Slayers Novelty – Episode 17.

„Az a hír járja, Hogy az Aranysárkányoknak és szörnyeknek egyaránt van problémája.

Az előbbinek az, hogy az új főpap, Feltámasztja a Feketesárkányokat.

Tehát visszahívja őket a régmúltból. Hogy ezzel mi célja lehet? Rombol.

A másik faj meg lázad vezetőjük ellen. Se Filia, se Xellos nem tudja, mit tegyen.

Mindkettő hozzánk fordult segítségért, És most mi kutyagoljunk ezekért.

Ezek hát az előzmények, De ez a szellem vajon ki lehet?

17. (69.) rész: Kettévált a kis csapat. Nyakunkba több gond szakadt.

            Másnap reggel Filiáék elhatározásuk szerint elhagyták a fogadót, és útnak indultak. Céljuk az új Tűzsárkány temploma.

- Filia, Chris, mért nem repülünk, vagy teleportálunk? – nyavalygott a két Aranysárkány mögött bandukolva Ayden.

- Abban nincsen semmi kaland! – felelte erre Chris.

- Élvezd a friss levegőn való sétát, Ayden úrfi! – örvendezett Filia.

- Élvezném, ha nem Chris lenne a vezető. – mondta gúnyosan Ayden.

- Ezzel mégis mire célzol? – állt meg és fordult a Lidérchez fenyegető kérdésével Chris.

- Biztosan eltévedünk. – fonta össze karjait büszkeséggel a szintén megálló Ayden.

- Akkor majd repülünk. – mosolygott a továbbra is elöl sétáló Filia – Gyertek már!

- Pf. – fújt Ayden, és elindultak újból – Aranysárkányok.

- Vedd úgy, hogy most is védelmezel minket. – szólt Filia.

- Akkor végünk. Többre mész, ha magadat véded. – mondta Chris, mire Ayden fenyegető pillantást vetett rá.

- Ne vitatkozzatok! Szépen, rendben elérünk a templomba gyalog. – bíztatta őket Filia.

- 2 napi járás után? – sóhajtott Ayden.

- 4 napi! – mosolygott optimistán Filia – De hamar eltelik majd!

- Na nem! Szó sem lehet róla! – szörnyülködött Ayden.

- Ez a baj a Lidércekkel. El vagy lustulva! – kötekedett Chris.

- Fejezzétek be! A fogadóban olyan szépen egyetértettetek mindenben. – intette le őket Filia, mire ezt hallva a két fiú durcásan elfordította egymástól fejét, és úgy mentek tovább.

            Lina egyre idegesebben forgolódott, ugyanis egy távoli cseppkőről – a barlang belsejében felerősödött a hangja – egy ideje vízcseppek sorozatos potyogása hallatszott. Megelégelve az idegtépő zajt, felült, és fejét fogva mérgelődni kezdett:

- Nem hagyják az embert aludni?! – körbenézve tapasztalta, hogy társai mélyen alszanak, így fáradtan ő is visszadőlt kicsit.

Ekkor észlelte Zelgadis mocorgását mellette. A fiú szintén nem tudott aludni, így Linával beszélgetésbe kezdtek.

- Szerinted, ki lehet ez az alak? – tette fel a kérdést Lina.

- Annyi biztos, hogy már akadt dolgunk vele. – elemezte a helyzetet Zel, mire Lina kérdőn nézett rá, ezért Zelgadis folytatta: - Azt mondta, bosszút akar állni rajtunk. Ebből gondoltam, hogy nem először találkozunk vele.

- Igaz, de vegyük példának Valgaav-ot. – kontrázott Lina – Ő is azzal jött, miszerint bosszút esküdött, mégsem ismertük azelőtt.

- Viszont Valgaav a mestere miatt akarta a halálunkat, és nem érdekelte, hogy Filia ártatlan a dologban. Ez az alak azonban pontosan tudja, hogy kikkel van dolga, és kikre nincs szüksége.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – csigázódott fel Lina.

- Szerintem az ismeretlenünk abból az időből tért vissza, mikor még csak négyen voltunk, és valamit tehettünk ellene. – magyarázta Zelgadis.

Lina elgondolkozott kicsit, majd helyeslően bólintott.

- Nézzük csak… Jó néhány emberrel akadt dolgunk akkoriban… - merült el gondolataiban Lina.

            Eközben a három barangoló egyre elhagyatottabb környékekre tévedt.

- Hol vagyunk? – kérdezte Ayden.

- Nem messze egy várostól. – felelte Chris.

A táj kihalt volt. Száraz, kiégett föld, elhalt, elszáradt növényzet. Sehol sem volt tapasztalható bármi életnek jele. Ayden egyre tanácstalanabbul nézett szét a sivár helyen.

- Az új templom a régivel ellentétes irányban, a kontinens másik oldalán található. – mondta Filia.

- Ezt jól tudom én is, de akkor mért erre jövünk? Ez a régi templom útvonala.

- Valóban? – állt meg az elöl sétáló Chris.

- Ugye megmondtam, hogy ez lesz, ha ez a lökött Aranysárkány vezet minket?! – kapta fel a vizet eltévedésükön Ayden.

- Tévedni emberi dolog. – vigyorgott Chris, ami Lidérc barátunkat még jobban felidegesítette:

- Csak átmenetileg vagy emberi alakban!

- Akkor jöhet a repülés? – örvendezett Filia életvidáman.

- Nem! Teleportálunk, és nincs vita! – jelentette ki Ayden, és ezzel párhuzamosan már el is tűnt.

