1 r�sz: Tal�lkoz�s Vulpin�val.

Mikor Filia megnyitotta buzog�ny �s v�za boltj�t, Jillas a r�ka ember eleinte sz�rakoztat�nak tal�lta, hogy tiszt�tja a v�z�kat, Gravos meg a buzog�nyokat. Jillas Fili�hoz fordult: „Bocs Filia, de �n nem tudn�k itt dolgozni.” - „Ezt meg, hogy �rted?” - „H�t �n is kalandozni szeretn�k pont mint az a Versel� Lina.” - Filia ahogy l�tva Jillas szomork�s arc�t, �gy sz�lt: „Megengedem, hogy elmenj, n�lk�led is tudok boldogulni.” - „K�sz�n�m Filia!!!” - Ki�ltotta �r�m�ben Jillas, �s kiviharzott az ajt�n, a t�voli hegyek ir�ny�ba. Filia csak kuncogott, hogy bar�tja kalandok ut�n v�gyakozik, �s m�g elk�sz�nni se tudott Jillast�l. Este lett mire Jillas egy erd�be �rt, �s holt f�radtan esett �ssze az �lmoss�gt�l. �jjel az erd� az alv� Jillast�l nem volt csendes, �s a horkol�st m�rf�ldekre is hallani lehetett. Hajnalban a nap sugarai sem �bresztett�k fel a r�k�t, de v�ratlanul Dilger t�nt fel aki, nagy robajjal k�zeledett az alv� r�k�hoz. A r�ka felriadt a nagy zajra, �s ahogy megl�tta Dilgert, szinte a f�lelemt�l nem mert megmozdulni. Dilger hal�los sebeket okozott Jillasnak, �s a r�ka tehetetlen�l fek�dt haldokolva a f�ld�n. Hirtelen egy n�st�ny r�ka t�nt fel, �s ell�tta Dilger baj�t. A n�st�ny a barlangj�ba vitte a haldokl� Jillast, �s �polni kezdte �t. A r�ka �r�kon �t eszm�letlen�l aludt, �s a nap lemen�ben volt, mikor Jillas mag�hoz t�rt. A r�ka kinyitotta szemeit, �s hom�lyosan pillantotta meg a n�st�ny arc�t, de a hom�ly hamar elt�nt a szeme el�l, �s teljesen zavarba j�tt a n�st�ny mosoly�t�l. „Qu� tal?” - „Mi, mit mondasz?” - „Vulpina me llamo. Y t� c�mo te llamas?” - „Bocs, de egy sz�t sem �rtek abb�l amit besz�lsz. �s nem Vulpin�nak h�vnak.” - A n�st�ny felnevetett, �s �gy folytotta: „Te buta, nem is azt mondtam, hogy Vulpina vagy. Az az �n nevem! �s azt k�rdeztem, jobban �rzed-e m�r magad?” - „Pe, pe, persze, m�r jobban �rzem magam. �s, �s Ji, Jillas a nevem. K�l�nben sz�p neved van.” - „K�sz, �s �rdekes r�ka lehetsz.” - Kuncogott Vulpina, �s Jillas kiss� elpirult Vulpina kuncog�s�t�l. A him r�ka teljesen zavarban volt, hogy egy n�st�nnyel bar�tkozik, �s nem mert megsz�lalni se, csak ha fontos volt. Valah�nyszor dadogott, Vulpina csak kuncogni tudott, �s l�tsz�lag tetszett neki az �j j�vev�ny, akivel �sszebar�tkozott. Vulpina napokig �polta Jillas s�r�l�seit, �s Jillas egyre jobban megkedvelte a seg�t�k�sz n�st�nyt, aki mindig kedvesen b�nt vele. Jillas szem�ben Vulpina volt a megtestes�lt kedvess�g �s j�s�g. A r�ka le nem tudta venni tekintet�t Vupin�r�l, �s mindig m�sfel� n�zett, mikor Vulpina �szrevette, hogy b�mulj�k. Egy este Jillas �gy sz�lt: „Vulpy ni, nincs ke, kedved s�, s�t�lni ve, velem az er, erd�ben?” - „Szivesen menn�k Jillas, de nem lehet, mert hamarosan j�n Vulpino a b�ty�m, �s nem szereti ha nem vagyok a barlangban.” - „Vulpino?! Az iker testv�red?” - „S�, honnan tudod?!” - „A nevetek hasonl�.” - Sz�lt Jillas, �s egyed�l ment az erd�be. Vulpy kiss� megr�m�lt, mikor megpillantotta a barlanghoz k�zeled� Vulpinot, �s f�lt, hogy Jillas miatt d�h�s lesz r�. „Vulpina ki az a v�r�s r�ka ott?” - „� Jillas, egy bar�tom.” - „De nem bar�tkozhatsz v�r�s r�k�kkal!” - „S�rga r�ka, v�r�s r�ka, mi a k�l�nbs�g?!” - „Tudod j�l, mennyire ki nem �llhatom a v�r�s r�k�kat!”