10 r�sz: Kisr�k�k a bajban 1 r�sz.

„Nem.” - „Xellos �tvert t�ged, mert k�pes ut�nozni Vulpina hangj�t. De egyszer �n is bed�lterm ennek a tr�kknek. Pont �gy mint te.” - „Bocs apu.” - „Ez�ttal szerencs�d volt. De meg�g�red hogy nem m�sz t�bb� a tiszt�s k�zel�be?” - „S� padre” - „Ennek �r�l�k. �s Vulpinak nem sz�lok err�l.” - Sz�lt, �s meg�lelte a csavarg� kisr�k�t. A barlangban Vulpy �r�lt, hogy l�tja a kicsit, �s semmit se tudott meg a tiszt�son val� t�rt�ntekb�l. K�s�bb Jillas �gy sz�lt: „Junior, Jonathen, Ebig�l ti most egyed�l fogtok lenni.” - „De �n nem akarok!...” - „Ne agg�djatok Vulpino seg�teni fog nektek, ha h�vj�tok.” - „De anyu vel�nk maradhat?” - „Nem, most velem kell lennie. De legyetek nagyon �vatosak, k�l�n�sen te Junior.” - „Se padre. De anyu n�lk�l semmit se tudunk. H�vhatjuk amikor sz�ks�g�nk van r�?” - „Nem! � r�tok tal�l, ak�rhol legyetek is, de semmi esetre se menjetek a tiszt�sra, csak Vulpinoval.” - Sz�lt Jillas, �s Vulpyval egy�tt magukra hagyt�k a kicsiket. Vulpy megsz�lalt: „Jillas nem gondolod, hogy t�l korai m�g egyed�l hagynunk a kicsiket?” - „Ne agg�dj Vulpyk�m, Vulpino a k�zel�kben van, �s j�t fog tenni a k�lyk�knek, ha egyed�l maradnak az erd�ben.” - „H�t �n nem tudom, de olyan rossz el� �rzetem van emiatt.” - „Lehet, hogy igazad van. De az�rt j� lenne m�r egy nyugodt, csendes d�lel�tt kettesben.” - Sz�lt Jillas, �s m�lyen Vulpy k�kl� szemeibe n�zett. A n�st�ny csak kuncogott, �s a him hosszasan cs�kolgatta p�rja mosolygos ajk�t. Az erd�ben Jonathen �gy sz�lt: „Gyertek erre, itt lesz a foly�.” - „Honnan tudott b�ty�?” - „Onnan, hogy apu megmutatta nekem Ebig�l.” - „Te m�zlista.” - Sz�lalt meg Junior, �s bosszankodott. „Gyertek menj�nk a tiszt�sra!” - „De h�t az vesz�lyes Junior, azok a kuty�k miatt.” - „Ugyan m�r azok az ebek akkor�k mint egy - egy lev�l.” - „De hiszen apu meg anyu azt mondt�k...” - „Jajj apu azt mondta, jajj anyu ezt mondta. Most hogy nincsenek itt �n�ll�sodhatunk v�gre.” - „De ha baj lesz, te leszel a hib�s �rte.” - „Ne aggodalmaskodj m�r Jonathen. Nem lesz baj. Gyertek m�r!” - Sz�lt, �s a tiszt�s ir�ny�ba fordultak. Ott Jonathen megsz�lalt: „�n valahogy nem merek a tiszt�sra menni. Gyertek ink�bb j�tsszunk a foly�n�l.” - „Any�masszony katon�ja vagy, tudod!” - „Junior ez nem volt vicces. N�zz m�r k�r�l sehol egy �reg vagy buj� hely. A sz�leink nem hi�ba figyelmeztettek a tiszt�s vesz�ly�r�l.” - „Bla, bla, bla. Tudod mi vagy te Jonathen? Egy nagyra n�tt m�kusnyuszika!” - „Nevess csak. De �n akkor is csak egy tapasztalt r�k�val megyek a tiszt�sra.” - „Mondjuk velem?!” - Sz�lalt meg a h�tuk m�g�tt Amarillo, �s a kicsik a r�k�val tartottak a nagy pusztas�gra. Jonathennek rossz el��rzete volt a n�ma csend miatt, �s furcsa f�nyt l�tott meg a tiszt�s v�g�ben. „Odan�zzetek! Mi az ott?” - „Biztosan csak k�pzel�dsz kisk�ly�k.” - „De l�tok ott valamit, biztosan van ott valami.” - Sz�lt Jonathen, de csak h�ga figyelt r�. Hirtelen Amarillo egy g�d�rbe l�kte a kicsiket, kiv�ve az elmenek�l� Jonathent, aki a sz�leit keresve viharzott az erd�be. A kuty�k felt�ntek, �s f�lelemben tartott�k a 2 kicsit, de n�h�ny eb a kis Jonathen ut�n rohant. Az erd�ben a kicsi Vulpino barlangj�ba sietett, �s gyorsan elmondott neki mindent.