Slayers Following – Episode 20.

- Hol vagyok? – pislogott, és nézett össze-vissza Lina – Már világos! Biztosan meghaltam… NEM, NEM HALHATOK MEG, FIATAL VAGYOK MÉG A HALÁLHOZ, ENGEDJENEK VISSZA, ÉLNI AKAROK!!! ESKÜSZÖM, MINDENT MEGBÁNOK, MÉG A NŐVÉREMET IS SZERETNI FOGOM, CSAK HAGYJANAK ÉLNI MÉG!!!

- Nyugodjon meg Verselő Lina. – szólt egy hang.
- Mi? – hagyta abba a hisztit hősünk – Ki beszélt?
- Egy jóakaró. Pontosabban, amit hallani fogsz, az a te jutalmad, amiért legyőztél mindenkit, aki csak utadba állt.
- A jutalmam?
- Igen. Úgyhogy jól nyisd ki a füled és szemed, mert amit mutatok és mondok neked, azt csak egyszer tehetem meg.
- Miről van szó? – kíváncsiskodott Lina.

- Most megállítom a kinti időt, aztán kezdetét veszi a kalandozás…
- Nem akarok megint kalandozni…
- Ezek a kalandok ismerősek lesznek, mert a következő visszaemlékezésekkel próbálok a segítségedre lenni…

20. rész: Lehet, hogy csak álmodom? Az emlékeim peregnek a falakon…

A környék fényleni kezd, majd ismét ugyanaz a hang szól:
- Amit először szeretnék mutatni neked, az a Szörnybéklyó…
- Mi? Már mindent tudok a Rémálmok hercegének hatalmáról. – mondta Lina.
- Én most nem oktatni akarlak, hanem emlékeztetni.
- Most már semmit sem értek!!!
- Akkor figyelj jól…

Hirtelen egy kép jelenik meg a falon, aztán, mintha visszaemlékeznénk a dolgokra.
- Nézzük milyen alkalmakkor használtad a Szörnybéklyó varázslatot… Először:
A képben történik:
(Lina) Figyelj! Ha ez sem válik be, akkor győztél és ígérem, feladom!
(Gourry) Lina!
(Shabranigdo) Még ha a legerősebb varázslatodat, a Sárkányigát veted is be, Shabranigdot nem tudod elpusztítani!
(Lina) Tudom, az én varázserőm kevés ehhez, de ha segítségül hívok egy nálad is hatalmasabb erőt, akkor legyőzhetlek!
(Shabranigdo) Micsoda???
(Lina) Tudod, azt hallottam, hogy nem te vagy az egyetlen gonosz a Földön! A Rémálmok uráról hallottál már?
(Zelgadis) Segítségül hív, egy Shabranigdonál hatalmasabb erőt? Vajon egy halandó képes erre?
(Gourry) Ha valaki, hát Lina képes rá!

