Slayers Again - Episode 22.

„Nincs kedvem sokat beszélni, Így kérlek, beszélj helyettem Gourry!

- Mi? Én???

A Fénykardodra már nincs szükségem, Viszont erre még jó leszel nekem.

- Legyek narrátor? Mit kell tennem?

Csak mondd el, mi történt eddig, Nem kell más semmit!

- Rendben… Csak egy baj van.

Próbáld meg rímekben!

- Csak az a baj, hogy nem emlékszem.

Az agyamra mész, te ostoba!!! Akkor ez elmarad ma.

Legközelebb bepótoljuk, Ha a harcot el nem bukjuk.

22. (48.) rész: Megjelent egy segítő hajadon. Talán holnapra véget ér a rémálom.

Hőseink még mindig Dils külső részén vannak. Egy kivágott fa hatalmas rönkjét ülik körül mind a 6-an. Valahogy így: Lina mellett jobb oldalon Filia, baloldalon Gourry. Gourry mellett Amelia, Amelia mellett Zelgadis, és Zelgadis mellett Ayden zárta a sort, Filia jobbján.

- Xellos már megint hová tűnt? - kérdezte gúnyosan Lina.

- Gondolom, az ügyeit intézi, mint mindig. - mondta Zelgadis.

- Mostanság egyre többet tünedezik el. - sóhajtott Filia.

- Azt ne mondd, hogy hiányzik. - jegyezte meg oldalba bökve Lina.

- Ne kombinálj… - ütötte le Filia.

- De tényleg elég sokat van távol. - mondta Amelia.

- Nyílván a nagyságos főnöke nem engedi a papírmunka mellől. - mosolyodott el Ayden.

- Sebaj. Teázzunk! - kiáltotta Filia, és előpakolt a rönkre pár csészét, és egy kancsót. Szétosztotta a csészéket, és töltött magának - Tölthetek még valakinek?

- Szerintem mind a hatunkra ráfér egy kis tea. - mondta Gourry.

- Most az egyszer okosat mondtál Gourry! - vágta hátba Lina.

- Nem is először… - sóhajtott Gourry.

- Nos akkor egészségetekre! - mondta Filia, majd töltött mindenkinek.

- Egy kis délelőtti szieszta. - mondta Gourry.

- Gourry úrfi. Először is már dél van. Másod… - kezdte Amelia.

- DÉL??? - ordította Gourry és Lina - EBÉDIDŐ!!!

- HOL A LEGKÖZELEBBI FOGADÓ??? - nézett körül türelmetlenül Lina.

- A közelben nincsen olyan. - szólt egy hang.

- MI AZ, HOGY NINCSEN OLYAN??? - ordította Lina, majd megfordult - Mi? Hát ez? - vette lejjebb a hangerőt.

Lina, Gourry és Filia hátánál egy fiatal hölgy jelent meg. Körülbelül olyan magas volt, mint Filia, haja barna, arca gyönyörű.

- Hát te meg ki vagy? - kérdezte Lina.

Filia leütötte Linát.

- MUTATHATNÁL EGY KISSÉ TÖBB TISZTELETET!!! - üvöltötte - Nézd el neki, kissé bolond. Kit tisztelhetünk benned?

- KI A BOLOND??? - förmedt rá Lina.

- Én Kergia (ejtsd: Kerdzsia) vagyok. - szólt a lány.

- És mi célból jöttél? Mert gondolom, hogy nem véletlenül találtál ránk. - sóhajtott Zelgadis.

- Az egész világban élő boszorkányok, és mágikus lények között elterjedt már a hír, hogy 3 halandó, egy szörny, egy Aranysárkány, egy Lidérc, valamint egy részben kiméra, részben kő gólem, és részben ember a világ megmentésén fáradozik. - mondta.

- Ennyire híresek lennénk? - csodálkozott Gourry.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megtudják a világban. Bezzeg, mikor Shabranigdo-val, vagy Phibrizzo-val harcoltunk, arról nem hallott senki. - háborodott fel Lina.

