7 rész: Szeretni,

vagy nem szeretni Zoeyt.

Zoey szomorkásan nézett barátja felé, és alig - alig beszélgettek egymással. Az erdőben Zelgadis egyedül volt, és szomorúan gondolt barátnőjére. „Nem értem. Mi történik velem? Miért van, hogy egyszer szeretem Zoeyt, máspercben meg nem. Talán csak az emlékek miatt szerettem újra Zoeyt. Vagy csak Lina piszkálása miatt nem szeretem Zoeyt. Már azt se tudom mit érzek igazán. Vajon mit kéne tennem. Bárcsak lenne valamilyen segítségem!” - Gondolta magában, és egyre jobban úrrá lett rajta a depresszió. Hirtelen egy rókaember jelent meg mellette, és Zel elő rántotta kardját. „Én a helyedben elteném a kardot Zelgadis.” - „Honann tudot a nevem?!” - „Zoeytól. Sokat mesélt rólad, és már nem nehéz felismerni téged. Black Jack a nevem.” - Szólt a róka, és Zel csodálkozva nézett rá. „Oda nézz!” - Szólt Black, és a tisztás felé mutatott. „Semmit sem látok.” - „Ott a rózsabokrok között.” - „Zoey!...” - „Ő az.” - „Milyen szomorú. A vidám, vicces kiscicus.” - „Oda mész hozzá?” - „Inkább nem.” - Hátrált Zelgadis, és barátnőjét nézte. „Nem szereted már?” - „De igen. Szeretném megszólítani őt, de valahogy nem merem.” - „Úgy látom még sem szereted őt annyira, mint rég. Bizonyára Lina miatt. Azt a Linát talán jobban szereted...” - „Ez ostobaság! Lina csak egy barát, semmi tőbb!” - Vörösödött el Zelgadis, de már leplezni nem tudta. „Na és Zoeyt? Csak egy emlék volt semmi tőbb. Értem.” - „Tévedsz! Szeretem őt! Jobban mint hinnéd.” - „Na persze, hiszem ha hallom tőle.” - Zelgadis kissé méregbe gurult, és így szólt a fekete rókához. „Zoeyval együtt nőttünk fel, egyvolt az ifjúságunk! És ha azt hiszed, hogy nem szeretem őt, hát tévedsz!!!” - „Nekem nem úgy látszik.” - „Akkor valami mást néztél!” - Kiáltott Zel, majd sietve ment barátnőjéhez, és mindkettöjük szívét boldogság töltötte el a másik jelenléte és szeretette. Zelgadis már biztosan érezte, hogy semmi sem válaszhaja el őt a macskalány barátnőjétől. A férfi érzései már nem változtak többé, de Black Jack csak ezt várta, és mint aki jól végezte dolgát eltűnt a sörűben. Zoey örült, hogy barátja érzései már nem változnak, és az érzelmek hevesen kimutatkoztak egymás iránt. Este a 2 szerelmes a holdfényes tisztáson kergetőzött, de Zelgadis váratlanul megbotlott, majd Zoeyra esett. „Zelgadis azzonal szálj le rólam! Te nagyra nőtt kavics!!!” - „Bocs Zoey véletlen volt.” - Szólt Zel, majd fölsegítette barátnőjét. „Ezt még nagyon megkeserülöd!!!” - Nevetett Zoey, majd Zel rejtélyesen elmosolyodott. „Tévedsz kiscicus.” - A férfi titokzatosan tekintett a lányra, majd Zoey hátrált, ahogy barátja kissé fenyegetően közeledett felé. „Zel jól vagy?” - „Zoey menekülj ha kedves az életed.” - „Úgy sem mered.” - „Azt hiszed?” - Szólt Zel, majd nevetésben tört ki. „Zoey te tényleg elhitted, hogy bántani akarlak?” - „Hogy te milyen szemtelen vagy. Miért próbáltál megijeszteni?” - „Csak kiváncsi voltam beveszede a trükköt. De bocs ha nagyon rád ijesztettem.” - Szólt Zel, majd szelíden leterítette barátnőjét, és gyengéden magához ölelte a macskalányt. Zoey kissé megborzongott, mikor Zel végig simította a lány haját, és fülébe sóhajtott: „Szeretlek cicus.” - A lány talpig elvörösödött, hogy ezt leplezze elfordította fejét, de nem bírta visszafojtani kuncogását, és halk kacagásban tört ki. Zelgadis elmosolyodott, majd kézen fogta a lányt a tó felé ment. Ott barátnője szemébe tekintett, és Zoey azonnal tudta barátja mit akart. „Zelgi ezt villámgyorsan felejtsd el! Szó sem lehet róla!” - „Miért?” - „Mert macska lány vagyok, és mint ilyen undorodom a víztől. Különben is víziszonyom van, és még úszni se tudok.” - „Ha elmerülsz, én...” -  „Akkor sem! Ez teljes képtelenség.” - Szólt, és barátja elgondolkodott, majd így szólt: „Akkor csak sekélyebb vízben.” - „Soha!” - „Rendben úgy látom, nem szeretsz. Akkor talán Lina...” - Zoey kissé féltékeny lett. „Rendben! De nincs sok kedvem hozzá, és olyan szemtelen tudsz néha lenni. Direkt kihasználod, hogy szeretlek. Te szemtelen kiméra!”