- Filia, repüljünk! Addig sem kell ennek a hibbant Lidércnek a társaságát tűrnöm. – szólt Chris, mire Filia egyetértve bólintott.

Mindketten átváltoztak Aranysárkánnyá, és szédítő gyorsaságú repülésbe kezdtek.

            A másik társaságnál immáron mindenki ébren volt, és csak ültek tanakodva.

- Ki lehet ez a szellem? – tette fel a kérdést nagy gondolkodás közepette, sóhajtva Amelia.

- Gondolkozzunk! – tűnődött Gourry, mire Lina hatalmas kacagásba kezdett – Most meg min nevetsz?

- A gondolkozást hagyd csak ránk Gourry! – legyintgetett vihorászva a vörös kisboszorkány.

- Amit tudunk, hogy ezek az illetők jöhetnek szóba: – szólalt meg Zelgadis – Temérdek Lina által megölt bandita, - itt az említett hősünk büszkén elvigyorodott – Dilgear…

- Dilgear nem. – szólt közbe Lina – Mikor meghalt, Amelia még nem tartott velünk.

- Igaz. Akkor lehet még: Rezo, Zanaffar, Halcyform, Saigram, Gaav…

- Gaav sem lehet. – vágott közbe Amelia – Őt Phibrizzo ölte meg. Nem hiszem, hogy mi kellenénk neki ezért.

- A következő lehetőség Phibrizzo. – folytatta a sort Zel – Az utána következő gonoszokkal Filia társaságában volt dolgunk. A Pokol szolgáját követi a Káosz őre, ekkor ismét csak négyen voltunk. Aztán Dauher.

- Dauher mért bántana minket? – kérdezte Amelia.

- Én rá nem is emlékszem. – szólt értetlenül pislogva Gourry.

- Igen, – bólintott Lina – vele közvetlenül nem volt dolgunk, csupán az általa feltámasztott Dymol-lal. Dymol végzett Dauher-rel.

- Több lehetőség nincsen. – fejezte be egy sóhajtással hipotézisét Zelgadis, mire Lina fejét vakarva elmerült gondolataiban:

- Nézzük… Közülük még kizárhatjuk a banditákat, ugyanis kétlem, hogy bármelyikük szelleme ilyen erős aurával bírna.

- Az illetőnek embernek kellett lennie. – jelentette ki Amelia, mire mind meglepetten néztek rá – Ahhoz, hogy egy halott után szellem maradjon fent, embernek kell meghalnia.

- Az állatoknak nincsen szellemük? – érdeklődött Gourry.

- Van, - mondta Lina - de ezzel most arra célzott Amelia, hogy nem szörny az illető.

- Igen, hiszen a szörnyek, haláluk után nem lesznek szellemek. – helyeselt Zelgadis.

- Akkor ezzel kizárhatunk pár lehetőséget. – csapott tenyerébe Gourry.

- Maradt így Rezo, Halcyform, és a Káosz őre. – fejtette ki Lina.

            Több órás repülés után Filia leszállt, és hirtelen visszaváltozott emberré. Chris is azonnal megállt, és landolt a lány mellett. A papnő egy fának támaszkodva, homlokát fogta. A fiú is felvette emberi alakját, és odasietett Filiához.

- Csak elfáradtam kissé. – nyugtatta a lány Chris-t.

- Innentől gyalog megyünk tovább akkor. Gyere, viszlek a hátamon. – és mivel Chris látta, amint Filia összeesik a fáradtságtól, hátára is vette.

Azzal elindult az imént megszakított irányba. Rövid idő után két fegyveres férfi állt az útjába. Nem éppen jó természetük rítt le róluk.

- Add ide szépen a lányt, és akkor békében elengedünk! – kiabálta parancsszerűen az egyik bajuszos támadó.

- Főnök! Ezért a szépségért temérdek pénzt kapnánk. – szólalt meg a másik, kissé bátortalanabb és fiatalabbnak látszó egyén.

A bajuszos bólintott, és egyre csak közeledtek lassú léptekkel az Aranysárkányok felé. Az idősebb, kezében egy tőrt tartott, míg a fiatalabbik kezében csupán egy kötél volt.

- O… ó! – sóhajtott a támadók lépteit figyelve Chris.

            - Az eredeti Rezo-val vívott harcnál nem volt ott Amelia. – mondta Zel – A másolat pedig halálakor elfogadta vereségét, és békében távozott az élők soraiból.

- Tehát őt is kihúzhatjuk. – sóhajtott Gourry.

- Halcyform magát pusztította el a Pokol tüze varázslattal. – jegyezte meg Amelia – Nem hiszem, hogy rajtunk akarna ezért bosszút állni.

- Tehát a Káosz őre mi emberünk! – csettintett rájőve a megoldásra Lina.

Ekkor a már korábban feltűnt hang, kacajba kezdett.

- Gratulálok. Tudtam, hogy még mindig helyén van az eszetek. – szólt immár.

- De hiszen mikor vele volt dolgunk, Sylphiel kisasszony is az oldalunkon harcolt. – csodálkozott Amelia.

- Azzal a lánnyal szándékosan nem foglalkoztam most, mivel ő végzett velem. Most ezt elkerülhetem így. – mondta magabiztosan a hang, és a barlang falából váratlanul előlépett maga a Káosz őre.

Hőseink ijedt arckifejezéssel csodálkozva nézték a félig áttetsző testet, mely már ismerős volt számukra.

„Immáron tudjuk, kivel van dolgunk. Ellene úgy tűnik, ismét kezdődik harcunk.

Most vajon mi lesz a vége? Ígérem, fény derül majd erre!”

…Folytatása következik…