- Természetesen arról is tudomást szereztünk, még akkor. Csak a halandók nem tudhatnak efféle dolgokról. - mondta Kergia.

- Tehát boszorkány vagy? - kérdezte Amelia.

- Nem. Egyszerű halandó vagyok. Csupán a kedvesem volt varázsló, de ő meghalt egy csata alatt, ezért én intézem az ügyeit.

- Vagyis özvegy vagy? - kérdezte szomorú hangon Filia.

- Nem.

- Akkor hajadon. - mondta Lina, mire a hölgy bólintott.

- Gyertek. Elviszlek titeket az otthonomba. Ott meg tudtok ebédelni, és nincs is messze. - mosolyodott el Kergia.

- Ha van kaja, ott a helyünk! - kiáltotta Lina, majd előre szaladt.

- Lina kisasszony!!! - kiabált utána Filia.

- Hagyd csak. Jó irányba megy. - mosolygott a lány.

- Hát akkor indulás!!! - kiáltotta Gourry, és mind Lina után futottak.

Kis idő után, egy ház jelent meg a horizonton.

- Ez az? - kérdezte lihegve Lina.

- Igen. - válaszolta Kergia, és miután elértek a ház bejáratához, kinyitotta annak ajtaját.

- Na végre! - kiáltotta Lina.

Ekkor leültek egy asztalhoz, amire ennivalót hozott a lány. Lina, Gourry, és Amelia azonnal enni kezdtek.

- Ez már gyerekes… - sóhajtott Ayden.

- Az. - helyeselt Zelgadis.

- Nem gondoljátok, hogy szegény Kergiának alig hagytok valami ételt? - kérdezte dühösen Filia.

- He? - nézett értetlenül, teli szájjal Lina, majd nyelt egy nagyot, és megszólalt - Bocsánat, de üres hassal nem kezdhetünk világmegmentésbe. - magyarázkodott.

- Ugyan, csak nyugodtan. - mosolygott Kergia.

Miután mind megebédeltek…

- Most, hogy a poci teli, ideje elbúcsúzni. - szólt Lina.

- Csak enni jöttél? - kérdezte Ayden.

- Figyeljetek. Elviszlek titeket egy titkos helyre, de meg kell ígérnetek, hogy nem beszéltek róla senkinek. - mondta Kergia, mire a többiek bólintottak. El is indultak. A házból egy lépcső vezetett, egy pinceféleségbe. A pincében egy vasajtót nyitott ki a lány, majd beléptek rajta. Az ajtón túl, egy csarnok állt, tele kövekkel, iratokkal, lombikokkal.

- Hol vagyunk? - kérdezte Lina.

- Ez még a kedvesem vészszállása volt.

- Hiszen ezek az iratok, több mint 200 évesek. - csodálkozott Zelgadis.

- Igen, mikor gyűjtötte őket, már ott voltam mellette. Akkor ezek még alig voltak pár évesek. - mosolygott Kergia.

- Akkor te… - nézett értetlenül Gourry.

- Igen. Már több száz éves vagyok. - mondta - A kedvesem örök fiatalsággal ruházott fel.

Ekkor fényleni kezdett a teste, és helyébe egy öregasszony lépett.

- Ez az igazi alakom. - mondta.

- MI??? - néztek ijedten Lináék.

- Ezekkel a tekercsekkel és egyebekkel, a segítségünkre tudsz lenni? - kérdezte Zelgadis.

- Remélem. - mondta a most már idős hölgy, és a csarnok tekercsei fénybe borultak.

„Talán még van remény, De mi lehet ez a különös fény?

Meefrace eltűnt egy időre, Hogy mikor támad újra? Az már a jövő zenéje.”

…Folytatása következik…

/Még 4 rész…/

Várhatóan a következő rész címe: A gonosz szempár újra lecsap. Vele harcunk lassan halad.