12 rész: Megszületett a kis Junior,

bevallom meglepett a dolog.

„Azt nem tudnám meg mondani.” - Szólt Nekona, és kissé elpirult, hogy Zel ilyen kedves, és már sejtette Zoey mit szeret annyira benne. - ”20 Nap múlva” Zelgadis abba az erdőbe ment ahol Zoey meg Nekona rejtőztek. Nekona észre vette a férfit, és bedühödött Zel láttán. A lány leterítette a férfit, és megkérdezte. „Mit keresel itt Zelgadis?!” - „Zoeyt keresem, és légy olyan kedves, hogy ne szegezd rám a kardodat.” - „Én a helyedben gyorsan vissza mennék a kastélyba.” - „Zoey nélkül nem megyek sehová!” - „Zelgadis utoljára mondom, hogy tűnj el, mielőtt végzek veled.” - „Úgy sem mered, mert tudod, hogy Zoey meggyűlölne érte.” - A lány elejtette kardját, és elengedte Zelgadist. „Nekona szólj ha már megszületett-e a kicsi, ha már nem lehetek ott, amikor megjön.” - A férfi hátat fordított, és készült elmenni, de a lány utána szólt: „Várj! Ha látni akarod Zoeyt, gyere utánam.” - Zel elmosolyodott, és Nekona után ment. A barlangban Zoey aludt, és Zel legszívesebben megérintette volna párja hasát, hogy megtudja mennyire löktet a kicsi, de Nekona visszatartotta a férfit, és halkan így szólt: „Most láthattad Zoeyt, tűnj el, mielőtt felébreszted.” - „Csak még egy...” - „Kotrogy amíg élsz!” - Szólt, Nekona, és lögtöszte ki Zelt a barlangból... Váratlanul Zoey felriadt, és a fájdalmai erősebbek lettek. Zel meg Nekona rögtön tudták, hogy eljött az idő, és mindketten aggódtak. Zoey macskává változott, és csak Nekona tudott segíteni rajta. Zel gyengéden simogatta a macskát, és egész idő alatt elvörösödött. Hamarosan egy szűrkés kiscica jött világra, és mindnyájan örültek a kicsinek. Nekona magukra hagyta őket, és a bágyadt Zoey csak pihengetett. Este Zel visszament a kastélyba, de megígérte párjának, hogy minden nap eljön hozzá. Éjszaka a kis Junior nyávogása ébresztette fel Zoeyt, és a nő megnyugtatta kicsinyét, és egy altatót énekelt a cicájának. Zoey egy kis takaróval betakarta Juniort, majd óvatosan magához húzta. - ”Hetek múltak el,” és a kiscica gyorsan fejlődött, de már örökké egyrészt macska és ember volt macska külső alatt. Egy nap Zelgadis az erdőbe ment, hogy meglátogassa családját. A kis Junior sokáig játszott egy plüsz labdával, és Nekona is figyelt a picire. Váratlanul Lina, Amélia, meg Gaurry tűnt fel, és Zel villámgyorsan a köpenye alá rejtette Juniort. Lina megkérdezte: „Zelgadis mondd csak hol az a vadmacska kölyök?” - Zel szégyellősen elfordult, és Zoey halkan oda szólt neki: „Zel te szégyelled a saját fiadat?” - „Igen, mert Junior még csak emberszerű alakot se tud felvenni.” - „Kicsi ő még ehhez, te is tudod.” - „Akkor sem büszkélkednék egy cicával.” - Suttogott, de elő vette a cicát köpenye alól, és Lina gúnyos nevetését kellett elviselni. Gaurry csodálkozott, Amélia meg tágra nyílt szemmel nézte a cicust, de sehogyan sem tudták elhinni, hogy egy kismacska Zel utódja. A férfi sietve elhúzta a csíkot családjával, és Lináékon senki sem tudta, hogy egy cica Zel fia. A tónál Zelgadis szégyenkezve nézett a játszadozó Juniorra, és várta vissza Zoeyt. Ahogy a nő vissza ért, Zel így szólt: „Zoey miért kellett Lináéknak megtudniuk, hogy egy macska kölyök a fiam?” - „Egyszer úgy is rá jöttek volna előbb vagy utóbb.” - „Igen, ez igaz, de miért pont egy macska...” - „Mert egy macskanőt vették feleségül, emlékszel?” - „Igen, de nem tudtunk volna várni amíg képes lesz emberi alakot ölteni?... Így olyan...” - „Megalázó?” - „Pontosan.” - „Zel egyikünk sem tehet róla, hogy ilyen lett. Most miért bosszankodsz ezen?” - „Nem tudom kedvesem.” - Szólt, és gyengéden magához ölelte párját. Majd visszamentek a barlangba. Junior megkérdezte: „Apu anyu azt mondta, hogy megtanítass kardot forgatni, mikor?” - „Ha elég nagy leszel.” - Szólt, kissé ingerültem Zel, és a kicsi örült a válasznak. „Vajon miért mondta Zoey, hogy megtanítom Junior párbajozni. Hiszen még meg se tudja fogni a kardot. Nem, hogy még kardot forgatni. Vajon Zoey minek tömi Junior fejét, ilyen butaságokkal. Amikor még kicsi. Hogy süllyedhettem le idáig. Micsoda szégyen” - Gondolta a férfi, majd elaludt.