X. fejezet

�j csillag sz�letik

 Evra c�ltudatosan n�zett szembe Derdennel. Tudta, hogy mit kell tenni.

- Lina, Amelia, tudn�tok csin�lni egy v�d�burkot?- k�rdezte a k�t l�nyt, aki k�zben mell��rt.

- Persze, de mit akarsz?

- Csak csin�ljatok egy burkot f�l�m �s f�l�, ha sz�lok!- adta ki az utas�t�st. Lassan elindult a sz�rny fel�.

- Mindent felteszek egy lapra!- mondta-, Ha ez most nem v�lik be, gy�zt�l, nem fogok v�dekezni, de a bar�taimat hagyd b�k�n!- a sz�rny erre hanyagul elvigyorodott;

- Majd megl�tjuk!- mondta.

- T�lvil�gi er�, karmazsin v�rfolyam, r�gm�lt id�k hom�ly�b�l ism�t felbukkansz!- kezdte motyogni a var�zsig�t-, Nem riadok vissza, hogy ellens�g meg�ssza, Lina, most!- erre a k�t l�ny egy-egy v�d�burkot vont Evra �s Derden f�l�- A r�m ruh�zott hatalom, add, hogy gonosz puszt�tson! S�rk�ny-iga!

- A S�rk�ny-iga!?- h�ledezett Lina. Zelgadis, aki most t�rt mag�hoz, csak annyit l�tott, hogy Evra a burokban �ll, �s elnyeli �t a l�ngok.

- Evra!- ord�totta, de m�r nem tehett semmit. Miel�tt odabent el�lhettek volna a l�ngok, a v�d�pajzs megt�rt, �s elt�nt. Mindenki l�tta, amint Derdent elem�szti a t�z. D�bbenten n�ztek a kr�terre, ahol m�r semmi nem maradt.

- V�ge- motyogta Lina-, ezt nem �lhette t�l.

- K�sz, hogy �gy b�zol bennem!- mondta valaki a fal k�zel�b�l. Mind odakapt�k a tekintet�ket �s a fal mellett Evra fek�dt, ruh�ja nagy r�sze el�gett vagy megperzsel�d�tt, de �gy t�nt, hogy �l. Zelgadisszal az �len odarohantak hozz�. K�zelebbr�l megn�zve nagyon rosszul festett. Zel egyb�l let�rdelt mell�. Evra k�h�gni kezdett, �s mikor leeresztette a kez�t, benne v�r csillogott.

- Nem sokat t�vedt�l Lina,- mondta- m�r nincs sok id�m h�tra.

- Amelia, Lina seg�tsetek!- sz�lt r� a k�t l�nyra Zel, aki egyb�l elkezdte gy�gy�tani Evr�t. A l�ny megfogta kez�t;

- Hagyd!- mondta, mire a fi� befejezte. A l�ny leoldozta a kardj�t, �s Xellos fel� ny�jtotta;- Tudom, hogy te el tudod �gy rejteni... hogy senki ne tal�lja meg! K�rlek... tedd meg ezt nekem!- Xellos b�lintott �s elvette a fegyvert. Evra most �jra Zel fel� fordult, akir�l ler�tt, hogy ha tehetn�, lesz�rn� mag�t tehetetlens�g�ben.

- Zelgadis, �n... csak annyit akarok mondani... hogy... hogy...- egyre nehezebben vette a leveg�t. Zel a karjaiba vette. Evra r�n�zett, azt�n szeme lassan el�vegesedett, teste elernyedt, arc�n a f�jdalom okozta r�ncok kisimultak.

- V�ge- mondta Lina. Zel nem engedte el. K�pr�zik a szeme, vagy EVra teste t�nyleg egyre f�nyesebb lesz? A v�g�n m�t halv�nyk�k sz�nbe izzott. Zel elengedte, a test pedig �ll� helyzetbe emelkedve, a f�ld f�l�tt lebegve meg�llt. Mindenki �mulva n�zett r�. Mikor megsz�lalt, hangja visszhangot vert a teremben;

- Kedves bar�taim, �m, a csillagok k�z� ker�l�k!- mondta-, Ha feln�ztek az �gre, k�rlek, jussak �n az eszetekbe! H�vjatok, ha kell! Isten veletek!- zengte. Abban a pillanatban, olyan er�sen kezdett f�nyleni, hogy mindannyiuknak be kellet csukni a szem�ket. Mikor �jra kinyitott�k, Evra �tszak�tva a mennyezetet, felrep�lt a csillagos �gre. Mindannyian �mulva tekintettek fel a csillagra.

- �j csillag sz�letett.- suttogta Lina.