(Lina) A Fénykard, mely erővé alakítja birtokosa akaratát meg egy kis varázslat. Hamarosan megtapasztalod a legféltettebb titkomat, a Szörnybéklyót!!!
A képen kívül:
- Erre emlékszem. Valóban itt használtam először a varázslatot. – mondta Lina.
- Akkor lássuk itt, mi lett a vége.
A képben:
(Lina) Kard! Adj nekem erőt! Sötétség a legmélyebb, feketeségből feléledj! Rémálmok Ura ki napként tündökölsz. A Káosz tengerének vizében tükröződsz! Ha ezt most elszúrom, biztosan végem.
(Shabranigdo) Beképzelt kis fruska!
(Lina) Most téged hívlak, s fohászkodom, ki előttem áll elpusztuljon. Erőd szálljon karomba, s karomból a kardomba! Kard, fogadd be a sötét erőt, parancsomra a gonoszt megöld! Kérlek Rémálmok ura, adj nekem erőt!
Választanod kell Rezo, Vörös pap! Hagyod, hogy a lelkedet végképp feleméssze a Sötétség ura, vagy mellém állsz, és bosszút állsz rajta!
(Shabranigdo) Te ostoba!
(Lina) Nem sokára kiderül, melyikünk az ostoba! Szörnypusztító!!!
A képen kívül:
- Igen. Ekkor a Sötétség ura elpusztult. – büszkélkedett Lina.
- Ez így van, de nem csak a Szörnybéklyó pecsételte meg sorsát, hanem a Vörös pap lelke is.
- Ez is igaz… - sóhajtott.
- Aztán másodszor a Vörös pap másolatával vívott harc közben próbáltad megidézni a varázslatot, de akkor megállított egy Sylphiel nevű lány. Jól tette. Harmadszor, miután megismerted a Szörnybéklyó teljes hatalmát, Phibrizzo, a Pokol szolgája ellen is bevetetted. Lássuk ebből mi lett.
A képben:
(Phibrizzo) Látom, addig nem fogod fel a helyzet komolyságát, amíg nem, a szerelmedet veszem célba! Milyen délceg dalia, szép élet áll előtte. Szereted? Akkor akadályozd meg, különben búcsút mondhatsz neki, de örökre!
(Lina) GOURRY!!!
Adj erőt, hogy szembe tudjak szállni Phibrizzoval! Meg kell mentenem a Földet tőle! Pusztuljon a Pokol szolgája! Győzedelmeskedjen a világosság a sötétség felett! Álom zárja le a szemem, Álmok ura szárnyalj velem! Dermesztő kard, tüzes átok, a gonoszságra rátalálok! Rögös úton jár a lélek, a bosszúért visszatérek! Ha elvesztem az irányítást, az egész Föld elpusztul, de ha választanom kell a világ és közte, hát Gourryt választom, Gourry kérlek, adj erőt! Isteneknek teste roppan az erőtől, mi bennem van! Nem riadok vissza, hogy a gonosz megússza, a rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson! ÁÁÁ!!!
A képen kívül:
- A többit már mondom én. Ekkor a Pokol szolgája felszabadította a halott városlakók lelkeit, és ezzel megzavart a varázslat irányításában.
- Elveszettem felette a hatalmam… - mondta Lina.
- Úgy van. Ám ekkor történt valami, amivel teljesen felborítottad az eddig felállított rendet. Beléd költözött a Rémálmok hercege.
- Mi? – nézett ijedten Lina.
- Ezért érezted, hogy hívogat a sötétség, de valami oknál fogva, az Aranytestű herceg megmagyarázhatatlan döntést hozott. Elengedett, pedig lelkedet és testedet egyaránt magába olvasztotta. Egy halandó utánament, és egészen a világokat elválasztó határig követte, majd ott, olyat tett, amitől a Rémálmok hercege visszaküldött az élők sorába.
- Gourry…
- Sajnálom, de csak ennyit mutathatok.
- Nem tehettem mást, ugyanis még 2 Sárkányigától sem pusztult el Phibrizzo. – mondta Lina.
- Ha már a Sárkányigánál tartunk… Egy ideig az volt a legerősebb csapásod. Pontosan addig, amíg először meg nem idézted a Szörnybéklyót. Aztán találtál a kettő között egy fegyvert, a Végzet villámait. Számtalanszor mentett már meg, például az iménti küzdelemben is. A Lángszóró fej ereje pedig vetekszik a Szörnybéklyóéval, viszont azt csak egyszer használtad.
- Sosem volt elég erőm, hogy megtartsam.
- Ettől talán lesz. Most térjünk rá a jutalmadra. – mondta a hang, majd Lina előtt egy tekercs jelent meg.
- Mi ez? – kérdezte.
- Segítség, de legyen egyelőre ennyi elég. Okosan használd. Remélem, tanultál az imént elhangzottakból. Most pedig menj! Még egy hatalmas csata is vár rád. A kinti időt elindítottam, siess!

Ekkor ismét hatalmas fény jelent meg, és Lina újra kint volt a többieknél.
- Lina!!! – kiáltották egyszerre társai.
- Jól vagy Lina? – kérdezte Gourry.

Megszólalni nem tudott a döbbentségtől. Csak nézett maga elé.

…Folytatása következik…

Várhatóan a következő rész címe: Most, hogy végre visszatértem, a Lidércek urának nincs kegyelem!