csapattal. A három lányt
Linának, Ameliának és Philiának hívták, a szőke zsoldos Gourrynak, a
mosolygós lila hajút Xellosnak, a másik kimérát meg Zelgadissnak.
Vérfog meg bocsánatot kért Zelgadisstól, hogy rondaságnak nevezte;
-És hova tartottatok?- kérdezte Lina;
-Abba a Seyriutoba, vagy mibe, és akkor jött az a lódarázs.- mondta
Eddy;
-Eddy, Seyruun, nem Seyriuto.- javította, ki Szeli Eddy félreértését.
Aztán el is indultunk. Már az út felénél tartottunk, mikor hirtelen
megmozdult az egyik bokor. Ednek és Eddynek szokásosan égnek állta
a haja. Erre Xelin odalőtt egy delej-gömböt. Erre meg Larry (Lerri) és
Fényszem ugrott ki a bokorból. Larry fölmászott egy fára, míg
Fényszem elugrott, alig hittünk a szemünknek;
-Larry, Fényszem?!!- kérdeztük megdöbbenve egyszerre;
-Ööö, sziasztok…- mondta Larry ártatlan hanggal. Erre meg vártuk tőle
a magyarázatot. Larry azt mondta, hogy két üres hordóba voltak, hogy
ők is világot láthassanak, de nem tudtak semmit az örvényről, és itt
találták magukat. Na, Xelin Delej-gömb sorozatot adott Larrynek, mivel
a potyautasos ötlet Larryé volt. Fényszem nem kapott, mert
bocsánatot kért. Larry meg kíváncsiskodott, hogy kikkel ismerkedtünk
meg. Miután ő és Fényszem is megismerkedett velük, tovább mentünk.
Este felé, mikor tüzet raktunk, Vérfog útközben talált valamit;
-Nyami, gyerekek, ma rántottát eszünk vacsorára.- mondta Vérfog,
miközben megmutatott egy furcsa világoskék színű tojást, amin
sötétkék foltok voltak. Larry egyből nyalta a szája szélét. Illetve csak
nyalta volna, ugyanis a tojás hirtelen felforrósodott Vérfog kezében, és
Vérfog erre meg üvöltés közben a tűzbe dobta;
-TE SZERENCSÉTLEN BŐREGÉR, ODA A KAJÁNK!!!- üvöltötte Lina,
miközben úgy orrba vágta szegény Vérfogat, hogy Vérfog egyből a
földre repült, persze nem magától. A tojás váratlanul furcsán kezdett
viselkedni: magától kigurult a tűzből és mocorogni kezdett benne
valami. Eddy és Ed egyből elbújt egy bokorba. A tojás addig mocorgott,
míg repedezni nem kezdett. Eddy és Ed ettől csak még jobban
reszketett a bokorban. A tojásból meg egy vadmacskaféleség kelt ki:
Egy pici őskiméra bébi! A lányok nagyon cukinak találták, én meg
Eddyre és Edre néztem, akik nagy szégyenűkben összementek. Ki hitte
volna, hogy Ed és Eddy egy picitől is beijednek? Ekkor a pici hívni
kezdte a hangjával a szüleit, de azok nem jöttek. Ekkor Ed és Eddy
megtudhatta a választ, hogy miért, ugyanis fejvesztve futott fel egy
fára valamiért. Oda mentük és kiderült, hogy miért: a pici szülei miatt,
akik vérben fagyva és holtan feküdtek a földön. Valaki megölte őket.
Vérfog a vér látványától elájult. Xelin meg ki volt akadva Szelivel, hogy
ki tette ezt meg. Mindannyian megdöbbenve néztük a holtesteket,
majd a picit, aki sírt, mert rájött, hogy mi történt a szüleivel. A pici
odavánszorgott Zel lábához, odabújt és ott sírt tovább. Zelgadiss erre
fölvette és próbálta megnyugtatni. A pici nagy nehezen lenyugodott.
Aztán még egy kicsit pityeregve Zelre nézett, Zel pedig a picire;
-Szegényke… ezt nem érdemelte meg…- mondta Zel, miközben
simogatta a pici fejét;
-És most?- kérdezte Larry;
-Én tudom, hagyjuk itt.- mondta Eddy;
-Szégyelld magad!!!- üvöltötte Szeli mérgében. Eddy erre leesett a
fáról. Aztán Xelin kitalálta: Valaki a pótszülője lesz. Először Eddyre
nézett, aki nem vállalta. Aztán Edre, aki meg tökkelütött volt hozzá.
Szinte senki nem vállalta el, még én és Szeli sem. Ekkor egy valaki
maradt hátra: Zel. Mindenki gyanúsan Zelre nézett;
-Ha én, akkor rendben… ennek a picinek úgyis kell szülő…- mondta
Zelgadiss mindenki meglepetésére, majd a picire mosolygott. A pici meg
örömében visszamosolygott, majd odabújt Zelhez. Eddy és Ed meg
csak tátott szájjal nézték Zelt, aki csikizni kezdte a picit, aki nevetni
kezdett. Ettől a látványtól Xelin meghatódott;
-Te cuki! Apja és picinye! Illetve pótapja és picinye!- mondta Xelin. A
többi lány is meghatódott ettől a látványtól. A fiúk csak néztek, mint az
észlények. Később aludni tértünk. Kb. éjjeli 11 óra körül a pici sírni
kezdett, mert éhes volt. Zelgadiss hihetetlen módon nem kapott
dührohamot, hanem tejet keresett, amit felmelegített, és etetni kezdte
a picit. Ed és Eddy ezt látta és nézte tátott szájjal. Zel miután
megetette a picit, meg büfiztette. Mikor a kicsi püfizett egy picit, Zel
elaltatta és lefektette a picit. Mikor a kisbaba elaludt, Zel rámosolygott
és ő is aludni kezdett a pici mellett. Eddy meg megjegyezte:
-Na, a kegyetlen, szívtelen kardforgatóból gondoskodó, aranyszívű apa
lett.- de halkan jegyezte meg Eddy, nehogy Zel lelője egy Delej-
gömbbel. Eztán ők is aludni kezdtek.


Rapperes jön fel a színpadon;
-Halika gyerekek, amint olvastátok, hőseink egy másik világban
kerültek, és még két főhős jött színre, így a főhőseink már tizenhattan
vannak. Közben megismerkedtek Lináékkal és Zelgadissból apa lett.
Hogy mi történik ezután, megtudjátok a kövi részben! Na én megyek,
mert mindjárt itt lesz a főnököm!- elmegy Rapperes a színpadról.

Folyt. Köv.